Aranydurbincs mángolddal és certifikéttel

Jó sorsom úgy hozta, hogy tavaly és idén is eredeti horvát aranydurbincsot tehettem a karácsonyi asztalra. A tavalyit az Intersparban, az ideit a budaörsi halpiacon szereztem be. Itt egyébként finom forralt borral  kínáltak amíg nézelődtem, ezt a szokást kéretik bevezetni valamennyi kereskedelmi egységben!

A halak, amint kitekertem őket a csomagolásból, azonnal felmutatták horvát útlevelüket, azaz az állkapcsuk alá rögzített bilétát. Ezt leszereltem róluk, amikor az udvaron pucoltam őket, az utcai járókelők és a settenkedő macskaállatok érdeklődésétől övezve. Felhasználás előtt finom besóztam a halakat a Pag szigetéről származó tengeri sóval, amelyet a konyhaszekrény hátsó traktusában dugdosok, és csak a kiemelt (certifikétes) ételekhez veszem elő,  ilyen a balatonakali pirított sózott mandulám is. Aztán annyira belelendültem, hogy eszembe jutott, van egy dalmát fűszerkeverékem, abból a hasukba szórtam egy keveset és meglocsoltam őket citromlével. Sütés előtt leitattam róluk a nedvességet és betettem őket a sütőbe, a légkeveréses + grillező funkció égisze alá. Közben tört fokhagymás olívaolajjal kenegettem őket.

De még fokoztam a tengeri hangulatot: a garázstetős mángold is előkerült a fagyasztóból, azt is átforgattam a fokhagymás olajban és már csak egy kis petrezselyem-mártás volt hátra. Mindezeket sáfrányos rizzsel tálaltam. Nem maradt egy morzsa sem az ünnepi asztalon, csak a halak csontváza, biléta nélkül, természetesen.

Mézes GYIK

Ilyenkor, az alaplé-főzés, a diópucolás, mákdarálás és az aprósütemény sütés időszakában sokan keresnek meg azzal, hogy adjak nekik valamilyen mézeskalács receptet. Odaadom, ők pedig általában nem sütik meg, a következő évben ugyanúgy elkérik, és minden alkalommal felteszik az alapvető kérdést, hogy "na és mire kell vigyázni?".

Most megválaszolom a leggyakoribb GYIK-ot, azaz a Gyakran Ismételt Kérdést. Hátha egyszer mégis megsütik.

Csak arra kell vigyázni,

• hogy a sütés előtt döntsük el, puha vagy kemény mézest szeretnénk-e. A puhában több a vaj és a szódabikarbóna.
• hogy őszintén gondoljuk át, van-e megfelelő állóképességünk és logisztikai képességünk a kivitelezéshez
• hogy legalább fél napig pihentessük az összegyúrt tésztát
• hogy a sütő ne legyen forró, mert hamar megég a tészta, de mérsékelt meleg se legyen, mert akkor meg ráér dagadozni
• hogy folyamatosan járőrözzünk a sütő ablaka előtt, ha van, ha nincs, vágassunk rá, mert fontos, hogy amint kap egy kis piros színt a sütemény, azonnal ki kell kapni
• hogy a tojás sárgáját, amellyel megkenjük a kiszaggatott sütit, jól keverjük el, vagy akár le is szűrhetjük, mert akkor nem lesz fehérjecsomó benne, ami ráragad az ecsetre és csúnyán rásülhet a tésztára
• hogy mielőtt betoljuk a sütőbe, fúrjunk lyukat a mézesekre
• hogy amikor kivesszük és már nem forró, de még nem is merev hideg, ismét fúrjuk át a sütés előtti lyukat
• hogy mielőtt nekifogunk a díszítésnek, vegyünk be egy nyugtatót
• hogy higgyük el, tényleg elég egy tojásfehérje a díszítéshez
• hogy számítsunk arra, hogy egy rakás cukrot felvesz a fehér máz
• hogy a porcukrot érdemes legalább kétszer átszitálni, mert ha csak egy kristály eltömíti az írókalyukat, szükségessé válhat még egy nyugtató
• hogy ne gyógyszerezzük tovább magunkat, amikor a már betöltött mázról kiderül hogy mégsem jó, túl sűrű vagy túl híg, és ki kell nyomni az egészet és még keverni hozzá cukrot vagy fehérjét
• hogy ne higgyünk azoknak, akik mást is tesznek a mázba, én tettem tavaly keményítőt és fájdalmasan porladt le a sütikről
• hogy ha a népművészet mesterei vagyunk és bámészkodók előtt írókázunk egy rendezvényen, dugulás esetén ne vegyük a szánkba az írókát és ne szopjunk belőle egy nagyot, mert ettől minden jó érzésű vásárlónak felfordul a gyomra
• hogy számítsunk arra, több esténk is rámegy majd a felszalagozásra  
• hogy ha az elkészült mézeseket párás helyen hagyjuk, megpuhulnak
• hogy ezekben a napokban többet fordítsunk hát-, derék- és nyaktornára, mert az aprósütemény-készítés a vázizomzat  legnagyobb ellensége

