2010. június 3., csütörtök

Süteményművészeti performansz


Éppen hogy csak eltelt egy év és lerúgtuk magunkról a sörkorcsolyákat, máris törhettük a fejünket (meg a diót) azon, hogy mi történjen az idei Arnolfini Művészeti Fesztivál gasztro-szekciójában. Az idei téma a "napló" volt, így a közönség azt a feladatot kapta, hogy olvasgassa e blog lapjain a süteményes részeket és szavazzon, hogy melyiket szeretné megkóstolni. Én pedig a fesztiválra megsütöttem a szavazás eredményét, figyelembe véve a népes vendégsereg létszámát. Persze mindezt megfelelően dokumentálva, azaz naplósítva. A győztes sütemény a zserbó és a mákos kocka lett, harmadik befutó a diós kocka volt.


A hét folyamán már elősütést végeztem, előfotózással, majd időben eljuttattam a fájlokat, hogy azokból papírképek készülhessenek. Betartottam a művészeti vezető utasításait, közeli képeket kért, nagy felbontásban, valamennyi munkafolyamatról. Félbetört élesztő, lisztszitálás, diótörés, tyúkpecsétes tojás, megfáradt sodrófa volt a téma. A fesztivál napjának reggelén még utolsót simítottam a csokibevonón és úgy tűnt, hogy órákig szeleteltem. A tálca egy asztali határidőnapló volt, így a közönség a fogyasztás után olvasgathatta a sütés körül forgó hét eseményeit. Kiolvasás után a tálcát ismét feltöltöttük.

A „süteményköltészeti produkció” alatt jól megfigyelhető volt a szakirodalomban már többször leírt választói magatartás, e szerint a szavazók utólag nem mindig emlékeztek arra, hogy eredetileg mire szavaztak, néhányan rossz néven vették, hogy az ő morzsáikat a demokrácia lesöpörte, viszont eredményhirdetéskor és kóstoláskor jóval többen sorakoztak fel a győztes mellett és tagadták, hogy a vesztesekre szavaztak volna. Tudjuk, hogy ez majd idővel megfordul, de akkor már nem marad egy szem sütemény sem!

11 megjegyzés:

  1. Önlé-mester ismét kiválót alkotott; számomra különösen a mákos kocka tűnt ihletettnek! Köszönjük!

    VálaszTörlés
  2. Konzervatív ízlésű volt a művészetpártoló közönség, úgy látom...:
    De ez milyen jó játék!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól néznek ki a képek! A süti is finom lehetett. :-)))

    VálaszTörlés
  4. A fogyasztók/választók ilyetén megdöbbentő szokásairól én is épp a napokban világosultam fel egy
    tévéműsorból. Hogy ez sütikre is igaz, azt megdöbbenve tapasztaltam magam is a helyszínen, mert nekem is úgy tűnt, hogy rajtam kívül csak egy ember várta lélegzetvisszafojtva a diós kockát. Viszont be kell vallanom,nem volt olyan kellementlen meghajolni a többség döntése előtt.

    VálaszTörlés
  5. Azért jár neked egy exkluzív diós kocka, csak hogy ne ábrándulj ki a demokráciából!

    VálaszTörlés
  6. Az "istenadta nép" már csak ilyen. Errefelé a háború után, 56 után, meg a rendszerváltás után is el lehetett mondani, hogy kevesen voltunk, de sokan maradtunk. Úgy látszik, ez süteményválasztás ügyben is működik :-)

    VálaszTörlés
  7. No, mielőtt az ínyencek egyöntetű kórusa végképp bekonzerválná a fesztiválközönséget, halkan megjegyezném, hogy az eredeti jelölőlistán túrófelfújt gyümölcsmártással, dödölle és tökös-mákos rétes is szerepelt, de gyártói oldalról valahogy egyik sem tűnt vonzó tárgykörnek 60 fős célközönség esetében... :)

    VálaszTörlés
  8. Mit tudnak a való világ felett lebegő művészek a dödölle és az újkrumpli kibékíthetetlen ellentétéről? A töknélküliség szülte rétesekről? A pillanatnak élő felfújtak műfajának tünékenységéről?

    VálaszTörlés
  9. Az alkotó nép nevében tiltakozom!
    Miféle titkos döntések születtek itten a hátunk mögött?
    Az a tökös mákos rég a kívánságlistámon szerepel..., túró felfújt... igen jól hangzik.
    Jövőre kéretik körültekintőbben eljárni. Résen leszünk!
    Apropó, hol lehet diós kockáért folyamodni?

    VálaszTörlés
  10. Magamba szálltam; mea culpa!
    Bocsánat elhamarkodott írásomért;
    a felfújt valóban nem utazóképes,
    tök nélkül nincs tökös rétes, az újkrumpli és a dödöle összefüggés pedig biztos igaz.

    VálaszTörlés