Több mint Hobbi

Az ismétlések elkerülése végett nem fejtegetném, hogy micsoda izgalmasan csomózott kapcsolati hálóba kerül, aki ráfekszik az internet hullámaira és hagyja hogy hatások érjék, miközben jelenlétével ő maga is hat másokra. Ezek a kapcsolatok átívelnek földrajzi és társadalmi határokon, miközben ténylegesen és átvitt értelemben is hoznak a konyhára. Az elmúlt héten pl. fagyasztott őz- és vaddisznó hús érkezett, másnap olajos török paprika, továbbá néhány fotó bizonyos könyv terjedéséről:

Jött néhány jó szó is, hogy igény van több gasztrokalandor posztra, köszönöm, igyekszem! És jött egy könyv is, magánkiadásban, szűk körben terjesztve: 

A Svédországban élő kolléga könyve nagy örömöt okozott nekem. Azért merem a kolléga szót használni – mert ő „A” Hobbiszakács, az igazi, aki egyéni hangvételű blogot vitt éveken át, hobbiszakácsi mivoltát diplomával is tudja bizonyítani –, nos ő személyesen hatalmazott fel, hogy én is viselhetem ezt a nevet. A karácsonyi készülődés közben időnként lehuppantam a könyvével és nagyon jó volt újraolvasni a régi bejegyzéseket, bár sajnos a fotókból kevesebb csillanhat csak meg, de a netes felületen lehetőség van a visszakeresésre. 

A szerzőnek már korábban is nagyon sokat köszönhettem! Például a gyorssegélyként postán küldött bakcsoj (pak-csoj) magokat; azt hogy magasra tartja és tovább viszi az irodalmi szakácskönyv megtépázott zászlaját; hogy bemutatott a svéd Bocuse-nak; hogy megtanított arra, hogyan kell illendően azaz cuppogva-szürcsölve-szívogatva enni a svéd rákot, amely tudományt ki is próbáltam a kék-sárga bútorbolt éttermében, azóta nem árulnak ott főtt rákot, csak lapraszerelt, néma fagyasztottat, szürcsöljön otthon aki akar! Jelenleg gyakorlom még a hümmögve-mormogva történő kávézást, ez még nem megy igazán jól, de jelentkezem amint belejöttem. A könyv, vagyis a szerzője megerősített abban is, hogy a gulyáslevesnek igenis mágikus hatása van, és az erjedéstől felfújódott konzervdobozban rohasztott hering több mint elsőcsapásmérő vegyi fegyver, valójában egy híres svéd ínyencség. Hobbiszakács írásai újabb csomókat kötnek azon a bizonyos hálón, összehozva családok, barátok, népek kultúráját – receptekben, történetekben és fotókon is. És bár a gasztroblog mostanában pihenő üzemmódban van, a szerző fotóblogon keresztül közvetíti nekünk a világot. Jó étvágyat hozzá, illetve kellemes nézelődést minden érdeklődőnek!

"Az első erotikus étkezés Ádám és Éva nevéhez fűződik. Az előétel gránátalma volt, a főfogás pedig laposra klopfolt kígyó grillezve, paradicsomos szósszal. Utána jött a fekete leves."

"Egy jó ebéddel még a legjobban menő országot is tönkre lehet tenni!"

"A gőzölgő koponyát az asztal közepére raktam, és átengedtem a kezdeményezést a vendégnek. Jessica gyakorlott kézzel lefejtette a bőrt a koponyáról. Úgy dolgozott, mint egy plasztikai sebész arcfelvarrás közben. A bőrt eldobta, a szemeket kiporciózta, - önzetlenül lemondtam a jussomról - a pofaizmokat és a bégető izmokat pedig kupacba gyűjtötte."  

Karácsony

Libabonbon

Miközben egyre többen kutatják, hogy az étrend miként járul hozzá a negatív pszichés állapot kialakulásához, én továbbra is azt keresem, hogy a pozitív állapotot mi segíti elő. Nagy befektetést nem igényel a kutatás, megkérdezem a vizsgált személyeket hogy mit szeretnek enni-inni, illetve a magamon végzett kísérletek során ráfókuszálok az agyam által elővetített finomságra és már ugrok is azt elkészíteni. Tudományos tényként megállapítom, hogy ez a vetített kép mindenkinél más és más, van akit a halkonzerv tesz boldoggá, van akit a csokitorta. De mit egyen a húsevő, ha édes kis finomságra vágyik?

Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont! 

A libabonbon a libasült és a gumicukor találkozása a konyhapulton. A hús sütése után szűrjük le a finom libazsírt, amit később házikenyérre kenve lilahagymával elfogyaszthatunk, ha még kéjesebb érzésekre vágyunk, a tányért helyezzük az asztalon heverő életmód magazinra. De eltehetjük a zsírt hűvös kamrába vagy a hűtőszekrénybe is, hogy aztán kéznél legyen mint finom főzési alap. Haladó hedonisták süssenek krumplit benne! De szerencsére még ott a pecsenyelé, benne a fantasztikus pörkanyagok, amikre már rágondolni is gyönyörűség. Amennyiben nem készítünk belőle egy remek mártást, lehet belőle akár "bonbon" is. Csak szűrjük le, hogy viszonylag tiszta legyen, kicsit melegítsük fel és töltsük formába. Néhány óra alatt megdermed. Szép látvány, nem rontja a fogakat, cukorbetegek, tej- és lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Zselatintartalma jót tesz a kötőszöveteinknek, ez nem biztos hogy igaz, de nagyon jól hangzik. Meleg pirítóson érdemes szétnyomni. Ha senkinek sincs hozzá gusztusa, akkor mégiscsak dobjuk bele abba a bizonyos elmaradt mártásba, és forraljuk be egy kis vörösborral, vagy sherryvel. Utóbbiak biztosan elősegítik a boldogságérzést, rövid ideig biztosan.

Konyhakerti filozófia - és egy recept

 

Az idei nyár még a mi kis hűvös kertünkben is nagyon meleg volt. A növények pillanatok alatt átálltak túlélő üzemmódba, melynek lényege a minimális szaporodás és a nagy levélfelületek – azaz a párolgás – csökkentése. Szomorúan lógattam locsolócsövemet, mert jól tudom, hogy az abból jövő víz úgysem ér fel egy jó áztató esővel. Valahogy az egész konyhakert megrekedt egy általános júliusi állapotban és sehogy sem akarta végigvinni a szokásos protokollt.  Éreztem, felborult a kis világom, bár a globális felmelegedésben nem hiszek, valami magyarázat és útmutatás mégiscsak kell a jövőre nézve.

