2009. július 6., hétfő

Grillezett töltött kudarc

Egy hobbiszakács élete sem csupa selymes sodó és könnyed eperfelfújt! És csak akkor lehet hiteles krónikás, ha őszintén beszámol a kudarcokról is. Arról a végtelen szomorúságról, amit akkor érez, amikor előveszi a tintahalat és elmélázva kicsit megpiszkálja a csomagolását. Már akkor tudja, hogy minden hiába.

Könnyezve vágja fel a hagymát amit olívaolajon megfuttat, elszoruló szívvel rádobja a tintahalak összevágott karocskáit, néha egy-egy ajókát is dob mellé. Hátha ez segít! Hátha most lesz az áttörés! Közben totál reménytelenül rizst párol és a végén összekeveri a halas cuccal, beleszór némi vágott petrezselymet is. Mintha a halak is éreznék hogy minden hiába, ki- kicsusszannak kezei közül, amikor tölti őket. Rakoncátlanságuknak a hústű vagy a fogpiszkáló vet csak végett. Sebészi pontossággal ferdén beirdalja testüket, óvatosan, nehogy végleges sebet ejtsen rajtuk. „Valóban bizarr látvány” – mélázik el a blogger, ahogy a tálba fekteti a csomagocskákat és olívaolajat locsol rájuk. „Lehet hogy mégis nekik van igazuk?”

Aztán eljön a nagy nap. Érkeznek a vendégek, izzik a szén, fogy a bor. A sütés vége felé oson a grillsütőhöz a szerencsétlen, kezében a tintahalas tállal, de mindig van aki észreveszi és undorodva megkérdezi: „Te jó ég! Mi ez? Csak nem akarod megsütni???”

Gombóccal a torokban kuporog a hobbiszakács a rács sarkánál, oda teszegeti fel a kreálmányát. Külön tányérra rakja, hogy ne feszítse tovább a húrt. Kirekesztve, leszegett fejjel ül asztalhoz. De egy gasztroblogger nem tud meghúzódni önmaga árnyékában. Mindig elköveti ugyanazt a hibát: kiszúrja a társaság legliberálisabb ínyencét, mellé lopakodik és halkan megkérdezi: „Megkóstolod?”

Persze hogy megkóstolja! Ne legye a neve liberális ínyenc, ha ezt a próbát ki nem állja! Fogást keres az állaton, csúszkál az ide-oda tányérján az elegáns grillkolbászok között, aztán belevág. Néha szemébe fröcsköl a lé, máskor csak kifordul az egész töltelék. Bekapja, forgatja a szájában. Nem szól semmit. Esetleg annyit, hogy "érdekes". De többet köszöni szépen, most nem kér.

A gasztrokrónikás megalázottan elnéz a hátszín, a grillezett pisztráng és a húspogácsa fölött és tudomásul veszi, hogy megint egész héten egyedül eheti a töltött tintahalait, hidegen, melegen, tízórai, vacsorára. Becsületből, büszkeségből, csakazértisből.
De közben arról álmodozik, hogy egyszer talán jön valaki, aki odakuporodik mellé a tűzhöz, csillogó szemekkel lesi a tintahaltölcsérek pirulását, aztán még forrón lekap egyet a rácsról, beleharap és átszellemülten felkiált: „Ajóka is van benne? Zseniális!”

22 megjegyzés:

trinity írta...

Tudod hol a hiba??? Nem volt megfelelő a célközönség-kiforratlan az ízlésük:)))

Látod, látod, nem minket hívtál vendégségbe:))
Mi a párommal letakarítottuk volna az összeset ajókástul-mindenestül...Emlékszel, megbeszéltük: Imádom!!!
És Neked köszönhetően utána néztem és tényleg!!!!!!Van az Intersparban!!KÖSZI!!!!

Vesta írta...

Rám is számíthatsz, plusz két fővel :)

"saját levében" írta...