De leginkább arra kell vigyázni, hogy ha valaki elkezdi ezt a hobbit, akkor ez igazi szenvedéllyé válik, egész évben epedve lesi az advent eljövetelét, hogy végre nekieshessen a gyúrásnak, nyújtásnak, szaggatásnak, sütésnek, díszítésnek, szalagozásnak. Aki egyszer elkezdi, az végérvényesen beleragad ebbe az édes mámoros tevékenységbe.

Lapozós sertéscsülök

Vacsora helyett szakácskönyveket lapozgatok esténként. Null kalóriás hideg téli este, semmit a gyomornak, mindent a szemnek! Hátha a lapozás is elvisz egy kis energiát. Közben készül a karácsonyi menü, egy A4-es lap vízszintes tájolással, ezerszer áthúzva és összefirkálva rajta minden.

Továbbra is maradva a szerintem használható szakácskönyveknél (értsd: nem színes képeskönyv, nem celebhatározó) Lajos Marinál egyszer csak megpillantottam VALAMIT! Nem volt könnyű, hiszen egy darab kép sincs az ételről, sem a szakács családjáról, rozmaringot tépő kezéről, makulátlan konyharuhájáról, de még egy szép selyemszalaggal sem volt átkötve az a bizonyos „almás-tormás töltött sertéscsülök”. A sima betűket kellett révkalauzként igénybe vennem, hogy eljussak a megértés és felismerés kikötőjébe.

Alma, torma, csülök = három, a szívemnek oly kedves alapanyag. Igen, a szívnek is jót tesz a csülök, mondjon bárki bármit. A recept mellső csülköt ajánl, hogy azt főzzük meg, vágjuk ki belőle a csontot, terítsük szét, majd tegyük bele a tölteléket. Nekem ez nehezen ment, mert nem volt elegendő helye a tölteléknek. Tekerni nem lehetett, csak visszahajtani, hiszen a hús meg is dagadt a főzés közben. Ráadásul most jöttem rá, hogy a mellső csülöknél a csont közelebb van a bőrhöz, mint a hátsónál. Végül összefogtam, kötöztem, tűztem és úgy sütöttem meg. Amikor a rögzítőket eltávolítottam, enyhén szétnyílt mint egy könyv, középen az almás-tormás könyvjelzővel. Nem baj, finom volt, látványos, az ötlet nagyon jó, és továbbgondolandó. Méghozzá úgy, hogy legközelebb hátsó csülökkel próbálkozom, mert abból a csont kifordítható, a helyére a töltelék betömhető. Kiegészítettem a receptet egy kis tormamártással, az kifejezetten jót tett neki. 

Apropó, a szív! A csülök nem zsíros, inkább csak bőrös és zselatinos. Ha zsíros lenne, nem kellene állandóan locsolgatni. A párolásból megmaradt levet öntöttem alá és azzal locsoltam.

Az ecetes torma, ami a töltelékbe életet lehelt, természetesen saját készítésű. Influenza idején amúgy is jó ha van egy üveggel a hűtőszekrényben. Meg a szív is integet itten, hogy miatta is.