Arra gondoltam, hogy itt hagyok mindent és zarándokútra indulok, melynek végén feltárul előttem az élet valamennyi titka és mellesleg írhatok erről egy csodaszép regényt. De a zarándokutakat is erősen süti a nap és sokba kerülnek. Akkor meg talán be kéne ülni egy laptoppal valamelyik gyorskávézóba és ott megfejteni a megfejtendőt és mellesleg minden gondolatomat azonnal megosztani az olvasóimmal. De nincs laptopom. Netán beválogatódni egy valóságshowba és ország-világ előtt megvilágosodni a valódi értékek felől? De hát utálok szerepelni. Így nem maradt más, mint ücsörögni a kert árnyékos zugában és elmélkedni. És ott, az Artemisz bab és a mángold között, egyszer csak minden világos lett! Láttam az utat, a fényt és a szomszéd kutyáját. Jeleket kaptam, hogy osszam meg mindenkivel kerti filozófiai rendszerem és életvezetési bédekkerem alapköveit.

• Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Az élet kihívás. A kertészkedés kihívás. A kertészkedés az élet. Az élet kertészkedés. De mégis tudnod kell különbséget tenni az élet és a konyhakert között. Higgy magadban, ha nem vagy kertész, akkor is!
• Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy fel tudd emelni az ásót. Minden egyes rög maga az élet. A rög a mag bölcsője. A rög boldoggá teszi a magot, a kukacmentes répa meg téged.
• Indulj el az úton, és soha ne térj le róla! Ha az mégsem a te utad, mert a szomszéd beépítette, fordulj ügyvédhez!
• Haladj rendületlenül, fejedet makacsul leszegve, csak a következő lépésre koncentrálj! Ez tetőkerti gazdálkodásnál elég veszélyes, de izgalmas.
• Mindent alakíts át azzá, ami boldoggá tesz! Törd fel az ugart, de légy vele őszinte, ne áltasd azzal, hogy virágoskertté lesz. Találd meg az erőt magadban, mert ha nincs benned elég, rohadt nagy izomlázad lesz a kapálás másnapján.
• Ahhoz, hogy meg tudd tenni az első lépést a tetőkertben, lábaddal félre kell söpörni a macskát. Bízz benne. Akkor is, ha fekete és átszalad előtted. A macska maga az élet. Az élet sokszor egy nagy tarka macska. Elől kezdődik, és hátul végződik. Egyszer minden macskának meglátod a farkát.
• Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább, haladni a gyomlálással. Lehet kertészkedni csukott szemmel, de meglehetősen balesetveszélyes. Láss és nézz! Nézz és láss!
• Az erő benned van. Ha veled van, az már plágium valamelyik filmből.
• Vannak időszakok, amikor az élet elválaszt a kerttől. De csak azért, hogy mindketten megértsétek: a gaz az úr!
• Engedd el az elvárásokat. Iratkozz le Bálint gazda hírleveléről! Légy önmagad, légy te magad a kert!  Legyen a kert te magad! Sodródj! Ne azért szeresd, hogy ő majd viszonozza ezt. A céklának nincs szíve. De az őszi retek, az igen! Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó.
• A csiga maga a jel. Hagyd, hogy végigjárja az ösvényt a maga tempójában a salátáig. Ez az ő útja. Hogy a fene enné meg valamennyit.
• Újra és újra fel kell kelned! Lábra állni, lépni egyet, ha elesel, leporolni magad, újra és újra. Ha a kaszába lépsz, lehet hogy nem kell többé felkelned. De akkor is tudd, hogy képes lettél volna a folytatásra. Tudd, hogy csak egyszer hibáztál. Csak egyetlenegyszer. Az sem kevés.
• Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy tervezhess és boldog lehess. A meteorológiai előrejelzést annál inkább.
• A hit a legfontosabb. Minden kaput kinyit. A szerszámos kamráét is. Csak higgy abban, hogy a zsebedbe tetted a kulcsát.
• Tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem ő, akkor más. De lehet, hogy mégis.
• Ne félj a sebtől. A seb és a fájdalom megerősít. A vérmérgezés elgyengít. Használj Betadine oldatot!
• Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot és időben végezd el a kerti munkát! Ha kapkodsz, a fagy bosszút áll rajtad. A fagy az élet. Meg a tűz. De tűz sosincs a kertben.
• A szíved a legjobb detektor. Van, ami szemmel szinte láthatatlan. Például a levéltetű.
• Van az a pillanat, ami hirtelen mindent szétszakít és új értékeket teremt az életedben. A kertészek ezt jégesőnek hívják. De te ne add fel! Az élet is csak egy gyorsan lecsapó jégeső. Mire felocsúdsz, már vége is van, csak a nyomok maradnak. 
• A kártevőkben nem válogathatsz. A kártevők a sors követei. Szeresd, fogadd el őket, bármilyen nehéz is! Nevezd magad biokertésznek, akkor könnyebb elviselni őket! A vágyakozás mindent megöl, kivéve a kártevőket.
• Némely pasi és csaj olyan, mint a póréhagyma. Csak hántod, hántod le a rétegeket, míg eljutsz a semmihez.
• Az életet nem siettetheted. Az élet maga a lassúság. Türelmet kíván. Vagy műtrágyát. Ha ezt képes vagy elfogadni, jó kertész leszel.
• A fűkasza olyan, mint az élet. A fűkasza meg olyan, mint a szegélyvágó. Ez az élet misztériuma.
• Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy miért éppen a zöldbab. A halál sem kérdezi.
• Az ölelés szent dolog. Amikor ölelsz, önmagad vagy, ahogy akkor is, amikor nem ölelsz. Ilyenkor lelked és karod megnyílik, ezért tedd le kezedből a metszőollót. A sors sem más, mint egy metszőolló, egyszer békésen összecsukva, máskor fenyegetően szétnyitva. De te soha ne késs le a metszésről!
• Döntés kérdése minden kertészeti tevékenység. Mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulj neki, ahogy az életnek is, avagy sem. Meg az őszinteség. És a szeretet.

Mángoldos tészta, egy kis kiegészítéssel

Egy nagy csokor mángoldot levelenként alaposan megmostam, majd egy nagy fazékba tettem. Hideg vizet öntöttem rá és felforraltam. Pár perc forralás után a leveleket leszűrtem, kinyomkodtam. Egy nagy serpenyőben kevés olajon két gerezd összezúzott fokhagymát megfuttattam, rádobtam a durvára vágott mángold leveleket. Kicsit pároltam,  majd felöntöttem 3 dl tejszínnel. Sóztam, borsoztam és szerecsendiót reszeltem rá. Pár perc forralás után a mártás besűrűsödik, ha nem, egy kis kukoricakeményítővel lehet segíteni rajta.

A tésztát kifőztem és a mártásba forgattam.

A megtisztított tintahalat karikára vágtam, kukoricalisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem. Enyhén megsóztam és a tészta mellé kínáltam. 

