Töltött kenyérkék péklegény módra

Ilyen étel persze nincs, azaz van, hiszen saját szememmel láttam, amikor a péklegények éjszaka, munka közben fogtak egy szál házikolbászt, körbetekerték kenyértésztával és becsúsztatták a kemencébe a kenyerek mellé. Amikor kisült, felvágták három darabra és úgy ettük, mint afféle magyar hotdogot.
Ez az emlékkép fészkelte be magát a gondolataimba és egész héten ezen agyaltam hazafelé a buszon. Az esernyő alatt gyakran éreztem is a friss cipó és a kolbász illatát. Megterveztem, hogy a hosszú „hotdogot” hogyan fektetem a sütőlapra, de aztán másképpen döntöttem. Így lettek a kenyérkék kicsik, kerekek, és így erősödött meg a családtagjaimban, hogy ezt a hotdogot nem adnák ezer hamburgerért sem!

itt jól látszik, ahogy a kolbász zsírja átvérezi a kenyértésztát...hm...

Töltött kenyérkék

Nem tudom a pontos mennyiséget, de kb. 30 dkg rozslisztet és 30 dkg sima lisztet használtam a kenyértésztához, természetesen sikér-kiegészítést is alkalmaztam (ld. itt). Só, élesztő, langyos víz került csak a tésztába. Hagytam szépen megkelni.
A kenyértésztát hat darabra osztottam, kicsit kinyújtottam téglalappá őket, de nem túl vékonyra, és a kb. 1 cm-esre vágott kolbászkarikákat rárakosgattam. Hogy egészségesebb és multikultisabb legyen, némi félbevágott fekete olajbogyót is tettem a kolbászok közé, majd összetekertem és belefektettem a kizsírozott, kilisztezett formákba, amelyek kb. 10 cm-es átmérőjűek. A kenyérkéket sugárirányban megkarcoltam egy éles késsel, lisztet szórtam rá, és kelesztettem még a sütőben. Amikor szépen kitüremkedtek a tálkákból, akkor adtam rájuk a villanykakaót.

Amint lehet illatokat is feltenni a netre, ígérem hogy ismét megsütöm!

Felfújt retek

Nem tudom, létezik-e olyan étel, hogy „retekfelfújt”, majd utána nézek és kipróbálom, de hogy "felfújt retek" van, az biztos. Onnan jutott eszembe, hogy az idei tavaszon mintha többen panaszkodnának a környezetemben a retek minőségére. Pontosabban arra, hogy a kis csokrocskák végén másnapra néhány piros színű leeresztett lufit találnak. Itt különösen igaz az „amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra mondás.”
Számtalan módon lehet védekezni a jelenség ellen, leginkább úgy ha mi magunk termesztjük, vagy megbízható ismerőssel termesztetjük. Ha egyik sem működik, csíráztassunk retekmagot!

Én az utóbbit űzöm, mert bár a végeredmény nem piros, nem fehér, nem kerek, nem hosszúkás, nem lehet harsogóan beleharapni sem – de intenzív retekíze van! Ráadásul a retek jellegzetes, erős zamata is jelentkezik ízlelőbimbóinkon. Talán még egészségesebb is, de erre azért nem mernék retket venni.

Retekcsíra
A retekmagokat beáztatom néhány órára, majd a háromemeletes csíráztató tálamban szétterítem őket. A legalsóba teszek egy kis vizet, ez fog felfelé párologni. A tetejét letakarom egy tányérral. Minden nap legalább egyszer lezuhanyozom a tálkákat friss vízzel. Néhány nap és sarjad a vetés!