2009. június 10., szerda

A jó palócleves

Mire gondol a gasztroblogger, ha Újlipótvároson keresztülvágtatva egyszer csak megpillantja az utca másik oldalán Bächer Ivánt? Elsősorban sok kedves olvasmányélményére. Nem, nem, elsősorban arra, hogy "jééé, ez meg a Bächer Iván!" Másodsorban pedig arra, hogy főzni kéne valamit. Valami tartalmasat. Olyan legenda-ízűt. Pestieset. Amiben van történet. Meg élet és irodalom. Legyen ez a palócleves!

Hazafelé beugrottam a húsboltba, ahol két virgonc hentest találtam a pult mögött. Fogalmam sincs mi érte őket, de a 18-as karikát ki lehetett volna tenni a homlokukra. Gyönyörű marhalábszárat választottam, amit egyikük a tenyerére fektetve felemelt és megjegyezte:
- Csodálatos! Nekem az a kedvencem!
- Nekem is! - tettem hozzá.
- Nekem meg Angelina Jolie! - mondta a másik vigyorogva.
- Hát belőle csak csontlevest főzhetne! - fűztem hozzá nagy szakértelemmel.

Számomra a magyar konyha legkedvesebb teremtményei a levesek. Ha külföldön vagyok, a honvágy az ízlelőbimbóimat kezdi ki először. Egyszer csak elkezdenek vágyakozni egy kanál húsleves, halászlé vagy gulyás után. A palócleves pedig különösen kiemelkedik a kedvencek közül. Származási helye nem a Palócföld, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen a „Brassói aprópecsenye” vagy a „Székelykáposzta” sem rendelkezett vízummal, nem volt rá szükségük, hiszen valamennyien a pesti flaszteren születtek. Az István Főherceg Szálloda öreg Gundelje alkotta ezt a receptet Mikszáth Kálmán tiszteletére. A leves eredetileg ürühúsból készült.

Palócleves

60 dkg lábszárból pörkölt készült a hagyományos módon. Zsírral, természetesen. Volt egy olajos korszakom, de ezt annyira szégyellem, hogy már töröltem az életrajzomból. Felöntöttem vízzel és beletettem a felvágott zöldbabot, kicsi fokhagymát, 3 babérlevelet, őrölt köményt, sót. Amikor már majdnem teljesen puha lett a zöldbab, hozzákevertem a kockára vágott krumplit és azt is megfőztem.
Végül tejfölös habarással sűrítettem és friss (= fagyasztott) kaprot szórtam bele. Citrommal ízesítettem még tálalás előtt.

10 megjegyzés:

banatos írta...

Palócleves!... Jajj, de szeretem!

Cserke írta...

Én is láttam ám múltkor.
De nálam valami hibádzik alighanem. Nekem az jutott eszembe, hogy rárontok és könnyek közt rebegek köszönetet a könyveiért.
Vagy aláíratom vele aaaaa, nemistudom, pólómat.
Vagy csak kezet csókolok.
Phühh, most jut eszembe, azt a poént már valaki elhappolta.

Vesta írta...

Megint élvezetes az írás.Na persze, akit B.A. mindenfélére inspirál, annak könnyű!Velem szembe sose jön se ő, se Brad Pitt.

Grenadine írta...

cserke, csak óvatosan azzal a szegény emberrel! én egyszer rárontottam azzal a szöveggel, hogy imádom, és szegény totál zavarba jött, percekig nem tudott megszólalni. pedig nem az utcán történt, hanem egy kiállításmegnyitón, ahol be is mutattak. nem volt kellemes helyzet :)

"saját levében" írta...

Ha Brad Pittel összefuttok, küldjétek be a húsboltba, aztán ott mutassa meg hogy tényleg tud-e verekedni?
Bacher meg még nem szokta meg, hogy sikító lányok üldözzék Újlipót utcáin.

Wienermädel + Co írta...

Ich weiß nicht ganz genau, was das ist, die Suppe sieht aber köstlich aus!

erős ildikó írta...

Erre szívesen beugrottam volna Hozzád! Természetes, hogy zsírral, én is így gondoltam.

csíki sándor írta...

Ivánnal átköni a levest, bizony figyelemre méltó teljesítmény, hát még ha a gondolat íve abba az irányba is elkanyarodik, hogy a bágyadt napsütésben mintha némi palócos vonás is akadt volna benne. :)

Névtelen írta...

Én egy kis tárkonnyal is megbolondítom,sokkal ízletesebb! Érdemes kipróbálni! ;)
Elmaradhatatlan kísérője: hagymás stangli :)

Roffy írta...

Végre itt szó esik a leves megalkotójáról. Gundel Károly kreálta Mikszáth Kálmán, a "nagy Palóc" tiszteletére. Az eredeti recept szerint zöldbabos ürüleves, tejföllel habarva, kaprral dúsan ízesítve.( a Nők lapja egyik cikkét idézve )