Képek a kertről:

A gasztrokalandor naplója sok izgalmas kerti történettel ott lapul a vetőmagok között! Megrendelhető a könyv honlapján: http://sajatleveben.hu/konyv.html 

Gyorskaják, gyors autók

​

Szeptemberi frankfurti utam felért egy önismereti tréninggel. Azzal kezdődött, hogy indulás előtt lerobbant az autónk, és bár ugyanolyan márkájú bérautót kaptunk, de például a rükverc pont az ellenkező irányban volt és a nagylelkű autógyár még egy hatodik sebességgel is megtoldotta a járgányt, ez már épp elég volt ahhoz hogy pánikrohamot kapjak, hogy ezt én nem tudom vezetni, mire azt mondta a család: ó, azalatt az ezer kilométer alatt majd belejössz! És így is lett. Egyébként meg minek rükverc, ha nyílegyenesen megyek keletről nyugatra, ráadásul hat sebességgel a fenekem alatt? Annyira azért nem szerettem bele az autózásba, hogy még a nemzetközi automobil austellungot is felkeressem, főleg hogy már napokkal előtte hallgattam a fiúk lelkes eszmecseréjét a várható dízelhibridekről, lekapcsolható hengerekről, tanulmányautókról. Ők pedig, hálából hogy nem mentem velük, lefényképezték az egyetlen dolgot, ami szerintük az autószalonon felkeltette volna az érdeklődésemet, hiszen én csak egy egyszerű gasztroblogger vagyok. Ez az:

Halsütés a büfében

Indulás előtt kikérdeztem ott élő magyar barátaimat, hogy mit vigyek nekik innen, a magyar konyha szívcsakrájából, és ők az alábbi listát küldték: 

• háztartási keksz,
• paprikás szalámi,
• petrezselyemgyökér,
• sajtos tallér,
• szilvalekvár,
• Olympos citromlé, 
• ha hűtőtáskát is viszünk, akkor belsőségeket. 

Nyomorult egy életük lehet szegényeknek, gondoltam csomagolás közben, s elfacsarodott szívvel bujdosónótákat kezdtem dúdolgatni. Mert ilyen együttérző vagyok.

Azért a fejlett nyugat most is elbűvölt, megtudtam, hogy létezik olyan testápoló, amit zuhany alatt kell magunkra kenni és olyan dezodor, ami 48 órán át hat – azt nem sikerült kiderítenem hogy közben kell-e mosakodni, vagy nem. Itthon megtudtam, nálunk is van ilyen, sőt, reklámozzák a kertévékben, csakhogy azokat nem nézem, nem azért mert sznob vagyok, hanem mert nem bírom az erős fény- és hanghatásokat. Ilyen szellemi restségben persze nem lehet élni, ezért azóta nyitottabb szemmel figyelem a kozmetikai reklámokat, onnan tudom, hogy létezik olyan is hogy 3D szempilla! Meg 4D! Szempillacsináló üzletben rakják fel a páciensre és feltételezem, hogy térben és időben értelmezhető. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy ők ezt már születésem előtt megadták nekem. Azóta is hordom az elsőszettes szempilláimat, többet bírnak mint 48 óra. Mert ilyen trendi vagyok! 

Ami az étkezést illeti, odafelé, Schärding határában, ahol az Inn árad, máshol apad, jutott eszembe, hogy otthon hagytam a nagy mennyiségben és nagy gonddal készített marokkói paradicsomos padlizsánsalátát, és valamiért azt hittem hogy ha közlöm vendéglátóimmal hogy miről maradtak le, majd boldogok lesznek. De nem voltak azok, láttam az arcukon. Szerencsére nem értek rá sokáig bánkódni, mert folyamatosan vették ismerőseik telefonjait, akik egy nemrég elfogyasztott Dobos-tortáért hálálkodtak nekik, azzal hogy ők ilyen finomat még életükben nem ettek. Ugyanezt én nem mondhattam a helyieknek, miután megkóstoltam egy igazán menő helyen a curry wurstjukat, ami olyan nagy sokk volt, hogy a tőzsde előtti téren elfelejtettem megsimogatni a bikás szobor szarvát, emiatt azóta sötét fellegek gyülekeznek a határidős ügyleteim felett. Mert ilyen dekoncentrált üzletember vagyok.

A börzéről jövet teljesen véletlenül keveredtem el (ezt, ha szükséges eskü alatt is megerősíthetem!) a híres leveskockás cég gyorséttermébe és főzőstúdiójába, és percekig hezitáltam a bejáratnál, hogy bemenjek-e, mert mi lesz ha a német olvasóim, vagy a pult mögött rejtőzködő paparazzók felismernek, de olyan ellenállhatatlanul sárga- és leveskocka szagú volt a portál, hogy végül csak bementem, és tettem egy felderítő kört odabent, miközben rémülten hajtogattam az invitáló mondatokra: nein danke! nein danke! nein danke! Mert mégiscsak gasztrosznob vagyok.

Kézművesország

Világenciklopédia

Magyarország

államformája: köztársaság

területe: 93 036 négyzetkilométer

lakói: kézművesek

népesség: 9 906 000 kézműves 

népsűrűség: 106,4 kézműves/km²

nemzetiségek: roma kézművesek, szlovák kézművesek, német kézművesek, román kézművesek, ukrán kézművesek, horvát kézművesek, szerb kézművesek, szlovén kézművesek, egyéb kézművesek

vallási megoszlás: római katolikus kézművesek, református kézművesek, evangélikus kézművesek, görög katolikus kézművesek, baptista kézművesek, ortodox kézművesek, izraelita kézművesek, felekezeten kívüli kézművesek

Világgazdasági enciklopédia

Magyarország közepesen fejlett, nyersanyagokban és energiahordozókban szegény, de kezekben rendkívül gazdag ország. Kétszer 9 906 000 db. kézzel rendelkezik, mínusz a statisztikai hibahatár. 

A GDP megoszlása ágazatonként: ipar: 0%, mezőgazdaság: 0%, szolgáltatások: 0%, kézműves kisipar: 120%. 

A legjelentősebb kézműves termékek: bor, sör, pálinka, lángos, fagylalt, piac, csokoládé, szappan, lekvár, sajt, kenyér, pizza és minden más.

Értelmező szótár

kézműves termék: 1. kézi munkával vagy egyszerű gépekkel készített egyedi, kisipari áru; 2. kézműves ember által előállított termék

kézműves ember: dolgok előállításához a kezét használó személy, aki műveskedik, azaz kezeskedik (ugrás a Jogi szótárhoz!)

Jogi szótár

kezesség: a római jogban is ismert jogintézmény, kézművesek közötti szerződéseket biztosító mellékkötelezettség

kézművesség: 1. jogszabályban körülhatárolt módon csak kezet igénybe vevő előállítási folyamat, tevékenységi kör, 2. élet elleni bűncselekmények minősített esete

Műszaki enciklopédia

kézműves: tevékenységéhez gépet nem használ, a gép maga a métely, illesztékeiből kenőzsír csöpöghet ki, belsejéből káros elektromágneses sugárzás hatolhat ki, műanyag- vagy fém burkolatán szabad gyökök cikáznak, nem rendeltetésszerű használat esetén súlyos károsodást okozhat (ld. szakács szétroncsolódott keze a konyhai aprítógépben).

Etikai szótár

kézműveskedni: kézzel készíteni, művelni bármit maga a megfellebbezhetetlen minőség és garancia. Géppel tervezni, gyártani, csomagolni, terjeszteni = undorító, asztalra nem való dolog. 

