2008. április 19., szombat

Nem főz! Teker!

.…arról, hogy egy BKV-sztrájkban csak láncaimat veszthetem, de szerezhetek új barátokat, és hogy nekem mindenről AZ jut eszembe...(AZ = konyhai gondolatok)

Az úgy volt, hogy a békávés nehéz napon hallgattam a városi biciklis szerveződések és a tavasz hívó szavára, s legott nyeregbe pattantam. Átsuhantam a kihalt városon, teleszívtam tüdőmet az előző napi állott szmoggal és visszamosolyogtam minden vigyorgó biciklistára. Jó sokat kellett mosolyognom!

A reggelizés elmaradt, mert a munkahelyi büfében nem volt friss péksütemény. Nem is tudtam, hogy a kiflik is metróval szoktak bejönni! A zsemlék még begurultak volna, de inkább szabadságot vettek ki. Főnökük, a pék mondta nekik: ma meg se keljetek!

Hazafelé kis kitérőt tettem Buda közepén, hogy egy jótevőmet megjutalmazzam. Történt ugyanis, hogy a múltkori sztrájk idején leesett a bicikliláncom. Egyedül nem tudtam megszerelni, odatoltam hát a közeli békávés irodához és kértem az unatkozó sofőrök segítségét. Nem segítettek, pedig éves bérletem van. Emberbarát vagyok, nem hánytorgattam fel nekik, hogy voltaképpen ők juttattak ide. Szerencsére a közelben találtam egy gumisműhelyt, benne egy igazi mesterrel, aki azonnal segített. Ő és a boltja úgy néz ki, mintha megállt volna az idő az ötvenes évek elején. Hát most visszakarikáztam, egy csokival leróttam hálámat, és kicsit elbeszélgettünk. Jobb lett volna egy doboz saját süti, de az ember vagy süt, vagy teker.

Furcsa, hogy ha tömegközlekedek és a sok emberrel össze vagyok zárva, nincs annyi személyes kapcsolatom velük, mint így, magányos biciklistaként. Az elsuhanó villamosból nem látom az apró dolgokat, nem látom a hentesek kínálatát, az újonnan nyílt zöldségeseket, és azt a lángossütőt sem, amelynek sokat ígérő illat volt a cégére. Az sem tűnt fel eddig, hogy a piac mellett bicikliút van, talán azért nem, mert eddig ráparkoltam az autóval.

Utam legmegrázóbb pillanata az volt, amikor rádöbbentem, hogy súlyos topográfiai összesküvés áldozata lettem! A Hűvösvölgy ugyanis nem völgy, hanem hegy! Még csak nem is hűvös! Minél inkább tekertem, annál melegebb lett! Lehet hogy a szembejövőknek más volt a véleménye, de én határozottan így láttam. Aki nem hiszi, guruljon utána!
Ment persze a porhintés, hogy "Völgy utca", "Völgy utca", mindenhol ezt olvastam, de más dolog ezt ráfesteni egy utcatáblára, és más érezni a lábaimban.
És aztán mintha egyszer csak szembe jött volna velem egy 56-os villamos, néhány kókadozó utassal! Majd néhány perc múlva az ellenkező irányból megérkezett egy 18-as! Mi ez? Délibáb vagy sztrájktörés? Ha az utóbbi, arról inkább nem akarok tudni, senki ne írja meg kommentben, kérem szépen...

Elkezdtem inkább számolgatni, hogy aki pénteken biciklivel jön-megy dolgozni, és vasárnap még a Critical Massra is elmegy, az annyi kalóriát éget el, hogy nyugodtan megsüthet magának szombatra akár egy ökröt is! És ekkor, elsuhanás közben mintha azt olvastam volna egy hirdetőtáblán, hogy ökörsütés lesz a Lángoskertben! Vagy ez is csak olyan, mint a két villamos?...
Vagy olyan, mint a tiszacsegei csárda: a vándor lekerekezik 20-30 kilométert a Tisza gátján, beesik a csárdába, ott meg elé tesznek előételként egy adag friss haltepertőt, lilahagymával és házi kenyérrel. Hát lehet így egészséges életmódot élni?!

Ja, és egy kérés: kérem a város szerelmespárjait, hogy a következő sztrájk idején a hidakon és a szűk átjárókon ne egymás mellett andalogjanak, mert így a bicajosok nem tudnak mellettük biztonságosan elhaladni. Andalogjanak inkább egymás mögött, így legalább más oldaláról is megismerhetik kedvesüket.
A költők bezzeg egyedül andalognak, nekik titkos és/vagy beteljesületlen szerelmeik vannak, ezért is írnak olyan szívtépő verseket. A költők kézirattal-teli táskájában mindig van egy-egy friss verseskötet, amit azonnal dedikálnak is a nyeregben ülő ismerőseiknek. Lám-lám, a metróból nem látszanak a Duna-parton andalgó költők sem!
Mohai V. Lajos: Kilazult kő (ld.itt)

És végül újabb barát: a Gyermekvasútnál egy biciklis sorstársba ütköztem (csak képletesen), aki azonnal meghívott egy hátizsákos dobozos sörre, hiszen egy vérből valók vagyunk, ő meg én.

Szép dolog lehet nap mint nap kerékpárral dolgozni menni, de vigyázat, félő hogy aki messze lakik a munkahelyétől, mire beér, könnyen fürödhet a saját levében!

