Képtárétterem

Lakásétterem? Az is valami? Képtárétterem, az igen! Ez az én találmányom, ezt teszem le a kultúrtörténet asztalára, ezzel fényeskedek a gasztrotörténelem lapjain. Persze mint mindent ezt is a sors alakította így, vagyis a véletlenből főztem erényt.

Szerdán öt darab művészettörténész jött hozzánk vacsorára az állandó otthoni műkedvelő mellé, így az egy négyzetméterre jutó műértők száma eddig soha nem látott mértékre ugrott a lakásban. Már előre izgatottan gondoltam arra a pillanatra, amikor valamelyik vendég véletlenül felfedezi a konyhai kenegetős ecsetjeimet, az ételfestékeket, a gyöngycukrokat vagy a papírkapszli-készletemet és menten rendeznek egy verniszázst a saját levemben.

Addig is ezer terv zakatolt a fejemben, hogy képkeretbe foglalt menükártyákat készítek, képszög alakú levesbetét gyúrok, festőállványon szárítom a szélesmetéltet, gyümölcsös csendélet lesz az asztal közepén és palettából tunkoljuk majd a megannyi színes szaftokat. Na de hogyan állítsam elő a katarzist? Aktmodellek szolgáljanak fel? Vagy maradjak inkább a jól bevált módszernél: főzzek valami egyszerű hagyományos ételsort és azzal bűvöljem el őket, a művészet pedig csak szóbeli körítés legyen? Lévén, hogy a fedetlen testrészeket a közétkeztetésben az ÁNTSZ nem nézi jó szemmel, maradtam inkább az utóbbi ötletnél. Ráadásul hideg havas este volt, így műtermemben az alábbi melengető menüsort alkottam meg:

• majorannás burgonya-fehérrépa (gyökérpetrezselyem) krémleves petrezselymes krutonnal
• juhtúróval töltött csirkemell és savanyú káposztával töltött csirkecomb
• sült cékla rukkola (borsmustár) ágyon
• tormás krumplipüré
• téli fűszerekkel párolt körte csokoládékehelyben

Kiemelten figyeltem az ételek külső megjelenésére és arra, hogy a menü tartalmilag kicsit formabontó, a színhasználatot nem a végletekig fokozó, de azért tiszta üzenettel bíró legyen, ne másolja a kortársakat, lépjen túl a koron, ugyanakkor többrétegű jelentéstartalommal bírjon, esetleg kapcsolódjon a legfrissebb külföldi irányzatokhoz és mellesleg jól is lakjunk tőle. A tervezésnél igyekeztem elhessegetni magamtól a gonosz előítéleteket, mely szerint a művészettörténészek csak kávén és cigarettán élnek.

Fényképek nem készültek, nem akartam a fotóművészetet belekeverni a festészetről szóló estébe. Édouard Manet spárgás képét viszont pont két hete láthattam Bécsben az impresszionista kiállításon, tessék, legyen ez az illusztráció és gondoljunk most néma, egyperces vigyáztekintettel a gyönyörű spárgasípokra, amelyek talán idén is előbújnak majd a földből, hihetetlen formákat, színeket és ízeket megjelenítve!

Hogy került a fény a vászonra – Bécs, Albertina 2009.09.11. - 2010.02.14.
A kiállítás 170 munka segítségével mutatja be az impresszionista és posztimpresszionista festészet magával ragadó világát. A kölni Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud 75 festményét az Albertina és a Batliner Gyűjtemény kiváló művei, valamint magánszemélyek és nemzetközi múzeumok kölcsönadott műtárgyai egészítik ki és gazdagítják.

Majorannás burgonya-fehérrépa krémleves petrezselymes krutonnal

Kukoricaolajon kevés vízzel megpároltam egy fej felszeletelt vöröshagymát és 5 nagyobb szál karikára vágott fehérrépát. Amikor már majdnem megpuhult a répa, adtam hozzá abból a nagyon finom krumpli ízű krumpliból, amit aranyként őrizgetek a pincében. Kb. 7 közepes nagyságú szemet, kockára vágva és 3 tk. majorannát, sót. Amikor minden puha lett, összeturmixoltam az egészet, majd 2 dl tejszínnel és annyi vízzel hígítottam, hogy kellemesen sűrű állagot kapjak. Sűríteni nem kellett, mert a krumpli az egyik legjobb sűrítőanyag.
Egy bagettet felszeleteltem, a sütő grill-funkciójával a szeletek mindkét oldalát megpirítottam, majd apróra vágott petrezselyemmel kevert vajjal megkentem.