Orvosi szótár 

kézművesség: (lat.: ars manus) a kéz – mint az egyik legfontosabb végtag, mely a vállakból ered, közvetlenül a fül alól, szervi összefüggésben a fejjel – maga az egészség, főleg ha tiszta és kettő van belőle. Mivel az ujjak használata erősen koordinált finom-motoros mozgást igényel, a kézzel készített termék csakis kifinomult, tehát egészséges lehet.

Pszichológiai kislexikon

Kutatások szerint a kézműves kifejezés hat a legpozitívabban a lélekre. Már a szó puszta hallatán is elgyönyörödik az ember, érzi ahogy az egészség jár benne fel és alá, miközben természetanya ölében ring, és tüdeje megtelik friss levegővel. Láthatatlan műves kezek védelmezőn ölelik át, s fülébe suttogják a negédes szavakat: öko, bio, natur.

Filozófia kislexikon

A kézművesség mint olyan, a modern világtól való pragmatikus leszakadást feltételezi, de nem követi az én belső szerkezetének rendszeres feltárását és totális feladását. A kézhasználat alapja az okság, mely vagy a jelenre, vagy a múltra, vagy a jövőre vonatkozik, és folyamatosan tart kapcsolatot a külvilággal, az ok időbeli ideáival. Ontológiailag nehezen kezelhető irányzat, de a kézművesség transzcendens létállapota a kanti percepcióba szervesen integrálható. 

Egyetemes történelmi enciklopédia

Egyes tudósok szerint a kézhasználat visszalépés a történelmi fejlődésben, bár az leginkább lábbal történik. A kézművesek XXI. századi forradalma az ipari forradalom eredményeinek arculcsapása, szükségképpen magával hozza a nagy francia forradalom újraértelmezését is. E szerint a forradalom két szakaszra osztható: 1. kézműves korszak (puszta kéz, kiegyenesített kasza, cséphadaró) 2. gépesített korszak (guillotine, macskakőhajító szerkezetek). 

Hasonlóképpen meg kell különböztetni a háborúk két fajtáját: a kézműves csaták igényesen kivitelezettek és egészségre ártalmatlanok voltak, míg a gépesítés a haditechnikában pusztulást és halált hozott.

Közgazdasági szótár

Kézműves élelmiszer-termelés: akinek kezdetleges élelmiszer-ipari vállalkozásához még nincs elég tőkéje, vagy nem tudja visszaforgatni a nyereséget, számolhat azzal, hogy a beruházás és fejlesztés megreked, piaci versenyképessége reménytelenné válik. A sikeres kézművesek néhány évtizedes intenzív termeléssel eljuthatnak odáig, hogy míg egyik megfáradt kezüket a reumatológus kezeli, a másikkal elégedetten böngészhetik a tőzsdehíreket. 

Néprajzi lexikon

kézműves termék: kézművesek által készített használati tárgy, vagy házi körülmények között készült élelmiszer. A kézműves termék jellemzője a szabálytalanság, természetesség, ál-nacionalista avíttság, mesterséges skanzen-jelleg, nehezen behatárolható minőség.

Élelmiszer-ipari lexikon

Kézműves élelmiszer-előállítás: ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan forrásból és eszközökkel történő házi élelmiszer-előállítás és/vagy feldolgozás, amely nem más, mint a fogyasztó érzelmi manipulálása dédanyáink kamrájának felidézésével.

I. sz. melléklet:

Kézműves szakmák szolgáltatói jegyzéke

tűzoltó (ég a keze alatt a munka), postás (kézbesítő), küzdősportoló (ökölbe szorul a keze), esküvőszervező (megkéri a kezét, kéz a kézben), üzletkötő (kezet ad), jogügyleti kivitelező (kezeskedik), tetováló (meglátszik a keze nyoma), amputáló sebész (szabad kezet kap, lecsapja a kezéről), használtcikkes (kéz alatt vesz), masszőr (keze közé kerül), kalauz (jegykezelő), hentes (itt a kezem, nem disznóláb), kirakatrendező (semmit a kéznek), uzsorás (fukar kézzel mér), tolvaj (ragadós a keze), szállítmányozó (kézipoggyász szállító), fejvadász (kezet emel valakire)

Gyümölcsös misszió

Amikor a nyár utolsó hétvégéjén, egy rokonnak hála, körtesújtotta területté változott a konyhám és saját hibámból eredően nagy mennyiségű őszibarack, paradicsom és zöldpaprika lepett el, közben eszembe jutott, hogy a vizes-sós uborka és a csalamádé projektet is fel kéne pörgetni, így aztán egy egész hétvégét töltöttem a növények feldolgozásával, miközben főztem, sütöttem, levezetésként pedig egyéb házimunkákat végeztem, szóval már csak abban bízom, hogy kemény tél lesz és nem hiába dolgoztam.

Meghozta gyümölcsét az évek óta tartó őszibarack misszióm, melynek lényege, hogy meggyőzzem a környezetemet arról, hogy a fehér húsú fajták a legzamatosabbak. Ebben korábban megerősített egy idős bácsi, aki a Fertő tó mellett árulta terményeit és miután az osztrák vásárlók – kosarukban a narancssárga barackokkal – odébb álltak, egy hatalmas „na ugye!” felkiáltással fogadta kérésemet, mely szerint én inkább a fehér húsúból kérek. Ezen a mostani hétvégén pedig Nyárlőrinc környékén, miután 2 -2 kg-ot válogattam egy barackültetvény kétféle fehér húsú fajtájából, megkérdeztem az árusító nénit, hogy melyiket ajánlja a sárga húsúak közül, azt válaszolta, hogy „a fehér húsút”. 

A gyümölcsök fogyasztását most azért is előtérbe kell helyeznem, mert a nyár utolsó napján, pont egy ilyen gyümölcsös beszerzéssel fűszerezett munkautazás végén egy híres alföldi csárdában vacsoráztunk, ahol a pincér végigmért és ezt kérdezte: „ugye a pacalból egy egész adagot hozhatok?” 

Karamelles körtés sütemény

Sütöttem egy diós piskótát 4 tojásból. Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral és bekapcsoltam a sütőt 175º-ra. Négy tojás fehérjét felvertem robotgéppel, alacsonyabbra kapcsolva hozzáadtam 3 ek. cukrot, a legalacsonyabb fokozaton a négy tojássárgáját, csipet sót. Kézi habverővel beleforgattam 3 púpos ek. réteslisztet és 3 ek. darált diót. Megsütöttem.

Két ek. cukrot megolvasztottam egy nyeles edényben, amikor karamellizálódott, beleöntöttem 3 dl tejet és hagytam, hogy az égett cukor feloldódjon benne. Közben 1 dl tejszínnel összekevertem egy zacskó karamelles pudingport és egy ek. cukrot, majd a karamelles tejhez öntöttem. Felforraltam hogy besűrűsödjön, levettem a tűzről és 5 dkg vajat kevertem el benne.

