2009. március 26., csütörtök

Kakaós csiga, ah…

Nem vagyok sem kampányszakértő, sem hivatásos kreatív, de azt biztosan tudom, hogy ha fel akarunk kerülni a népszerűségi lista első helyére, egyszerűen csak kakaós csigát kell sütnünk a célcsoportnak. Ha a célcsoport gyermekekből és férfiakból áll, akkor a siker előre borítékolható.

Azért is könnyű dolgunk van, mert manapság egyre nehezebb hozzájutni valódi kakaós csigához. A pékségek, boltok a roppanós leveles tésztából készült tekercseket árusítják, erről mindig Jókai jut eszembe, aki a Lőcsei fehér asszony-ban azt írta az ostyáról, hogy az nem is étel, csak "sült levegő". Manapság az ostyában is több anyag van, mint ezekben a gyorsan kisüthető süteményekben. Ha egy ilyenbe beleharapunk, pillanatok alatt tele lesz ruházatunk morzsával, az ujjaink ragadnak, kakaóval pedig csak a koncentrikus kör közepén találkozunk, miután átverekedtük magunkat megannyi csontszáraz külső karikán. (Figyeljük meg, hogy a gyerkőcök ezeket a semmire sem használható tésztadarabokat gondosan kifektetik a tányér szélére és ott is hagyják.)

A klasszikus kelt tésztás verzió kevés helyen kapható, de még akkor sem biztos, hogy elegendő mennyiségű vagy minőségű kakaót találunk benne. Egy bakonyi kisvárosban lakó barátnőm mesélte, hogy náluk a pék meglehetősen szórakozott, ezért a kakaós csiga néha sós ízesítéssel kerül a polcra. Ezt ők mint vevők nem kedvelik, de a múltkori köményes ízvilágot határozottan izgalmasnak találták!

Az én kakaós csigám annyiban különleges, hogy még egyet tekerek rajta. Nem a tésztán, hanem a sütési módon. Ugyanis a sütés felénél óvatosan meglocsolgatom vaníliás, vajas, cukros tejjel. (Az elegyet előtte megmelegítem, nehogy sokkot kapjon a már forró tészta.) Ettől foszlós, szuttyogós lesz a textúrája. Az sem mellékes, hogy jó minőségű kakaót használok hozzá, a porcukrot pedig magam darálom kristálycukorból, mert az a biztos. Ezúton is csókoltatom a cukorgyárakat!

A sütés folyamatát nehéz figyelemmel követni, mert van hogy nem férek oda a sütő ablakához, annyian vesznek jegyet az első sorba. És aztán jöhet a siker: a csillogó szemek, a férfiúi megelégedettség, a válogatós gyerek sosem látott falánk habzsolása meg az előkelő hely a listán, ahova akár az ismeretlenség homályából is felkerülhetünk.

Kakaós csiga:

60 dkg lisztből, cukros tejben felfuttatott 3 dkg élesztőből, 2 tojás sárgájából, 3 ek. olvasztott vajból és csipet sóból kelt tésztát készítek. Ha szükséges, langyos tejet adok hozzá. Akkor jó, ha a tészta elválik az edény falától. 30-40 percig langyos helyen, egy konyharuhával lefedve kelesztem.
Lisztezett gyúródeszkára borítom a tésztát és hatalmas, kb. 7-8 mm vastagságú téglalappá nyújtom. Amikor a tésztát nyújtom és sípolnak, pukkannak a hólyagocskák, akkor tudom, nem lesz itt semmi baj: az anyag él és élni akar.
A tésztát megkenem olvasztott vajjal és megszórom porcukor és kakaópor keverékével, jó vastagon. Majd feltekerem és az így kapott kígyót néhányszor szeretettel megpaskolom, megsimogatom, finoman tömörítem. Éles késsel szeleteket vágok belőle, kb. 4 cm-eseket, lehet nagyobbat is, de akkor magas falú tepsiben kell sütni őket.

