2009. május 11., hétfő

„Hej, halászok, halászok


Mit fogott a hálótok?

Nem fogott az egyebet,
Vörös szárnyú keszeget.”

Mielőtt valaki rám küldené a halőröket jelzem, hogy nem halásztunk, hanem horgásztunk a Balatonban, és nem most. Igyekeztem a fotón láthatóvá tenni a piros szárnyakat-farkakat azoknak, akik csak hírből ismerik ezt az állatot.

Nagyon sajnálom, hogy a keszeg kiment a divatból. Ez egyedül a keszegeknek jó hír. Nekünk azonban, akik kedveljük a halakat, azon belül az ízletes magyar édesvízieket is, nem az. Hiába keressük őket a halsütőknél, onnan már teljesen kihaltak. Utolsó megmutatkozási lehetőségük a halászlé alapban van. Bezzeg gyanús „tengeri sütőhalak”, unalmas hekkek, ukrán(!) balatoni fogasok vannak bőséggel mindenhol.

Nem keresik! - mondja a halsütő.
Nem kínálják! - mondom én.
Na, szálljatok le rólam! – mondja a keszeg.

Egyéni gerillaakcióm, hogy évek óta bemegyek minden az utamba akadó halsütőhöz és megkérdezem, hogy csókolom, keszeg van? Még néhány évtized és talán sikerül felpörgetnem a piacot.

Persze tudom én, honnan fúj a szél! Nem a nádas, hanem a szálkák felől! De nézzünk szét a világban: népek százai esnek neki ebédidőben az ilyen-olyan rákoknak, hogy felfeszítsék páncéljukat, ínyencek ezreinek okoznak naponta ínhüvelygyulladást az osztrigakések, emberek milliói csavargatják ki a kagylóhéjból a nekem is oly kedves állatkákat - óh, boldog emberek! Csak mi magyarok vagyunk lusták ahhoz, hogy a keszegből eltávolítsuk a szálkát! Miért?

Sült keszeg

Ne bonyolítsuk ezt a halat! Az ősi módszer szerint ferdén be kell irdalni, enyhén besózni, leitatni róla a nedvességet és meghempergetni paprikás lisztben. Majd bő olajban pirosra sütni.
Kovászos uborka és tíz ujj kell hozzá.

12 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Hogy én ezt mennyire szeretem!! Lehet, hogy mozgalmat kéne indítani és tömegesen kérdezgetni a halsütőket?

trinity írta...

Tavaly még mintha Révfülöpön ettünk volna....Férjem is imádja, én is! Kevés halnak van olyan ízletes húsa....A szálkára meg vigyázni kell és kész.

Zsuzsi írta...

Mi heti háromszor eszünk, igaz dunai keszegféléket. Én ráadásul a minél kisebb annál jobb elvét vallom e téren. Imádom.

Ági, aki főz írta...

A gyerekek miatt mostanában nem merek szálkás halat venni, pedig én is szeretem. Így egyszerűen.

Meg az is jó, hogy a szálkás halat csak legnagyobb csendben lehet enni. :-)

"saját levében" írta...

Oké, indítsunk mozgalmat! A piacon is érdemes kérdezgetni, ott is ritka jószág ez. Sőt, lassan már a ponty is, elnyomja őket az a rengeteg lazacnak látszó tárgy.

lorien írta...

Így igaz, adjuk vissza a keszeg becsületét! Válság idején pedig különösen előnyös az alacsony árfekvése miatt is :)
Ha 1-2 mm-ként irdaljuk, akkor gyakorlatilag nincs benne szálka, és olyan jól átsül, hogy a gerinc kivételével teljes egészében elfogyasztható

"saját levében" írta...

Nálunk is van egy sűrűnirdaló vonulat a családban, de én jobban szeretem ha puha marad a húsa, nem annyira ropis.

lorien írta...

Sejtettem, és csak az aggodalmaskodókat próbáltam nyugtatni :)
Különben akkor is jól elvagyok vele, ha szálkásabb, de az asszony kedvéért inkább sűrűn irdalom. Mondjuk az jó, ha ropogós :)

Vesta írta...

Még szerencse, hogy vasárnap én is olyan helyen jártam, ahol ilyen gyönyörűre sütött, forró halat ehettem, mert különben most nagyon oda lennék!

napmátka írta...

A keszeg a kedvenc halam - és nem kapok sehol. Jól beirdalva szeretem én is, paprikás lisztben sütve. És lehetőleg a minél kisebbeket. Nem is kell foglalkozni akkor a szálkákkal, ha jól át van sütve. Pont ahogy Lorien írja.
Nekem mondjuk a pontynál fogy el a türelmem - az tényleg szálkás hal - ráadásul (számomra) nem olyan finom, mint a keszeg...

csíki sándor írta...

A keszeg remek hal, kár, hogy kevés helyen lehet hozzájutni. Én is a írdatlanul kedvelem az írdaltat. :)

Planet Susannia írta...

Ultimatív lelőhely nyáron:
Balatonfűzfő Fövenystrand. Kívül,a bejárattól jobbra Anna néni világbajnok lángososa mellett szorosan a halsütő. Az ülőkék is összeérnek.
Az áldozatokat mindenki maga választhatja ki egy felkínált tálcáról és mire kész a lángos, lehet enni a halat is.Évek óta frekventáljuk a helyet,
a család gyerekei is ezen nőttek fel.