Almás-tormás töltött sertéscsülök

2 mellső (vagy más néven első) csülköt néhány szem bors és egy babérlevél társaságában megfőztem. Amikor kihűltek, a csontot kivágtam belőlük és beletettem a tölteléket.

Töltelék: 3 savanykás alma és 2 sárgarépa lereszelve, majd kinyomkodva, 100 g ecetes torma szintén kinyomkodva, néhány reszelés nyers torma, 2-3 ek. zsemlemorzsa, 2 tojás sárgája. Só, bors, ízlés szerint.

Hústűkkel összetűztem és meg is kötöttem a húsokat. Kevés zsírt tettem alájuk és a főzőlevükből néhány kanállal. Az ebből kialakult pecsenyelével locsolgattam gyakran. 

Torma mártás: vajon kevés lisztet pirítottam, majd felöntöttem  kevés tejjel, beletettem 2-3 kanál ecetes tormát és reszeltem bele legalább egy fél torma gyökeret. Tejszínnel felöntöttem és beforraltam. Sóval, cukorral ízesítettem.

Az említett könyv: Lajos Mari – Hemző Károly: 99 Pecsenye 33 színes ételfotóval .- Bp.: Aquila, 2003.

Kényszer sülte oldalas

Hosszas tervezgetés és mérlegelés után végül Őt vettük magunkhoz. Őt, mert úgy láttuk, hogy jól néz ki, nagy, erős, kiválóan teljesít, és ami különösen vonzó volt, hogy skandináv és magyar gének keverednek benne. Ugyan ki tudhat többet a tartós hideg titkáról, ha nem ő?

Még alig töltötte be első életévét, máris kiütköztek rajta a gyermekbetegségek. A polcait tartó műanyag keretek porladni kezdtek, előidézve ezzel az élelmiszerek váratlan alázuhanását. A szerviz nem csodálkozott, hiszen ez természetes folyamat, az élet rövid, a műanyagé meg pláne. Ki lehet cserélni a polcokat, csupán néhány ezer forintért. A raktár a város másik végében van és még azon is túl. Ha éppen nyitva van és pár hét alatt hoznak megfelelő polcelemet, az ám a nagy szerencse!

(Feladat: a polcok pánikszerű tehermentesítése, azaz a hűtő kievése, a maradék élelmiszerek egymásra helyezése úgy, hogy azok a néhány napos polchiány ideje alatt ne nyomják agyon egymást.) 

Második évében szegény maga alá eresztett valamilyen folyadékot, olyat, ami zselés és feltakarítani lehetetlen. Gondolom a NASA ezt keni az űrrepülők felületére, hogy a légkörbe érve ne legyen baj. A szerviz nem aggódott, ilyen az élet, folyadékok jönnek-mennek, azok hordozzák az életet, gyártószalagok hibáznak, bizonyára nem volt jól lezárva a zselé útja. Szerelő jön, folyadékot tölt, utat lehegeszt.

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér, azt megenni. Zselé feltakarítása egy komplett higítókészlet elhasználásával, a pár napos hűtőnélküliség idején nem romlandó ételek vásárlása, a szerelőknek kávé – tej nélkül na persze.) 

A harmadik év viszonylag eseménytelenül telt el, hála a ténynek hogy a hűtőgáz kiszökését a rendszerből az emberi érzékszervek nem nagyon érzékelik. Annál inkább a romlott tej ízét és a meleget, ami dőlt a hűtőszekrényből. A szerviz nem aggódott, ilyen az élet, gázok jönnek-mennek, gyártószalagok hibáznak, bizonyára nem volt jól lezárva a gáz útja. Szerelő jön, gázt feltölt, kimenő utat lehegeszt. És megjegyzi, a múltkori szerelő valószínűleg nem is az volt, akinek kiadta magát, csak a hűtőnk közelébe akart férkőzni, vigyázzunk az ilyenekkel!

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér be, azt azonnal megfőzni.)

