2008. december 16., kedd

Mézes bűnmegelőzés

Kriminológiai kutatásaim alapján bátran kijelenthetem, hogy a Jancsi és Juliska által a Vasorrú Bába sérelmére elkövetett emberölés tényállása nem felel meg a valóságnak. Ez mese.

Valójában az történt, hogy a kedves öreg néni magányosan élt, éldegélt az erdő mélyén, ahol sikeres sütőipari vállalkozást működtetett. Mézeskalácsa receptjét 1-2-3-...7 lakat alatt őrizte. A gonoszlelkű testvérpár társtettes alakulatként elhatározta, hogy mindenáron megszerzi azt. Egy ködös éjszakán lecsaptak a nénire, aki nem volt hajlandó elárulni a titkot, hiába vetették alá mindenféle kínzásnak, végül aljas indoktól vezérelve, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel a kemencébe tolták.

A szerzők közül az egyik Grimm fivér eredetileg jogásznak készült, de a híres jogtudós Savigny prof. kirúgta valamelyik vizsgán, és azt mondta neki, ön, amíg szóból értek én, nem lesz jogász e féltekén. A jurátushallgató erre azzal vágott vissza, hogy sekély e kéj, én egész nemzedékeket fogok mesékkel traktálni, persze nem középiskolás fokon, életemet az igazságszolgáltatás lejáratásának szentelem, és hamis tényálladékokkal hintem tele a világot.

A mérnöktársadalom is megcáfolta már a történetet, hiszen lehetetlen hosszú távra mézeskalácsból házat építeni - lakni, vagy ipari tevékenységet végezni benne pedig fizikai képtelenség. Az enyém is csak vízkeresztig bírja, aztán teleszívja magát párával, és megroggyan a födémje. Ilyesmire nem adnak lakhatási engedélyt - hacsak nem kenjük meg az illetékeseket és a statikusokat, na de ez szintén csak a mesékben fordulhat elő.

Okos cukrász más kárából tanul, én bizony inkább megadom itt a mézesreceptemet, vegye, vigye aki akarja! Lassan befejezem ezt a posztot, annál is inkább mert csöngetnek....egy pillanat beleszólok a kaputelefonba...valami Jancsi és egy nő....

Előkészületek. A pohárka meggybor ne tévesszen meg senkit, nem a kalácsba öntöttem, hanem magamba. Nagyot lendít a kreativitáson!

Nyújtás, szaggatás, máz, süthető díszek.

Itt már a szódabikarbóna beindult!


Írókázás után

Így képzelem a svéd szentestét:
A fenyveserdőben élő család horgászni volt a tónál, ahol annyi glöggöt ittak a termoszból, hogy mire hazaértek erősen benyomtak. Így a halat véletlenül kint hagyták a ház előtt. De jaj, a macska is kint ólálkodik, nem lesz ennek jó vége! Azt sem veszik észre, hogy föléjük ért a lángoscsillag, amitől a rénszarvasok annyira megrémültek, hogy hopp, felugrottak a Volvo tetejére!
(Remélem hogy Hobbiszakács kolléga elismerően bólogat!)


MÉZESKALÁCS
(eleinte kemény tészta, főleg díszítésre jó. Emellett készítek még egy puhább változatot is, több vajjal, azt azonnal lehet enni)


Fontos! A sütés napjától kezdve ne szellőztessünk, ne kapcsoljuk be a szagelszívót, törekedjünk arra, hogy ezt a fantasztikus illatot minél tovább a falak között tarthassuk. Ez az advent lélekmelengető illata.