5 nagyobb körtét megtisztítottam és cikkekre vágtam. Kevés vajon enyhén megpároltam, két löttyintés barnarumot hozzáadva. A kihűlt piskótát meglocsoltam a körte párolásakor keletkezett lével, rátettem a megpuhult körteszeleteket és befedtem a karamelles krémmel. Durva csoki reszeléket szórtam a tetejére és néhány órán át hagytam, hogy összeérjenek az összetevők. Nem állt el sokáig…

Diákvigasztaló

Nem tipikus vasárnapi ebéd, de remek megoldás az orrukat lógató diákok vigasztalására. Az elismerés hangja ezt üzente: "Ilyet tegyél el mindennap tízóraira!"

A hamburgerzsömlét Limara receptje alapján készítettem, az eredmény sem látványra, sem ízre nem hasonlít a boltokban kapható, hetekig elálló, celofánzacskós zsemléknek látszó tárgyakhoz. A hús jó minőségű marha és borjú volt, a zsírosabb részekből, csak egy kis só, bors, némi apróra vágott vöröshagyma és egy ek. worchester szósz került bele, másfél napig érlelve, kétszer átkeverve. A sütést vas lapon végeztem,  igyekeztem nem kiszárítani a húst, egyeseknek sajtot is olvasztottam a húspogácsára. A kertből a nem lédús, de nagyon édes paradicsomot hoztam az asztalra, a lilahagymát órákkal korábban felszeleteltem és enyhén besóztam.

Holnap iskolakezdés, de a mai tananyagot már tudják: a hamburger is lehet egészséges étel. 

Azt meg csak sejtik, hogy azért mindennap nem ez lesz...

A szálkák védelmében

Szeremley Borház Badacsony: bőrén sült fogas, grillezett zöldségek, verjus mártás

Kitartó és elmélyült biciklizés, úszás és gyaloglás után sem tudtam kideríteni, vajon ki vagy mi gerjeszti mostanában a balatoni vendéglátás újjászületését? Egyáltalán felülről gerjesztik-e, vagy alulról jön már olyan nyomás, hogy szakítani kell a mikróban melegített hal és lángos hagyományával? 

Pár évvel ezelőtt elsirattam a balatoni klasszikus halsütést, azon belül a keszegsütést és felszólítottam olvasóimat, hogy legyenek tudatos keszegvásárlók, vagy legalább keszegkeresők, hátha ezzel keszegsütésre sarkallhatnánk a halsütőket.  Most azt látom, jobb helyeken már be sem engedik a hekket a forró olajba, csakis a helyi halakat: fogast, süllőt, keszeget, gardát, busát, pontyot, sőt, már igazi jégtálcás halkínálót is láttam, ettől egészen tengerparti hangulatba kerültem. Persze kérdéses, hogy a rengeteg süllő és fogas honnan származik, tényleg a Balatonban ívták-e őket a szüleik, vagy a halkeres furgonból kerültek-e ide, mert azért reggel a kikötőkben nem láthatunk gazdag zsákmánnyal befutott halászhajókat, és mi családilag is csak 2 db/év fogast vagyunk képesek kipecázni a tóból. Na de azoknak van ám íze!..

Tehát a keszeg visszakerült a tányérra, és ahány ház…na nem, annyi nem, de kétféle sütési mód figyelhető meg. A többség azt a hagyományt viszi, mely szerint sűrűn be kell irdalni és ropira sütni, így gyakorlatilag a fej kivételével az egész hal könnyen bekebelezhető. Sajnos van aki a süllőt is csipszre vágja és így már a legendásan finom pofahúsa sem kanyarítható ki a pofacsontjából. Úgy tudom, a ropogósra sütést eredetileg csak az apró halaknál alkalmazták, de szerintem jobban járunk, ha az irdalás, sózás és a paprikás lisztben való hempergetés után nem sütjük agyon a halat, hanem megőrizzük azt a tulajdonságát, amiért imádjuk: az omlós, ízletes fehér húsát, amit egy mozdulattal le lehet húzni a nagyobb szálkákról („bordákról”).  Saját fülemmel hallottam, amikor a szigligeti Oszi bácsit valaki megkérdezte, hogy ő úgy süti-e a keszeget, hogy aztán az egész megehető lesz, erre ezt válaszolta:  „Akkora a nagy szálkája mint egy gyufa, azt csak észreveszed, nem?!”

Nos, én a szálkákkal vagyok! Ezt szívtam magamba az anyatejjel, megtanultam lehúzni a húst a csontról, kivenni az y-szálkákat, ha mégsem sikerül, hát kicsit köhécselek, krákogok, könnybe lábadok, de megéri! Ropogtatásra ott a farok- és oldalúszó, már a gondolatára is megindul az ember nyálelválasztása.  Érdekes, hogy a halak fűszerezésénél nem láttam a lisztben a paprikát, vagy csak a színe volt túl világos, nem tudom, de előfordult, hogy ugyanabban a sómennyiségben forgatták meg a hekket, mint a nyurga keszeget, ettől aztán eléggé sós lett. Van, ahol borsozzák is, nem is kicsit, de ha két héttel később jár arra az ember, szerencsére pont kihagyják belőle. Valaki titkos fűszerkeverékkel dicsekszik egy gasztro tévéműsorban – jaj ne! Jó halnak nem kell ízfokozó! (Megjegyzés: ha az egyébként szimpatikus halsütő szakember legközelebb nem a fűszeres liszt fölött fújkálná a darazsakat a chemotoxszal, bátrabban ennék nála jövőre is.)

Egyik útitársam szerint nagy előrelépés lenne valami változatosabb köret, saláta, mártás a balatoni halak mellé, nem tudom, nekem nem hiányzik, de a kenyérhez ragaszkodnék, köztudottan az viszi le a legjobban a torokban megakadt szálkát. Külön téma lehetne, hogy a gyors érlelésű műanyaghordós ecetes uborkát miért hívják minden balatoni halas büfében kovászos uborkának? Igazi, élő kovászos uborkát láttam pl. a csopaki Víg Molnár csárdában, abból készült a hideg kapros leves, amit éppen elégedetten kanalaztam, miközben kihelyezték a napra, a külső kemence padkájára az utánpótlás uborkát.

Víg Molnár!

Beszélhetnék még a tó körül szaporodó jobbnál jobb éttermekről, a magukra találó csárdákról, és a lángososokról, akik között még mindig van, aki nem mondott le a növényi sajtról, a hígított tejfölről és a végletekig eldiffundált fokhagymáról, de egyszer őket is utoléri a végzet, ahogy a hekket is! Néhány helyen ki lehet választani a halat, amit majd megsütnek nekünk, s e pillanattól kezdve a keszegek a keresztségben megkapják leendő gazdájuk – János, Gábor, Tamás stb. – nevét, vagy legalábbis ezt üvölti a pénztáros, amikor elkészül a rendelés. Sok évtizedes balatoni tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, nem emlékszem arra, hogy hekknek valaha is tisztességes keresztneve lett volna. És remélem, hogy most már nem is lesz.

