2008. augusztus 21., csütörtök

Campania messze van

Néha hagyom magam eltéríteni a mostanság divatos olasz konyha irányába, és az utánozhatatlan magyar paradicsomokat összeházasítom a magyar módon utánozott mozzarellával.

Pedig van ám néhány személyes bivalyismerősöm, de ők a nyári melegben a Hortobágy folyóban hűsölnek, ki sem dugják az orrukat belőle. Helyesbítek: néha csak az orrukat dugják ki belőle. Valamilyen ősi családi vita miatt nem tartják a kapcsolatot campaniai rokonaikkal, így akárhogyan is győzködöm őket, a mozzarrella-gyártásról hallani sem akarnak.
Mindig azt mondják, maradjak csak a magyar paradicsomsalátánál, ami állítólag olyannyira jól esik az embernek, főleg ha másnapos és egy kicsit már összeesett. Mármint a saláta.

Paradicsomsaláta

A finom, érett paradicsomokat cikkekre vágom és beleteszem a hagyományos ecetes, sós, cukros lébe. Vékonyra szeletelt lilahagymát, és apróra vágott petrezselymet is szórok bele. Kevéske olajjal meglocsolom, még jobb ha az olaj tökmagból van. Olajjal a fotón is jobban mutat a salátalé.
A nagykönyvek szerint meg kellene hámozni a paradicsomot, de az öregek mindig mindenre azt mondják, hogy a héjában van a vitamin…

A nem campaniai kompánia törzshelye

Egy ismerős

Nincsenek megjegyzések: