
Mostanság még egy motiváló tényező járult a tenger szaga mellé: a garázstetőmön burjánzó mángoldok jelenléte. Hatalmas erezett leveleikkel barátságosan integetnek és erre megint csak érezni kezdem a tenger illatát. A mángold a szememben Dalmácia jelképe, mert ha Dalmácia, akkor minden nap hal, kagyló, rák – mángolddal. Megszakítva egy kis pljeskavicával vagy csevapcsicsával.

Tehát a dalmát módra elkészített hal halaszthatatlanná vált. Irány a Fővám tér! Véletlenül pont előző este nyúltam le egy kidobásra szánt könyvet a régi Ferencvárosról (Ferencváros metszeteken, Bp. 2005.), így a turista hangulatom már megvolt. Enyhén árnyékolta csak be a szokásos morgásom, mely szerint alig lehet ebben a városban normális halat kapni és a „nincs rá igény, tehát nem árusítunk – nem veszünk, mert nem lehet kapni” - kígyó a saját farkát harapdálja. Egyébként kígyó is van a kertben, a macskák jeleztek, hogy na ezt nézzem meg, mert ilyet még nem láttam és tényleg, ott tekergett a lefolyó rácsa alatt hosszan és vastagon. Hinni akarok benne, hogy csak egy egyszerű sikló és nem valami fenevad, amit a szomszéd dobott át, cserébe a csigákért.
A halasnál két branzint (tengeri sügért) és négy tintahalat választottam. Megpucoljuk? – kérdezték. Ááááá, dehogy majd én! Egy hobbiszakács biztosra megy: maga pucol, maga darál, maga belez. Otthon meg morog, hogy miért nem hagyta ezt másra?!
Ha költő lennék, verset írnék magamról, ahogy a halpikkelyek még másnap is meg-megcsillannak a hajamban, de nem vagyok költő, ellenben Csukás István az:
„Halat pucoltam, pontyot és kecsegét,
elég ügyesen, mivel szeretem az ilyesmit,
és nem először csinálom, ha nem költő lennék,
akkor szakács, bár akkor is költő-lelkű szakács (…)”

Amint nézem, nézem ahogy a hatalmas harsogó levelek összetottyannak a lobogó vízben, aggódni kezdek, és újabb garázsok építését fontolgatom. Vagy tényleg elmegyek főállású dalmátnak! Ott mángoldból fonják a kerítést, kiviből a lugast. Aki nem hiszi, nézze meg itt a képeket!
A leggyakoribb „dalmát módra” készült halétel egy roston sült hal, fokhagymás-olívaolajos mángolddal, vagy mángoldos krumplival.
A tintahalakat megtöltöttem az alábbi módon, de ezúttal rizs helyett kuszkuszt tettem bele és megdobtam egy kis chilivel. A sügéreket meggrilleztem és a sütés végén fokhagymás olajjal kezeltem.
A köretek:
Párolt mángoldlevél
A mángoldlevelek vastag szárát levágtam, de nem dobtam ki, mert nemrég találtam egy kiváló saláta receptet, amelybe felhasználható.
A leveleket megmostam és hideg vízben feltettem. Néhány perc forrás után leszűrtem. Apróra vágott fokhagymát enyhén megfuttattam olívaolajban, ebbe forgattam bele a leveleket.
(A levelek nagyon összesnek, ezért jó nagy halom kell fejenként!)
Mángoldos krumpli
A krumplit megtisztítottam és kockára vágva enyhén sós vízben megfőztem. Amikor már majdnem teljesen megfőtt, rádobtam a mángold leveleket. Néhány perc múlva leszűrtem és összetörtem, fokhagymás olívaolajjal meglocsoltam.