Csak a legszükségesebbek

Helyzetjelentés a vadonból

Értetlenül olvasom a vadak elszaporodásáról szóló cikkeket, mert nem értem hogy ha ez igaz, miért nem lehet úton-útfélen vadhúst kapni? Azt is nehezményezem, hogy a mi vaddisznónkkal bezzeg a kutya sem foglalkozik, igaz nincs is kutyánk, ha lenne, a közelébe sem engedném a mellettünk lévő elhagyott teleknek, ahol hónapok óta lakik egy vagy több vaddisznó. (Nem tudjuk pontosan mennyien vannak, de mivel egyszerre mindig csak egyet látunk, ebben az írásban x legyen egyenlő eggyel.) Lehet hogy mi hibáztunk, még időben celebesíteni kellett volna, ahogyan azt a gellérthegyiek tették a sajátjukkal, de mi nem akarjuk ország-világ előtt kakaóscsigával magunkhoz édesgetni a szerencsétlent, aztán online megölni, ahogy ez arrafelé történt. Legutóbbi akcióm annyi volt vele szemben, hogy felkértem a szomszéd terület kezelőjét, kaszálja le e magas füvet és javítsa meg a kerítést, ezzel is elősegítve az állat visszaszorítását eredeti élőhelyére. A kaszálás megtörtént, a virgonc disznó azóta akadálytalanul nyargalászik fel és alá az egyébként gyönyörű fekvésű telken.

Szarvascomb vadas mártással és házi knédlivel

Már szinte teljes a szimbiózis köztünk. Pénz hiányában az önkormányzat is erre buzdított bennünket, éljünk békésen egymás mellett, ismerjük meg a szokásait és osszuk fel a napot: az éjszaka legyen az övé, a nappal a miénk. Ezt lehet, hogy vele elfelejtették egyeztetni, mert rendszeresen látjuk szürkületkor és kora reggel is. Terveztem, hogy birtokvédelmet kérek a jegyzőtől, de erre kinevetett a vadász jogász barátom, mert szerinte probléma lesz a határozat kikézbesítésével. (Kicsülkösítés – ezt az új közigazgatási fogalmat ezennel levédetem!)

Az állatot az sem zavarja, hogy idén különösen sok vadételt főzök: változatos ragukat, tárkonyos leveseket, pörkölteket, sült húsokat mártásokkal –, melyeknek illatai dőlnek kifelé a  konyha szagelszívócsövén, hála a vadászoknak, akiktől sok finom húst kaptam. Remélem, hogy ezért nem várnak semmiféle ellenszolgáltatást, és valójában nem a mi disznónkra fenik a csövüket orvul – vagy engedéllyel. Mert azt nem engedem! Az önkormányzati vaddisznófelelőstől is csak azt kértem, hogy fogják be és szállítsák el, de ne öljék meg, hiszen már úgy hozzánk nőtt, valóságos családtag, és bár félek tőle, de ahogy múltkor összeakadt a pillantásunk, már a cukisági faktort is megéreztem benne. Na és azok a bájos hangok, ahogy a bokorban horkant és röfög, sajátságos bukolikus jelleget kölcsönözve az ingatlanunknak!

Szarvasborjú combja párolás előtt

Házi vadállatunk igencsak kikupálódott mellettünk, kedvenc irodalmi műve a Kőmíves Kelemen (reggel befoltozzuk a kerítést, estére széttúrja). Kedvenc költője Zrínyi Miklós, ez náluk állítólag kanról malacra szálló családi hagyomány. Finom érzékeny lélek, szereti a virágokat, virághagyma, gyökér nem marad feltáratlanul, és lehet hogy valami izgalmas dolgot rejt a füvünk is, amit imád feltúrni, én meg már többször végignégykézláboltam a feltúrt részeket, hogy hátha meglátom azt, amit keres, talán egy kis szarvasgombát vagy ilyesmit. Négykézláb, azon kívül hogy nagyon vicces látvány lehetek a bekukucskáló járókelők szemében, sokkal erősebben lehet érezni a disznótrágya szagot, ami átlebeg a kerítésen, meleg időben különös erővel. 

De ezúton üzenem neki, ha be merészel tévedni a konyhakertembe, VÉGE A BARÁTSÁGNAK MEG A JOGKÖVETŐ ÁLLAMPOLGÁRI MAGATARTÁSNAK! És garantálom, hogy onnantól már csak egy poszt születik róla! A címe ez lesz: Házi vadkan-tor száz recepttel. 

 addig is egy recept:

Vaddisznókaraj keletiesen

A két karajt és a darabka combot ezúttal egy keleties pácban áztattam néhány órán keresztül, majd egy vas edényben lefedve, alacsony hőfokon sütöttem. Amikor már kellemesen puha lett, a külseje pedig kérges, fél kg nagyszemű szilvát dobtam mellé. Pár perc alatt a szilva is megpárolódott. Tálaláskor a húst és a szilvát tálra szedtem, a pecsenyelevet leszűrtem, kicsit ízesítettem és kukoricakeményítővel besűrítettem.

A pác: 1,5 dl vörösbor, 3 ek. világos szójaszósz, 3 ek. sötét szójaszósz, 3 ek. halszósz, egy tk. összetört szecsuáni bors, 2 ek. rizsbor, kb. 3 dkg pálmacukor lereszelve, fél fej fokhagyma, 2 babérlevél, egy ujjnyi gyömbér felszeletelve, 4 csillagánizs.

A hagyományos sült céklát is ebben a páclében pároltam, majd lepirítottam. Nagyon érdekes és kellemes íze lett!

Transzparens lúdláb

A téren kelletlenül ácsorgott a testes férfi, körülötte a földre terített nejlonon kávéfőzők és edények, kezében egy minden igényt kielégítő bevonattal ellátott wok. "Süssél palacsintát!"– ezzel a tömör mondattal szólította meg a villamoshoz siető nőket, eléjük lendítve az edényt. Az idősebbeket nem tegezte, ők a "süssön palacsintát!" felszólító mondatot kapták, miközben igyekeztek kitérni az erőszakos kínáló mozdulat elől. Aki megmenekült, annak úgy húsz méterrel odébb egy asszony állta el az útját, kezében több csokor xxxl-es bugyival. Színtiszta árukapcsolás ez, mert aki mégiscsak megveszi azt a palacsintasütésre teljesen alkalmatlan edényt, abban csak apró, ámde annál vastagabb palacsintákat tud előállítani, így hamar az xxxl-es bugyik kategóriájába kerülhet. 

Miután mindkét kereskedőt ügyesen kikerültem és eljutottam a piacig, megvettem az aznapi meggy-betevőmet, ami legalább 1 kg/nap a meggyszezonban. Aztán itthon sütöttem egy transzparens lúdlábtortát, amiből nem sajnáltam az anyagot. Ha xxxl-es, hát legyen! Ide nekem a legjobb vajat és csokoládét!

Átlátszó lúdlábtorta

A kimagozott meggyet néhány órára rumba áztattam. Majd bekapcsoltam a sütőt 175º-ra.

