2008. május 24., szombat

Spárga, csirág, nyúlárnyék


Valahogy lerí a fejemről az ismeretterjesztő hajlam, ugyanis gyakran szólítanak meg idegenek a piacon, hogy adjak nekik valamilyen zöldség-tanácsot.
Nem is haragszom ezért, én is tanácstalanul (de boldogan) nézegetek tengerparti országok halpiacain, ahova érkezésem utáni első hajnalon azonnal levágtatok.
De a legjobb az, amikor maga a kereskedő fogja meg a karomat, magához húz és miközben a kezemben levő spárgára bök, azt suttogja: "Az Isten szerelmére, mondja már meg hogy mit csinál ezzel?" Na, ekkor előugrik belőlem a poroszos tanár, előkapom a kosaramból teleszkópos nádpálcámat, térdemre fektetem a kofát és alaposan elfenekelem. „Csúnya, rossz kereskedőbácsi! Hát szabad olyasmit árulni, amiről nem is tudod hogy micsoda?! És ha legközelebb kicsi fehérporos zacskókat kapsz a nagybanin, azt is eladod nekünk?”

A leggyakoribb vásárlói kérdés a spárgával kapcsolatban ér (második helyen a szerecsendió és virága van, harmadik a padlizsán). A minap is heves csuklómozdulatokkal mutogattam egy idős úrnak, hogy fejétől a lábáig hogyan pucolom meg a spárgasípokat. Azt mondta, ő 73 éves és még soha nem evett ilyesmit, de régóta szemez már vele, mert nagyon érdekli hogy milyen lehet. Most az én rábeszélésemre vett is fél kilót.
Tegnap pedig a buszon méregette egy kíváncsi utastársam a félig nyitott táskámat, amelyből egy csomag zöldspárga nézegette a világot.

Számomra ez a legizgalmasabb zöldségféle, miatta (is) várom a tavaszt. És még látványnak sem utolsó, legszívesebben vázába tenném és szobanövényként dédelgetném. Hősies növény ő, állva szeret meghalni, nem pedig fekve mint a spagetti. Ezért sem helyénvaló, hogy a spárgafőző fazekat sok helyen spagetti-főzőkén adják el. Ilyen fazék után évekig szaglásztam a boltokban, míg sikerült végre találnom. Magas és keskeny, belül füles szűrőedénnyel. A megtisztított spárgasípokat beleállítom, és annyi vízzel töltöm fel, hogy az értékes spárgafejek még kilátszódjanak a vízből, csak a gőz érje őket. Kevés sót és csipet cukrot kell beleszórni a vízbe, ezt tanácsolják a gasztrokémikusok.

Az idén megbeszéltem magammal, hogy át fogom emelni passzív szókincsemből az aktívba a csirág és a nyúlárnyék szavakat, amelyek szintén a spárgát fedik. A nyúlárnyék különösen foglalkoztat, vajon hány nyúlfülárnyék tesz ki egy sípárnyékot? És párban vagy szimplán kell számolni?..

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó hogy terjeszted az igét! A spárgáért érdemes!
K.

Névtelen írta...

és sütve jobb, vajon, sóval, cukorral, hogy karamellizálódjon, nyamm. persze azt a szagot, ami utána jön, azt nem lehet megúszni :)

"saját levében" írta...

Na, ezt kipróbálom!