Trinity! A Müllerben pedig klasszikus, lapos rágógumi, cukorral! Hmmm...

Vesta! Mondani könnyű, de beleharapni...

Kata írta...

Én még nem is ettem olyat...szívesen megkóstolnám!

murok marci írta...

szerintem azért már csak a fotók miatt is megérte;-) én is megkóstolnám, na....

sedith írta...

Hát igen, sokan idegenkednek még ma is az "efféléktől"! Én még csak koktélban ettem tintahalat, az is miniben volt, de nekem ízlett. Tény, ami tény, én is szívesen megkós-tolnám/toltam volna!:)

trinity írta...

Cukros rágó?: Megmondom az érdekeltnek, köszi:))

Grenadine írta...

Hiába leplezted eddig a magyaros vonallal, csak kiderült, hogy te is sznobblogger vagy. meglásd, lesùlyt a népharag ;))

Zsuzsa írta...

Liberális ínyenc - :DD

lorien írta...

A gasztroblogger csak annyit hibázott, hogy rossz célközönséget választott a tintahalhoz.
Hívtál volna engem, egy falat sem maradt volna :)
Sajnos nagyon gyenge a hazai hal- és tengeri herkentyű kultúra, nincs min meglepődni. :(

Gabah írta...

Làtod? Ilyen egyszerű az egész!
Ha jól számolom, lehet, hogy nekem már nem is jutna! ;-)

Cukroskata írta...

Ne keseredj el. Mindig a közönségben van a hiba, és nem a szakácsban. Ezek nem érdemelnek meg téged.
A népet nem lehet leváltani, de a vendégeket igen :-))))
Hogy ne szomorkodj nagyon, nézz be hozzám, küldtem neked
valamit

Piszke írta...

Bezzeg a tintahal..mintahal

de én maradok inkább a grillkolbásznál, vagy jöhet a hátszín is!

"saját levében" írta...

Itt már határozottan rajzolódik kifelé egy "Tintahal GBT"! Javaslom, kezdjünk el gyűjteni rá, mert nem lesz óccsó!

Daisy írta...

Hát, ezt én is szívesen megkóstolnám! Panírozott, mirelit karikát már ettem és jó volt. Persze a saját lelőhelyén nem kóstoltam még, de ha azt mondjátok, hogy jó a nagy bolti, akkor megkeresem. Az én családom az én főztömön edződött és ez azt jelenti, hogy sok ellen állás nem jellemzi Őket, ha valami furcsát kóstoltatok Velük. Sajnos rajtuk kívül én sem találok jó célközönséget!

Vesta írta...

Na tessék! Hát mi ez, ha nem grillezett töltött siker ?!

Ági, aki főz írta...

Figyu, én is szeretem a tintahalat... sőt a férjem is. SZóval, legközelebb ha erre jársz, tudod. ;)

erős ildikó írta...

A fotókon pedig annyira nem kudarcra hajaz!:)
Én még nem ettem, így ideális liberális ínyenc lenne belőlem. Hogy utána kérnék-e még? ...:)

Belly írta...

Szia!
A fotón egy guszta étel látható,én bizti megkóstoltam volna.

csíki sándor írta...

Remek étel, gratulálok! A közvetlen grillezés után legközelebb érdemes kipróbálni azt, amikor a megtöltött tintahalat lisztben forgatás után először olajon aranybarnára pirítod, majd a 2. fázisban párolod (például fokhagymás száraz fehér borban) és legvégül, a 3. fázisban grillezed (alufoliával takarva, legvégén fólia nélkül rövid ideig).

csíki sándor írta...

Ja, és a stílus változatlanul élvezetes, szórakoztató! :)

baba írta...

Nekem csak az ajókával szemben vannak némi fenntartásaim, tintahal bárhol, bármikor, bárhogy jöhet :D Na jó, talán nyersen mégsem, a sushiféle kajákhoz még nőnöm kell ;) Mikor is lesz az a GBT? ;))