A tészta egy kakaós vajas piskóta: 3 tojásfehérjét felvertem habosra, kicsi sót kevertem bele, majd óvatosan a három sárgáját is. 3 púpozott evőkanál réteslisztet, 3 lapos evőkanál cukrot és 1 púpozott evőkanál kakaót. 5 dkg olvasztott vajat belecsorgattam. Egy 28 cm-es tortaformát kibéleltem sütőpapírral és megsütöttem. Amikor kihűlt, rányomtam egy 25 cm-es formát és azzal „kiszaggattam” a tésztát, így a formában egy abba erősebben belesimuló tortalapot kaptam. Persze akinek csak egy tortaformája van, azzal is megcsinálhatja. A kihűlt lapot körbevettem egy sütőpapír-gyűrűvel, hogy az így keletkezett üreget kényelmesen megtölthessem. Ezzel:

25 dkg jó minőségű vajat kikevertem 20 dkg porcukorral, 10 dkg olvasztott étcsokoládéval és egy kis rummal, majd kihűtöttem. Gőz fölött felfőztem 3 tojássárgáját, 1 dl sűrű erős feketekávét, 5 dkg cukrot, és egy evőkanál kakaóport.  Amikor ez a krém besűrűsödött, levettem a gőzről és hagytam kihűlni, majd összekevertem a vajas krémmel és ismét a hűtőbe tettem. Ilyenkor kell megkóstolni, hogy elég édes-e, most lehet javítani az arányokon. Többször  elővettem a hűtőből és megkevertem, felvertem.

Összeállítás: a tésztalapot megkentem a meggyes-rumos lével, aztán egy réteg krémmel. Erre ültettem minél több lecsöpögtetett meggyet, úgy hogy a gyűrű szélére is jusson, majd jött a második réteg krém. (Ha nem akarjuk hogy az oldala nyitott legyen, később vegyük le róla a karimát és kenjük meg az oldalát, legalább kétszer hogy szépen bevonódjon.) Visszatettem a hűtőszekrénybe és amikor megdermedt, a tetejét bevontam 15 dkg felolvasztott étcsokival, amibe egy teáskanál olajat tettem. Pár perc dermesztés után egész meggyszemeket tettem a tetejére díszítésként és a csokiba belekarcoltam a leendő szeletek méretét. 

"...aztán nem is kell más!"

Mintha csak a magyar egészségügy helyzetét tükröznék, vagy általános állapotukkal a betegeket parodizálnák a kórházak udvarain élő macskák! Akármi is a motivációjuk, jónak láttam pár napig etetni őket, elvégre ők is Isten madarai. Úgy saccoltam, testsúlyuk alapján az otthoni jószágaimból négy ilyet is ki tudnék szabni, de ez persze csak elméleti méricskélés volt.  

A gyomrukat hamar elnyertem, nem úgy a bizalmukat, hiszen hat méternél nem jöttek közelebb, és fél szemüket evés közben is rajtam tartották. Az egyik kis feketének nem is volt más lehetősége, lévén hogy pofája kemény csaták nyomait viselte és már csak egy szeme volt. Beesett oldaluk, csomós és tépett szőrük mellett a legszörnyűbb az a reménytelen kitaszított tekintet, amit nem lehet elfeledni, ami beúszott a gondolataimba minden étkezésnél. Elkeseredésük annyira mélységes volt, hogy még a kórházi margarint is habzsolva nyalták be, félretéve minden, az ősi macskaörökségre és az egészséges táplálkozásra vonatkozó ösztönüket, mely szerint ebből a kategóriából csak a valódi vaj jöhet szóba. Bár ennek is vannak mellékhatásai, ahogy erre Gazdag Erzsi felhívta figyelmünket:

"Tarka cica,

fehér cica

egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén

elolvadt a vaj.

A gazdasszony

haragjában

seprűt fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,

tarka cicafej."

Alultápláltságuk a tápláléklánc szabályainak betartásában is akadályozta őket, mert bár a galambokkal még csak-csak megküzdöttek amikor azok ki akarták szemezni a bácskai rizses hús maradékát, de ahogy heves szárnycsapással leszálláshoz készülődött a dolmányos varjú, valamennyien bemenekültek a bokrok alá és onnan nézték, ahogy a peckes madár kopogó csőrrel kieszi a tányérból az összes whiskast, mert a dolmányos varjúk whiskast vennének, ezt a megfigyelést talán jelentenem kéne a madártani egyesületnek.

A betegek élelmezése megközelítette egy jobb menza színvonalát, de messze elmaradt a magyar ember igényeitől. Ezért hamar megindult a hadifogolytáborokból ismert gyakorlat: a fejben főzés. Itt a kiindulópont az egyes tájegységek és a családok receptjeinek feltérképezése volt: 

„Icuka, maguk felé hogyan főzik a zöldbabot? Vöröshagymát is reszelnek bele? Nahát! Mi csak fokhagymával, aztán behabarjuk.” „Tudja Marika, már eltettem több kiló zöldborsót, de hogy mi lesz a cseresznyével, azt nem tudom, mert azt lusta leszedni a család, én meg ha haza is kerülök hamarosan, nem tudok létrára mászni.” 

Aztán jött a réteses fejezet, ami nagyon ínycsiklandó volt, különösen Terike előadásában, ő ugyanis kemencében süti, majd következett az ételkiszállító cégek alázása, és azoké, akik ilyen szolgáltatást igénybe vesznek. Lankadó figyelmemet kedvenc virágom, a kapor emlegetése törte meg:

„Ááá, az én unokáim meg nem eszik a kaprot! Pedig micsoda finom étel az a kapros-túrós lepény!” Erre Annuska, aki addig csak hallgatott, kimondta a megrendíthetetlen házasság receptjét:

"Kapros-juhtúrós galuska! Na, azt szereti nagyon az uram. Kis szalonna alája, aztán nem is kell más!"

Másnap a macskaetetés és varjú-hessegetés után vettem egy kis juhtúrót, otthon előkaptam a kerti ollót, levágtam a friss kaprot, szalonnát olvasztottam és bekevertem a galuska tésztáját. Sajnos lefényképezni már csak a maradékot tudtam, de még ezt is hogy elcsipegetnék azok az éhenkórász  kórházi galambok!

Kapros-juhtúrós galuska (nokedli)

Egy nagy lábosban vizet forraltam, forrás után beledobtam egy nagyobb csipet sót. Fejenként két szelet füstölt szalonnát kis kockákra vágtam és egy lábosban kiolvasztottam. A szalonnazsír egy részét a lábosban hagytam, a kockákat és a zsírt egy nagy tálba öntöttem.

Készítettem egy hagyományos galuska tésztát: 50 dkg rétesliszt, 2 tojás, 1,5 dl tej, 2 ek. olaj, só és annyi langyos víz, hogy lágy tészta keletkezzen. Belekevertem egy csokor apróra vágott kaprot. A víz fölött kiszaggattam a nokedlit. Pár percnyi főzés után szűrőbetéttel kiemeltem, lecsöpögtettem és a meleg szalonnás zsírra szedtem. Hozzákevertem 20 dkg juhtúrót, és még egy kis szalonnazsírt. Tálaláskor megszórtam friss kaporral és tejfölt kínáltam mellé.