A negyedik évről még szó sem volt, épp csak a gáz visszatérésének második hetét ünnepeltük, amikor ismét +20 fokra szaladt fel a hőmérséklet. A szerviz nem aggódott. Szerelő jön, csóvál, sok a gáz amit amazok beletöltöttek, ettől fagy le a rendszer. Tán nem is igazi szerelők voltak, vigyázzunk az ilyenekkel! De ha már itt van, egy kis vezérlő bigyót kicserél, nem mintha az rossz lenne, de ne legyen már itt hiába! (Ebből rögtön tudtuk: ő az igazi!) Aztán majd ha ráérünk, visszajön és kiereszt a gázból, újra feltölt, lehegeszt.

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér, azt azonnal megfőzni. A hűtőszekrényes kajákat ládákba helyezve kivinni az erkélyre, szerencsére hideg van. Rendszeres reggeli feladat: sorsolással eldönteni, ki megy ki a hideg erkélyre megkeresni a tejet? Ki merészkedik ki a vajért?) 

* * * * *

Findusz cica, amint meglátta, azonnal lecsapott az erkély másik végén heverő háromnapos mirelit cinkére. Jóízűen elropogtatta valamennyi csontját, egy tollat, ami felettébb irritálta, kihúztam a szájából.

A cinke, halála után azonnal lehűlt a kinti hőmérsékletre és a cica megjelenéséig kis ingadozásokkal tartotta is azt. Se gáz, se zselé, se porladó műanyag – csak maga a friss, illatos hús. A természet örökérvényű garanciájával.

Kényszer sülte oldalas

A mélyhűtőben talált két oldalasvéget befűszereztem (só, bors, őrölt kömény). Kevés folyadékot aláöntve és pár szem borókabogyót mellédobva tepsibe tettem és lefedve sütöttem. Kb. fél órával később levettem a fedőt és karikára vágott savanykás almát szórtam mellé. Így sütöttem szép pirosra.

Az étel amellett hogy nagyon finom, elegendő energiát biztosít annak, akinek reggel ki kell mennie a hideg erkélyre és átnézni az összes ládát, hogy hol van a tej.

Homo gastroblogicus paleohungaricus

Családfakutatás során sikerült egészen a gyökerekig hatolnom és olyan feljegyzés került a birtokomba, amely valószínűleg egy gasztroblogger ősöm munkája. 

napsütéses nap

Már hetek óta üldözzük a mamutot. Az egész horda fáradt, nyűgös és éhes. Az asszonyok gyűjtögettek ilyen-olyan gombákat. Nyolcan ettek belőle, hárman még életben vannak.

hűvös nap

A mamut utolért bennünket, hátulról támadt. Több csonkolásos sérültünk is van, kitettük őket a fennsíkra a keselyűknek. Délután az asszonyok gyökereket ástak ki a földből és bogyókat gyűjtöttek. A Tanács döntése értelmében az egyik növényt ezentúl nadragulyának fogjuk hívni és csak az ellenséges törzseknek kínáljuk.

esős nap

Kérgestalp és Csimbókhaj új stratégiát dolgozott ki a mamut bekerítésére. A hadművelet előreláthatólag két hetet vesz igénybe, addig is lementünk a folyóhoz, mert a fanyar bogyóktól már kilyukadt a gyomrunk. Két napig nem fogtunk semmit, a harmadik napon – mivel elázott a tűzkövünk – nekiestünk a nyers halnak. Lehullott falevélbe tekerve eszegettük. Ezt ezentúl sushinak fogjuk hívni. Egyelőre senkinek sem ízlik, de ha divatba jön, bizonyára megszeretjük majd.

ködös nap

Egy szál kőszáli nem sok, de annyi kecskét sem találtunk. Az éhség már elviselhetetlen. A horda szobrásza végleg lemondott arról, hogy valaha is modellt találjon Vénusz ábrázolásához.

napsütéses nap

A Vének Tanácsa 25 évről 20-ra vitte le a bekerüléshez szükséges életkort. További rendelkezés, hogy a szóvivő nem lehet 18-nál idősebb, mert a fogatlan vének beszédét senki sem érti. Az öregek mozgatása ezentúl szigorúan tilos, mert csontjaik könnyen törnek.

kánikulai nap

A gyűjtött bogyók megerjedtek, az egész család részegen feküdt, amikor a kardfogú tigrisek rajtunk ütöttek. Másnap a tigrisek feküdtek és elégedetten morogtak.