2008. április 16., szerda

Csak egy mártás: petrezselyem

Remélem senki sem vág kupán a palacsintasütőjével, ("ugye pajtikáim"- Vitéz László), ha ki merem jelenteni: a mártások érdemtelenül háttérbe szorultak az átlagmagyar konyhájában. Pedig a háziasszonyok még a nehéz időkben is összedobtak a vasárnapi húslevesben főtt hús mellé egy kis paradicsom-, torma-, kapor-, vagy uborkamártást. Még szerencse, hogy néhány főzelékünk tulajdonképpen kikeresztelkedett mártás, így a lakosság egy része tudat alatt eszik sóska-, meggy-, paradicsom- vagy spenót főzelék/mártást.

Pedig ha tudnák, hogy egy egyszerű mártás hogy feldob akár egy sima sült- vagy párolt húst! Körülöleli, díszíti, bevonja, az ízét kiemeli vagy éppen ízt ad neki és megvéd a fulladásos étkezés rémétől, azaz a száraz hús és köret együttes hatásától. És végre használhatjuk étkészletünk szószos csészéjét, a kis helyes szószos kanállal.

Az (egyik) kedvenc mártásom a petrezselyem-mártás, amit főleg halak és tengeri szörnyek mellé adok, mióta vendéglátós nagybátyám felhívta rá a figyelmemet, ugyanis ez a friss, zöld, enyhén citromos íz nem tolakodó a halak mellett, hanem inkább selymesen kiegészíti azok zamatát.
A halakat úgy sütöm, ahogy a Mester, de ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítottam a bő olajban sütött, paprikás lisztben megforgatott balatoni keszegeknek!…

Ezúttal „Viktória-tavi fogasfilét” választottam az ebédhez, azért ezt, mert csak ezt lehetett frissen kapni a boltban. (Na, gasztronómusok, ezt a választást próbáljátok megkérdőjelezni!) Egyébként fogadok egy doboz litván sprotniban, hogy ez a fogas akkor úszott a Viktória-tóban, amikor én. De az sincs kizárva, hogy együtt járt az ikraóvodába polgártársaival, az afrikai harcsafilékkel, valahol a magyar Alföld egyik halgazdaságában. Mindegy, lényeg hogy halból volt, és a maradék még a macskateszten is átment. Ez persze nem jelenti azt, hogy hátat fordítottam a balatoni fogasnak!…sőt…


Petrezselyem-mártás

Kb. két nagycsomó petrezselymet felaprítok, ha nincs, akkor alámerülök a mélyhűtőbe és előveszem a saját termést, vagy kibontom pl. a Mirsa nevű cég általam nagyon kedvelt fagyaszott petrezselymét, és a zacskó felét felhasználnom. Lábosba vagy hosszú nyelű mély edénybe két nagyloccsintás olívaolajat öntök, és felmelegítem. Ha van otthon jó minőségű vajam, azzal készítem, (kb. 4 dkg).
Rádobom a zöldet, és visszaveszem a lángot, nehogy megégjen. Folyamatosan keverem, hogy az íze a hő hatására kioldódjon. Kevés lisztet is szórok bele, és együtt kevergetem, mintha rántás lenne. Kicsit összetapad a petrezselyemmel, de semmi pánik, mert pár pillanat múlva felöntöm kevés tejjel vagy alaplével és hozzáadok 2 dl. tejszínt. Ekkor már a kis fakanalat kis méretű kézi habverőre cserélem, ezzel oldom meg a problémát és a csomókat.
Innen kezdve kreatívan kell dolgozni, mehet bele só, zöldség-alaplé, több tej, akár fehérbor is, kinek mi tetszik, de a lényeg hogy folyamatosan kóstolgatni kell, és amikor a megfelelő íz megvan és a mártás állaga selymes, lassan folyós, a tejszín besűrűsödik, akkor le kell húzni a tűzről. Pár perc múlva citromlét csöpögtetek bele, ez nem maradhat ki.
Másik módszer, hogy lisztet nem teszünk bele, hanem a végén kukorica vagy burgonyakeményítővel sűrítjük, de ehhez nagyobb gyakorlat kell. Illetve, ha liszttel készítjük, úgy is indíthatjuk, mint egy rántást, azaz az olajon / vajon pirítjuk a lisztet és utána szórjuk bele a zöldséget.

Halfilé sütése

A halat enyhén besózom és állni hagyom, a nedvességet leitatom róla. Serpenyőbe kevés olívaolajat teszek, semmiképpen sem kell elmerülnie az állatnak az olajban. Amíg az olaj hevül, a halat lisztbe paskolom, úgy hogy a lisztszemek jól odatapadjanak a húsához, bőréhez. (Úgyis szokták, hogy csak az egyik, a bőrös felét mártják lisztbe.)
A halat belefektetem a serpenyőbe, először a bőrös felével, és pár percig sütöm, éppen csak hogy kapjon egy kis halvány színt, majd megfordítom és ekkor két kocka vajat teszek mellé, az olajba. Így is sül egy kicsit és kész. Nem kell keményre átsütni, elég ha lesz egy kis vékony kérge a liszttől és a sütéstől, de belül puha, friss, omlós marad. Olyan mintha pár perce még fickándozott volna a Tanganyika-tóban.