2011. július 17., vasárnap

75 forró nyár


Sokáig nem tudtam elképzelni azt az érzést, amikor valaki számára egy üdítőital testesít meg bizonyos érzelmeket, hangulatokat, vagy köt egy szabadabbnak hitt világhoz. De aztán, sok évvel ezelőtt, egy szép nyári napon rácsodálkoztam egy narancsos üdítőitalra.  Olyan egyszerű, mint egy házi limonádé, amolyan igazi békebeli ital. Külön megfogott a megjelenése, a narancsra hajazó hasas, rücskös palackocskája, s a különböző korszakokban köré kerített művészi reklámarculat.

Boldog országokban mindenhol ott van a nyári asztalon, nálunk csak elvétve lehet kapni. Gondoltam hogy nem várok addig, míg mi is csatlakozunk a Boldogságossági Unióhoz (BU), hanem egy párizsi antikváriumban vettem egy  – sajnos nem eredeti – fém reklámtáblát és felszereltem a konyhám falára. Azóta Bernard Villemot műve ragyogja be a téli sötét reggeleket, miközben a tejeskávémat kortyolgatom.

Az üdítőital valódi narancsból készül, nem tartalmaz hozzáadott gyanús, egészségtelen dolgokat. Enyhén szénsavas, csak annyira, amennyire kell. Sajnos árusítják műanyag palackban és fém hengerben is, de azokra rá sem nézek. Mit szólna hozzá szegény Villemot?!

Az Orangina – mert ugyebár az utolsó bekezdésben kell elhangoznia a márkanévnek – mostanában ünnepli 75. születésnapját. Sok boldogságot kívánok neki, meg magunknak is, mert ha végre beléphetnék a BU-ba, akkor legalább a nyarakat itt tölthetné nálunk.
Vigyázat, használat előtt felrázandó!