50 dkg liszt
20 dkg méz
15 dkg cukor
2 tojás
1 tojás sárgája
8 dkg vaj
1 csomag mézeskalácsfűszer, de lehet egyénileg is darálgatni
2/3 kávéskanál (!) szódabikarbóna
2 tojás sárgája a mázhoz + kicsi tejszín vagy vagy tejföl belekeverve

Tészta: a mézet és a vajat meglangyosítom, hogy folyékony legyen, a cukor is most mehet bele. Majd a fűszerekkel összekevert lisztre öntöm, ha kihűlt ekkor menjen bele a tojás is, jól összedolgozom. Mivel a méz meleg és híg, a tészta egyelőre ragadósnak tűnik, de ez normális állapot. Pihentetni kell, lehet akár egy napot vagy éjszakát is (a hűtőben lefedve). Amikor előveszem, túlságosan meg van dermedve, nehéz gyúrni – tehát érdemes nyújtás előtt egy órával elővenni szobahőmérsékletre. Lisztezett deszkán, 3 mm vékonyra nyújtom és kiszaggatom a megfelelő formára. Sütőpapíros tepsibe teszem, kicsit messze egymástól, mert megdagadnak.

Máz: 2 tojás sárgájába tejszínt vagy tejfölt keverek. Ezzel kell megkenegetni mielőtt a sütőbe tolom, ettől lesz szép barnás máza és ezen jól megragadnak a díszítő elemek: napraforgómag, tökmag, mandula, dió, mák, lenmag, gyöngycukor ami bírja a sütést stb. Ilyenkor lyukasztom ki először a figurákat!

Sütés: 175 fokon. Nagyon kell figyelni, mert ha megbarnul csúnya és keserű lesz. Amikor kiveszem, és langyos, ismét átbököm a lyukakat, mert a sütés közben begyógyulnak.

Díszítőmáz: egy tojásfehérjét keverek el kb. 20 dkg porcukorral, pár csepp citromlével A cukrot átszitálom, mert ha egy kis kristályocska belekerül, el fog tömődni az íróka nyílása. Amikor már annyira sűrű, hogy alig csöppen le a kanálról, akkor jó. Egy erős nejlonzacskóba töltöm és apró lyukat vágok a sarkára. Másnapra jól megszárad, már csak a madzagokat kell belefűzögetni - még ekkor is ki szoktam tágítani a lyukakat egy hústűvel.

7 megjegyzés:

Mennyei Manna írta...

Meseszépek mézeskalácsok!:)

Névtelen írta...

A párkák (talán Karácsony lévén) ezúttal megengedték, hogy gond nélkül bejöhetek ide...Hát szavakat nem találok! Legrepesztőbb álmomban nem gondoltam volna, hogy összejönnek a szálak a Vasorrú bába és mondjuk Horger Antal között! De igen!!!! Minden, de minden összefügg! :-D Nagyon jó itt olvasgatni! A mézesek meg egyszerűen káprázatosak, a teríték szívmelengető (meggyborostúl)! Jót mulattam (ámultam, dobtam hátast, irigykedtem, vihogtam, szipogtam)! :-) Boldog Várakozást nekünk...
Ofélia

"saját levében" írta...

Na, ha ennyi dicséretet kapok, kiváltom az ipart népi iparművészetből!

Grenadine írta...

kedves enkeves, mely esetben ezek nem vetettek bele, s nem nyelt el meleg kemence, vedd lelkes respektemet, mert ezek szemnek szerfelett kellemesek!

"saját levében" írta...

Desszert! Jelentem, megverekedtem ezekkel emberesen, s rendelettel, lexszel felfegyverzett emberekkel el lettek vezettetve, kezekre tett szerkezettel. Rend lett, ezeknek csengettek.
Nekem meg ne csengessen egy sem, receptemet lesse meg fentebb!

Hobbiszakács írta...

Ejnye-bejnye, erre nekem mekegnem kell :-)

A Volvo köszöni szépen a megemlékezést, de most éppen gyengélkedik. Lehet, hogy azért is, mert a környezet védelme érdekében szesszel (glöggel) megy...

:-)))

Ízbolygó írta...

:-))) Viccesek vagytok Grenda, Hobbi, és Leveles:-)))