2009. február 27., péntek

Fagyasztott rozmaring

Múltkori rozmaringos sirámom után több tanácsot is kaptam azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell nagy és egészséges rozmaringbokrot nevelni. Olyat, amit nem érnek el a házi kedvencek. Na, most nézzen ide a sok kertész: a legnagyobb bokrom is majdnem megfullad a hóban, már csak a feje búbja van kint. Mentőövet vagy búvárfelszerelést dobjak neki?

És ez még csak a rozmaring csúcsa!

2009. február 25., szerda

Vegetáriánus hétvége

A véletlen úgy hozta, hogy a múlt hétvége mindkét napján vegetáriánus barátok látogattak meg bennünket. Így kóstolót kaphattam abból, milyen lesz az élet ha majd a világgazdasági válság valóban begyűrűzik a konyhámba.

Egyébként nagyon jó véleményem van a vegetáriánusokról. Nem csak azért, mert több barátom is van közöttük, hanem mert valami bámulatos állhatatosságot látok bennük. Erkölcsileg is magasabban vannak mint mi ragadozók, hiszen egy esetleges hajótörésénél inkább éhen halnának, mintsem megegyenek bennünket, ellenben ha velem hánykolódna valaki napokig egy összetákolt tutajon, nem állítom hogy előbb-utóbb nem harapnék bele a combjába - persze ezt utólag a cápákra fognám.

Ha vega barát több napig tanyázik nálunk, akkor két napig mi is fegyelmezettek vagyunk. Jól is esik az a kis tésztaféleség, párolt- vagy csőben sült zöldség, de már a harmadik napon behúzott nyakkal megpirítok pár csík bacont és ráfektetem a zöldségek felénk eső részére, miközben tálalok hozzá valami álcadumát, hogy ezt írta fel az orvos, vagy ilyesmi.

A legérdekesebb személyiség az a vega barátom, aki egy nemzeti parkban dolgozik. Jön-megy a bio disznótorok között, mosolygó szalonnák és fortyogó bográcsok övezik útját, de ő soha meg nem inog! Kénytelen vagyok elkísérni évente néhányszor ide-oda, hogy visszaállítsam becsületét, mert ugyebár madarat tolláról ismer meg a parasztember. De a pálinkát, azt én is nehezen bírom.
(Az, hogy ki az igazi barát, majd akkor mutatkozik meg, amikor bevezetik a jegyrendszert és a vegetáriánusok is kapnak húsjegyet...)

Másrészről nagyon sajnálom a vegetáriánusokat, mert szerintem kis hazánkban nincsenek meg az egészséges vegetarianizmus feltételei. Aki nem szeret főzni, akinek nincs lehetősége egy nagyválasztékú piacon válogatni, az nagy bajban van. Rossz nézni az éttermek kínálatát is: rántott gomba, rántott sajt, rántott karfiol.

A szombati barátoknak brokkoli leves, tésztában sütött camembert sajt, a vasárnapiaknak zöldséges rétes és süti dukált. De hogy a macska hogy nézett rám, azt ne tudjátok meg!


Tésztában sült camembert

Nem tudom más háztartásban is megfigyelhető-e az a jelenség, mely szerint a használt camembert sajtok gyorsabban szaporodnak, mint az érintetlen csomagolásúak. Most tavasz előtt nagyon belehúztak a szaporodásba, ezért kénytelen voltam az állományt megcsappantani.
Bekapcsoltam a sütőt kb. 190º-ra. A kis kőedénykéket kivajaztam, és kibéleltem vékonyra nyújtott vajas leveles tésztával. Beleültettem a kockára vágott sajtokat, rájuk tekertem egy kis borsot. Tésztakarikával lefedtem a tetejüket, amelyen kis szelepet vágtam.
Olvasztott vajjal kentem meg és betoltam a sütőbe.
Sütés után azonnal kell tálalni. Lehet az edénykékből is kieszegetni, de a vaj miatt könnyedén kicsúszik a formából, így kényelmesebb. Valami kis zöld saláta jól jön fulladás ellen!