2008. június 5., csütörtök

Ha sok jó ember, akkor karaj

A fenti nyálcsorgató fotóval letudhatnám a posztot annyival, hogy a karaj egészben sütve igencsak alkalmas nagyobb társaság jóllakatásához, akár melegen, akár hidegen tálalva. De hogy ne ússzák meg ennyivel a kedves olvasók, nézzük inkább a karaj természetrajzát!

A karaj, akár hosszú, akár rövid, minden hentesnél megél. Teste egyenletes, kevéssé zsíros. Begörbített tenyerünkkel végig is simíthatjuk, mint egy elnyúló cicát. Érdemes sűrűn megkötözni, így a nedveket jobban magában tartja, jó alakja lesz, és könnyen szeletelhetővé válik.

nagyon állat

Melegen tálalva szereti a mártásokat, savanyúságokat, hidegen pedig a salátákat. Lehet simán vagy kolbásszal töltve sütni (= csabai töltött sertéskaraj). Utóbbinál hosszú hegyes késsel kell elősegíteni egyesülését egy szál kolbásszal Hasonlóan elidegenítő hatású lehet a tehenészetben a mesterséges megtermékenyítés.

A sütőből lassan dereng elő az első illatfoszlány: kömény és hús. Majd egy óra múlva körbelengi azt a kolbászé is. Nincs verseny, nem akar győzni egyik sem, hanem vállt vállnak vetve sülnek szépen a madzagfűzőben és adják át egymásnak amijük van.

Amikor elkészült, és még egyben van, hosszan lehet gyönyörködni benne. Felszeletelés után egészen más arcot mutat, a homogén világos szín közepén ott leselkedik félszemével a kolbászkarika - sok jó ember örömére!


Kolbásszal töltött karaj

A hentest megkérem, hogy válasszon ki nekem egy minél szabályosabb darabot, attól függően hogy hányan lesznek a vendégek. Lehetőleg rövidkarajt, mert az a soványabb és nagyobb a hús átmérője. Kicsontoztatom, de a csontot természetesen hazaviszem és bedobom a fagyasztóba, mert jó lesz az még nehéz időkben levesnek!
Az állatot lemosom, megszárogatom és kifektetem egy deszkára, finoman belemasszírozok kevés sót és őrölt köményt. Ha a kolbászos változatot csinálom, akkor egy hosszú csontozókéssel "lyukat vágok közepébe", és megerőszakolom egy szál házikolbásszal. Csabaival, ha lehetséges, ettől lesz autentikusan csabai karaj. (Ilyenkor alig sózom meg!) Sűrűn, kb. 1,5 cm-es közöket hagyva szorosan átkötözöm, majd újra megsimogatom - olajos vagy zsíros kézzel. Kevés olajat lottyantok egy mély sütőedénybe, belefektetem, egy kis vizet is teszek alá és lefedem. Forró sütőben kezdem sütni, 20 perccel később mérsékelem a hőfokot.

A sütés utolsó harmadában leveszem a fóliát és úgy sütöm tovább, persze gyakran locsolgatom a levével. (Meg is fordítom, hogy minden oldala piruljon.) Ekkor mellédobok két fej fokhagymát, amit nem pucolok meg, csak gerezdjeire bontok. Amikor szép barna a lesz a hús, kiveszem és újra lefedem, hogy így pihenjen. Még ekkor is meg-meglocsolgatom. Eltávolítom a madzagokat. Akkor szeletelem, ha teljesen kihűlt. Ha melegen tálalom, akkor persze nem kell kihűteni, és ilyenkor vastagabbra vághatjuk.

1 megjegyzés:

gabojsza írta...

szép látvány így kora reggel:-))