átlagos nap

Az asszonyok megfigyelték, hogy egyes állatok teje iható. De ahogy elkapunk egy nőstényt, annak az ijedtségtől azonnal elmegy a teje. Okostojás szerint nekünk kellene nevelnünk az állatokat a lakóhelyünk mellett, de sajnos a Hordaegészségügyi Szolgálat nem adja ki az engedélyeket. Tegnap Okostojást kivégezték, mert tiltott domesztikálási kísérleteket végzett a lakatlan kénes barlangok környékén.

esős nap

Megvan a mamut! Belehajszoltuk egy verembe, ott ordított egész délután, mire estére megjelentek a rokonai. Futottunk amerre láttunk, menekülés közben tíz hordatagot eltapostunk.

szitáló ködös nap

A mamutot már második napja dobáljuk kővel. Retkesbőr szerint fennáll a veszély, hogy a felhalmozódott kőrakáson fellépve az állat kiszabadul a gödörből. A Tanács összeült.

szakadó esős nap

A Tanács szétfutott amikor a mamut kiszökkent a gödörből. Hat öregünk szívrohamot kapott.

szomorú esős nap

Már egy hete nem ettünk semmit. A sakálok egészen a barlang bejáratáig merészkedtek. Az őrség tagjainak nem volt ereje védekezni.

napsütéses nap

Gyermekeink játék közben egy végelgyengüléses gyapjas orrszarvúra akadtak. A horda nekiesett a tetemnek. Húsa szíjas és száraz volt. A Tanács a sous-vide technológiát javasolta, de tudtuk, az legalább egy napig tart a specializált barlangban, ezért inkább nyersen téptük szét az állatot. A horda fogainak átlagszáma lecsökkent 4,5/fő-re. 

jégesős nap

Súlyos epe- és gyomor bántalmakkal fetrengünk a barlangban. Valószínűleg az orrszarvú túlérlelt volt. Nyolcan hasmenéssel küszködnek, négyen várnak májátültetésre. Na arra aztán várhatnak még pár évet!

csendes esős nap

A Tanács úgy döntött, hogy ezt az átkozott paleolit diétát egyszer és mindenkorra be kell fejezni, máskülönben nem érjük meg a neolitikumot. A tanácsmegbízottak „Korszerű élelmezés” konferenciát, „tejben-vajban főzőiskolát” és „tudatos vadászat” workshopot szerveztek. Okostojást rehabilitálták, posztumusz Szakóca díjat kapott, csontjait ünnepélyes keretek között elhelyezték a barlang falában. Lábszárcsontja az exhumálás közben eltűnt, a Tanács a nyomozás befejezéséig ideiglenes levesfőzési tilalmat rendelt el.

szikrázó napsütéses nap

Az új paleolit-ellenes rendelkezések értelmében az asszonyok kimentek és learatták a mezőn növő gabonát, megőrölték, de benne hagyták a szénhidrátot. Mi addig kisütöttük a varacskos disznó zsírját, amivel vastagon megkentük a forró kövön sült lepényeket és tepertőt morzsoltunk rá. Okostojás özvegye lisztből és tojásból un. tésztát gyúrt, ami valamennyiünk ínyére való és sokáig eltartható. Néhány állatot a barlang mellé szoktattunk, lefejtük zsíros  tejüket, a tejszínt a bogyók tetejére kanalaztuk. A nád- és répakísérletek is jól haladnak. Az egész horda kikerekedett, vidámnak és sokkal életrevalóbbnak látszik! Szemtanúk szerint tegnap vadászat közben valaki leelőzte a menekülő kardfogú tigrist és szemből vágta belé a dárdát.

másnap 
Valami nagy fényes villám csapódott be az erdőbe. A forróság és a hamueső elől a barlang legmélyére menekültünk. Két hétig voltunk bent. Megettük az összes tésztát, faggyút rágcsáltunk és elszopogattuk a cukorkészleteket. Közben a hülye mamutok odakint jól kihaltak!

