2009. május 8., péntek

Világ csirágjai egybesüljetek!

Duendénél szóltam el magam, hogy ha lenne „Spárga Párt”, én bizony belépnék. Alapítsd meg! - jött a válasz. Húúú, ez nem rossz felvetés, legalább garantáltan enyém lenne az egyes számú párttagkönyv! El is kezdtem a szervezkedést, de már a pártemblémánál elbizonytalanodtam, hogy melyik spárgát terveztessem bele, a zöldet vagy a fehéret? És vajon megfér-e majd egy pártban e két frakció? Nem fogják-e egymást kitúrni, kizárni a tányérból? Mégiscsak magyarországi növényekről van szó…

Pár évvel ezelőtt láttam egy riportfilmet valamelyik német adón, mely szerint a cseh és lengyel spárgatermelők országuk nyugati határainál egyre nagyobb földterületeket ültetnek be és onnan látják el a nyugat-európai piacokat. Ennél a növénynél különösen fontos, hogy frissen jusson el a konyhákba. Nálunk valószínűleg – mint annyi mást - ezt sem éri meg termelni.

Konyhámban a tavasz egyértelmű jele az, amikor a szűrőbetétes, hosszúkás spárgafőző fazék előbújik a szekrényből és a szezon teljes ideje alatt hol a tűzhelyen, hol a mosogatóban tartózkodik. Szegénynek nincs egy nyugodt napja sem, mert a nyúlárnyékokat folyamatosan főzöm, párolom, sütöm, tekercselem, burkolom, leöntöm, rakom, turmixolom. A csirágnak az egészségre másféle hatása is van: mivel naponta el kell kanyarodnom a piac felé, ilyenkor többet gyalogolok, mint a spárgamentes hónapokban.

Ez itt egy igazi klasszikus:

Spárga hollandi mártással

A spárgát a szokásos módon megpárolom.
Mártás: egy tűzálló tálban vízfürdő felett keverek 4 tojássárgáját kevés tejszínnel vagy vízzel, ha besűrűsödött leveszem a tűzről és sót, cayenne-i borsot adok hozzá, továbbá pár csepp citromlevet és vajat. Hivatalosan tisztított vajat kellene, de erre nem mindig van idő.
(Ha vízzel készítjük, bort vagy fűszeres ecetet kell előzőleg beleforralni.)

tavaly: ez volt