A csigákat sütőpapíros tepsibe ültetem. Ha elegendően távol kerülnek egymástól, akkor nem fognak összegyógyulni a kelés és sütés után. De olvasztott vajjal megkenem az oldalukat is, hogy ha mégis összeérnek, könnyű legyen szétválasztani őket. A csigák tetejére is csöpögtetek a vajból.

A tepsit betolom a sütőbe és 60º-on kelesztem. Kb. 15-20 perccel később rákapcsolom a „kakaót”, vagyis a kb. 170º-ot és megsütöm. Amikor még nincs teljesen kész, óvatosan meglocsolom a csigák közepét vaníliás, cukros, vajas tejjel. Kb. egy evőkanálnyit locsolok mindegyikre. Lehet többet is, de akkor tényleg magas falú legyen a tepsi és vastagabbak a karikák!

14 megjegyzés:

Chez Christine írta...

Én is majdnem ezekkel a hozzávalókkal csinálom, szintén meglocsolom cukros tejjel félidőben.
http://chezchristine.blog.hu/2009/01/09/kakaoscsiga

Üdv,
Christine

Mindennapi Manna írta...

Remekül szórakoztam, ilyen alapon a chilis sem lehet rossz:) És ezt kipróbálom egyszer!

napmátka írta...

Hasonlóan készül nálam is (félidőben locsolás), bár a kelt tésztához nem teszek tojást.
És igazad van, valóban zajos sikert lehet vele elérni. Miért is nem sütöm gyakrabban?? Már csak önértékelés-javítás okán is...

Vesta írta...

Jók ezek a fázisfotók!

gondaanyu írta...

Úgy látom a kakaós csiga mindenhol első.
Nálunk a szomszédok is nagy rajongói, épp tegnap sütöttem (enyhe célzásként a boltos szomszédtól kaptam egy zacskó kakaót ) egy esti bandázáshoz.
A recept ugyanaz, szintén locsolom, és nem lehet eleget sütni belőle.

Grenadine írta...

4 cm vastag egy szelet? ez meglep

sajtkukac írta...

Nálunk a fahéjas csiga most a sláger, szerencsére köményt még nem raktam bele, viszont legutóbb konkrétan "csak" a fahéjat felejtettem ki belőle :-) (Tegnap meg a chilis babból a bab maradt ki)
Nekem csak az az egy nem sikerül sose, hogy ilyen szép karikákat vágjak. Valahogy a tészta mindig túl puha lesz... - azért is nincs még fent a blogomon :-)
De majd kipróbálom ezt a receptet is!!
Niki

Zsuzsa írta...

Gyönyörűek!!!

"saját levében" írta...

Szerintem a tojás azért kell, mert attól a tészta kalácsos jellegű lesz. Egyébként inkább a kenyérre hajaz.

Gr., a 4 cm tényleg lehet hogy nem annyi, megnéztem a vonalzót. De 2,5-3 biztos. Van aki 5 cm-re vágja és magas falú tepsiben süti. Az utcai tekercsek 1 cm-esek lehetnek.

Ha darált diót teszünk bele, az meg már a darázsfészek.

Grenadine írta...

köszi, tuti ki fogom próbálni ha lesz egy nyugodt éjszakám ;)

Cukroskata írta...

Nagyon szépek. Én miután rászórtam a kakaót, meg szoktam locsolni pár csepp olvasztott vajjal, és akkor egy kicsit krémes lesz a töltelék. A nagymamám így csinálta, és folyós kakaósnak hívtuk :-)

Névtelen írta...

Nálunk eddig a nagyi gyártotta a csigákat, régóta készülök (ezt is)kipróbálni. Befaló közönség, főleg férfiú nálunk is van, bízom a receptjeidben! Majd beszámolok. K.

miss Muffin írta...

Szia!

Pár napja én is pont kakaós csigát sütöttem! :) Csak nekem sajnos nincs sodró fám, ezért nem tudtam kinyújtani ilyen szép vékonyra.
Ha legközelebb sütni készülök, beszerzek egyet! :)

"saját levében" írta...

Dear Ms. Muffin! Nehéz időkben egy borosüveg is megteszi, az meg mindig van a háznál, ugye?