(A fenti képet a lascauxi rokonok küldték az ünnepekre. Én meg recepteket küldtem nekik vissza, hogy pálcikaember helyett végre tisztességes harcos kinézetük legyen.)

Kerti idényzáró

 

Vége a szezonnak, hervad már ligetem. Egyes konyhakerti növények állva halnak meg. Tetemeiket kihuzigálom, a babfélék maradványait beleforgatom a talajba, nitrogén tartalmú magzati vitamint adva ezzel a jövő terményeinek. Jó dolog ez a körforgás és még jobb visszagondolni az elmúlt hónapokra. Igaz hogy keveset termelek, de legalább nem kuncsorgok mezőgazdasági támogatásért.
 

Zsákolásos technika
Idén túlléptem azon a néhány négyzetméteren amit a garázstető nyújt, lereagáltam korunk kihívását a termőterületek csökkenését és intenzíven extenzív gazdálkodásba kezdtem.
Ha rövid a konyhakerted toldd meg egy zsákkal! – ezt a szellemes mondást találtam ki magamnak. Mivel a legújabbkori kertészeti szakirodalom ajánlja az ültetőzsákos-konténeres kertészkedést, úgy döntöttem hogy paradicsomot és krumplit fogok zsákolni, illetve nagy cserepekben nevelni.

Jutazsákokat kettévágtam, majd összevarrtam hogy csak egy szájuk legyen, tapasztalataim szerint ezekben érezte legjobban magát a krumplinövény. Amelyiket nagy cserépben neveltem, az csúnyább leveleket hozott. A feltöltést részben földdel, részben a zsák szájának felpödrésével értem el. Míg szépen fejlődtek, kétszer is learattam a „te nem vagy normális!” – felkiáltásokat, midőn ismerőseim a zsákok fölé hajoltak. De mit sem törődtem velük, izgalommal olvastam a szakirodalmat, mely szerint az újkrumpli születésének biztos jele a virágzás. Egy szép napon kiborítottam a zsákokat és sok kicsi krumplit leltem. A feldolgozás azonnal megtörtént: megmostam és pucolás nélkül gőzbe helyeztem őket. Valóban nagyon finomak voltak, de őszintén szólva nem érik meg a beruházást. Majd ha nagybirtokos leszek és nagyban játszom, akkor talán. De az nem kérdés, hogy egy egészséges paradicsom-, vagy egy virágzó krumplibokor is van olyan mutatós, mint némely egynyári virágok. A rusztikus zsákokról nem is beszélve.

Méhek és macskák
Míg én csak gondoskodást és szeretetet adtam a kertnek, addig a cicák – gondosan elásva – mást is. S talán eme nemes anyagok összeéréséből serkentek bizonyos rejtélyes pozitív sugarak, melyek a földből törtek fel. A macskák érzékelték elsőként a jelenséget. Aktívan fetrengtek, ölelgették a rögöket, ráfeküdtek a spenótra, hemperegtek a rukkola ágyásban, szunyókáltak a kakukkfű tövében.

Engem pedig ugyanez az energia szögezett a kis falépcsőre, hogy kezemben a fényképezőgéppel expedíciózzak a kertben. A csövön keresztül vettem észre a babvirágok körül legyeskedő méheket. Ideje lenni feltalálni a babmézet. Vagy már fel van?