Édes Íz-musok

A sütemény- és desszertrajongók elégedettségük kifejezésére gyakran használják azt a fordulatot, hogy „nahát! ez kész műalkotás!”. Ezzel persze alaposan túloznak, de mégis rámutatnak arra, hogy egy sütemény megalkotásánál – főleg, ha az nem létező receptúra alapján készül – valamiféle képzőművészeti, vagy talán inkább iparművészeti alkotói folyamat megy végbe. A művész, akit nevezzünk itt most hobbicukrásznak, egy ihletett pillanatában fejben elképzel egy süteményt, egészen képszerűen látja maga előtt, belát a mázak, bevonatok mögé, kirajzolódik a pontos textúra, nyelvén érzi a majdani ízek összhatását. Vázlatokat készít, méricskél és mérlegel. Szakkönyveit kivételesen nem lapozgatja, mert tudja, hogy ez esetben úgysem talál útmutatást, de magabiztosan támaszkodik az évek során felhalmozódott tapasztalataira, szaktudására, megérzéseire és – ami a habok és krémek kiszámíthatatlan viselkedését illeti – a reményeire.

Művészbolt helyett a cukrászkellékeshez megy, és amikor kijön onnan, tényleg nem lehet megkülönböztetni egy művésztől: táskájában festékek, ecsetek, marcipántömbök, kiszúrók és formázóeszközök sorakoznak. Műhelye, a konyha jól megvilágított munkalappal és duruzsoló villanysütővel várja. Itt minden adott, hogy beinduljon végre az alkotói folyamat. A művész néha ösztönösen alkot, máskor tudatosan ragaszkodik egy stílusirányzathoz, egy művészeti csoport elvárásaihoz, de az utókor aztán pontosan besorolja valahová, és onnan kezdve neve és művei összefonódnak valamely "izmussal". 

Az Arnolfini Art Fesztivál most nyíló Édes Íz-musok kiállításán három évszázad cukrászművészeink munkáit csodálhatjuk és kóstolhatjuk meg.

expresszionizmus 

A 20. század elején kialakult stílusirányzat. A polgári társadalom elleni tiltakozás jeléül kezdték alkalmazni, az egyébként a polgári társadalomból élő cukrászok. Ők az alkotó szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezik a hangsúlyt, a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseiket, gondolataikat fejezik ki. Jellemző a színek drámai kezelése; a formák eltorzítása révén hatásos, felhívó jellegű, kifejező alkotások jönnek létre. Az expresszionizmus a szubjektív valóságot, érzelmeket vetíti rá az objektív vajra és lisztre.

romanticizmus

A romantika több művészeti ágra együttesen kiterjedő stílusirányzat volt. Kialakulásának időszaka a 18. század vége. A romantika először a festészetben jelent meg, és szinte azonnal felütötte fejét a cukrászatban is. Követői a múltba menekültek, mert elégedetlenek voltak a korral, amiben éltek és megvetették azt. Ezért mondják a művészettörténészek, hogy manapság nincs ennél aktuálisabb stílusirányzat. A süteménykészítők különösen vonzódnak a természetábrázoláshoz, a bukolikus hangulathoz, ld. báránykuglóf-sütés. A romantika művészei a természet és az érzelmek változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. Újra megjelenik náluk az átlós elrendezés, a színesség, a világos-sötét kontraszt.

kubizmus

A kubizmus avantgárd művészeti mozgalom volt a 20. század elején. Elnevezését a „cube” (kocka) szóról kapta. A kubizmus a végsőkig fokozza a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket. A kubizmus sokkal korábban terjedt el a szakácsok között, akik a káposztás kocka megalkotásával valóságos apostolai ennek az irányzatnak. A kubista művészek általában közismert motívumokat használtak, például gitárt, palackot, gyümölcsöstálat, emberi alakot.

szürrealizmus

A szürrealizmus a két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt. A figuratív, olykor a realitás elemeit fényképészeti pontossággal megjelenített víziók festészete. Legtöbb képén a valóság elemeit rendezi meghökkentő, összefüggéstelen kapcsolatba. Az egyes részleteket aprólékosan és élethűen ábrázolja. A szürrealista süteménykészítő színeket és formákat idéz fel emlékezetéből, és ezekből építkezik. Az itt kiállított mű címe: „A béna kacsa elvitorlázik a sofőr macskához, hogy a táguló időben együtt nézhessék az aranyhal mennybemenetelét.”

minimalizmus 

Múlt századi művészeti irányzat, az 1960-70-es évek Amerikájában alakult ki. Hívei abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy a kevesebb többet jelent, és hogy a geometriai forma közös tapasztalaton alapul. Azaz, a süteménysütő szellemiség is a mű és a tér viszonyát kutatja. 

Jellemzője, hogy a művészek a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal dolgoznak, a formák és a színek letisztultak, egyszerűek. A művészettörténészek szerint gazdasági válság idején ez a leginkább testhezálló művészeti irányzat. 

fauvizmus

A fauvizmus az 1905-ben Párizsban bemutatkozott festőcsoport, a Fauves („vadak”) képviselte festészeti irányzat. A fauvisták arra törekedtek, hogy a színek ne keveredjenek, hogy mindegyiknek maradjon intenzitása és önállósága. Habár a fauvista festészet figuratív, a tárgyakat a szín eltorzítja, így a keverés nélkül használt tiszta szín lett a művészeti kifejezés célja. Erősen hat rájuk a természeti népek nyers keménysége, az érzékelt világ sűrítménye, mely a színek intenzitásával párosulva egyedi hangulatot eredményez. Az itt kiállított művész a „vadak” művészcsoport filozófiájának és elnevezésének újraértelmezésével próbálkozott meg, különös hangsúlyt fektetve a vaddisznó szimbolikájára.

dadaizmus

A dadaizmus vagy dada, az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt jelentkező avantgárd művészeti mozgalom volt a 20. század elején. A gesztus fontos, nem a mű, a gesztus provokálja az úgynevezett jó ízlést, az erkölcsöt, a regulákat, a törvényt. Éppen ezért a dadaisták fő kifejezési eszköze a botrány, a szabályok elvetése, a féktelen szabadság, a véletlen-elv, az infantilizmus, spontaneitás. A készen talált, megszépített valóság befogadására törekszenek, lemondanak a festésről, inkább a koncept-art felé nyitnak. A fennkölt dolgok helyett a mindennapi, hétköznapi dolgokkal foglalkoznak, minden dolgot ábrázolásra méltónak tartanak. 

A kiállított művészeti alkotások ehetőek, engedélyezett ételfestéket tartalmaznak. 

Befogadásukhoz jó étvágyat kívánunk!

(Elhangzott az Arnolfini Art Fesztiválon 2013. június 1-én, Szigetszentmiklóson.)

Werkfotók és a művészi befogadást megörökítő képek következnek: 

Feliratok

Mosogatás közben

Munka közben

Feloldódás

Befogadás

Csendélet

A kiállítás vége

A kiállítás vége

A MŰVÉSZET ÖRÖK!

Korábbi Arnolfini fesztiválok látványos saját leves-es gasztro performanszai:

Süteményművészeti performansz
Bohumil sörsátrában
Underground torták