Pár hónappal ezelőtt azon siránkoztam, hogy itthon nem lehet kínai káposzta magot kapni, ezért meg csak nem fogok regisztrálni egy sanghaji magvető szájtra, hogy majd győzzem dilitelni a legújabb szójabab fejlesztésekről szóló hülye hírleveleket?! Na azt nem! Erre mi történt? Pár nap múlva a postás borítékot hozott: káposzta magok Svédországból!
Ennek a rejtélyes keleti növénynek majdnem annyi neve van, mint amennyi szegény Ságvári Endrének volt az illegalitásban, lent hol a tölgyek őrzik a völgyet. Tehát:
bok choy, bok choi, bokcsoj, bok csoj
pak choy, pak choi, pakcsoj, pak csoj
kínai káposzta
ázsiai káposzta
Szóval kimentem a laborba, azaz a kertbe. A zacskó szövegét már fejből tudtam, mert többször elolvastam, miszerint június-júliusban kell elvetni a tartalmát. Reméltem, hogy az utasítás a sarkkörtől innen értendő és a növények nem igényelnek rendszeres rénszarvas trágyát. Július elején elvettem és pár nap alatt ki is keltek.
Bok choy serdülő korban |
És úgy is lett! A káposzták megnőttek! Egzotikumukkal a hazai levéltetveket elbűvölték, míg a katicabogarak éberségét elaltatták, így elkönyveltem némi kárt a betakarításkor.
Ami a felhasználást illeti, szokásos ázsiai főzési technikámat alkalmaztam: elővettem a wokot, egy csirkemellet és ami keleti-gyanús alapanyag csak volt a konyhában, azt mind beledobtam – megfelelő sorrendben Aztán egy kis ilyen-olyan keleti szósz, üvegtészta és kész. De ezt annyira szégyellem, hogy konkrétabban le sem merem írni.
Csak az egyik csomag magot használtam fel, a másik a 2012-es év szenzációja lesz!
Egy profi a témáról: Kaldeneker György.