Paradicsom
Hála a jó időnek, az idei év a paradicsomé volt. Kétnaponta szedtem le 1 kg-ot, közben kb. negyed kilót le is legeltem és megint rájöttem hogy a kicsi lehet szép, de zamatos csak ritkán. Azaz, a koktélparadicsomok és egyéb paradicsomfajták versenyéből utóbbiak kerültek ki győztesen. Már csak ezért is érdemes több fajtát ültetni, mert változatos ízeket és örökös rácsodálkozást biztosítanak. Bónuszélmény, ha még az érés előtt csak hozzáérünk a növényhez és máris érezhetjük a leendő gyümölcs illatát. A palántázástól az első piros termésekig ezzel kábítom magam. Másik nagy tapasztalat, hogy érett fürtös paradicsom (bár tulajdonképpen mindegyik fürtös) nem létezik, mert mire a szárközeliek is beérnek, az alsók elrothadnak. Megoldás: folyamatos legelés alulról felfelé hatolva.

Mángold
A mángoldról igaz a hír, nem szabad meghagyni a következő évre, hiába kétéves növény, mert a másodikban már magra gyúr. ("magra megyen") Az idei termés kevesebb volt mint a tavalyi, de így is került a fagyasztóba néhány doboz előfőzött zöld levél, amit a karácsonyi halak mellé fogyasztunk majd.

Tökök
A tetőről lelógó zöldségekről írtam már, a cukkínik is kitettek magukért, de furcsa módon ők nem törekedtek a függeszkedésre, inkább elterültek a földön. Több zacskónyi van belőlük is eltéve. Tegnap az avar alatt találtam még egy tenyérnyi csillagtököt. Méltó temetést rendeztem neki: rövid párolás után kapott egy kis sajtos besameles öntetet.

Répák
A paszternákot (pasztinák) most szedtem fel, de bőven húzogattam már belőle a nyár folyamán is. Közben mindig eszembe jutott az orosz népmese, mert annyira mélyre tud vackolódni, hogy ásó nélküli kihúzásához bizony már egy egész háznép szükséges.
Sárgarépából néhány sor is már hónapokra ellát bennünket. Jó lenne többet tárolni belőle télre, de a java nyersen, levesbe téve vagy párolva elfogy. Legnépszerűbb forma a kissé megpárolt majd meggrillezett változat. (Sütés előtt kevés olajjal meglocsolom és átkevergetem őket. Néha balzsamecetet is csepegtetek rá.)

Zöldfűszerek
Petrezselyem, rozmaring, zsálya, kakukkfű, bazsalikom, többféle menta, majoránna, tárkony, szárzeller termett folyamatosan. Többségüket szárítom: megmosom, leszárítom róluk a nedvességet majd feldarabolom, vagy mozsárban, aprítógéppel összetöröm. Petrezselymet hagytam még a földben, az képes télen is életben maradni.

 

Cékla
Ha lenne harmadik kezem, rácsapnék vele a másik kettőre, amikor újabb és újabb céklasorokat vetek, vagy másodvetést csinálok. De a vetésen kívül még képes vagyok a kiegyelt hervadt példányokat is elültetni, hátha lesz valami belőle. Lesz ám! Életképes növény ez! És valahogy gyorsabban fejlődik, mint ahogyan kéne, két lépéssel le vagyok maradva a feldolgozással. Többéves tapasztalatom szerint a kerek fajták finomabbak, mint a könnyebben kezelhető hosszúkásak.

A hagyományos ecetes céklasalátát úgy készítem, hogy a gumókat megsütöm a sütőben, ha kihűlt eltávolítom a héjukat, felszeletelem őket. Közben néhányat meg is eszem. Az egészben sült céklát le is szoktam reszelni a nagylyukú reszelőn és ecetes tormát keverek hozzá. Másik gyakori étel a sült cékla: kockára vágom és olajon átpirítom, kevés vizet adok hozzá és megpárolom. Sót és egy kis balzsamecetet teszek rá. Amikor megpuhult és elfőtte a levét, kevés cukorral gyakori kevergetés mellett megkaramellizálom. Rukkolával, kecskesajttal különösen finom. Nemrég ettem a Végállomás étteremben Baranczó Attila sült céklájából, ő egy kis szegfűszeggel bolondította meg.

Ha a cékla tényleg annyira egészséges, mint ahogyan mondják, akkor mi sose halunk meg! Főleg ha hozzáveszem a rendszeres kerti munkákat és a jó levegőt.