Na de mit esznek a gyermekvasutasok?

Hála a döntéshozóknak, az egykori Úttörővasút továbbra is rendületlenül zakatol a budai hegyek-völgyek között, "Széchenyi-hegyi Gyermekvasút" néven. A gyerekek 10-14 éves korukban teljesíthetnek itt szolgálatot, amennyiben eredményesen elvégeznek egy féléves tanfolyamot és minden évben megfelelnek a szakmai vizsgán. Komoly turisztikai látványosságnak számít a Gyermekvasút, rengeteg külföldi turista jön megnézni ezt a különleges intézményt. Nincs olyan kis vasutas, aki ne szerepelne legalább tíz japán család fotóalbumában! Jó időben sokan felmennek a hegyre egy kis vonatozással vagy gyalogtúrával színesítve a napot és az osztálykirándulók is gyakran ezt választják célpontnak. Ma már több gőzmozdonya is van a gyerekeknek, így a közlekedési ínyencségekre vágyóknak is van mibe beleszagolniuk. Azaz van minek megcsapnia őket.
Na de mit esznek a gyermekvasutasok? - merül fel a gasztrokrónikásban, miután mindenkit letaposva végre helyet szerez magának az ablak mellett.

Az ifivezetők felteszik...

A szolgálatban levők leveszik

Szervezett étkeztetésre nem csak azért van szükség, mert fejlődésben levő fiúkról és lányokról van szó, hanem azért is, mert valamennyien reggel hétkor jelentkeznek a Gyermekvasutasok központi bázisán az "Otthonban" és innen este hétkor mehetnek csak haza. Közben pedig télen, nyáron, fagyban, kánikulában jegyet árusítanak és kezelnek, rendelkeznek, naplóznak, menesztenek, váltót kezelnek és tisztítanak, utast tájékoztatnak, havat lapátolnak, pénzt számolnak stb. stb.

A kis vasutasok megérkezésük után reggelit kapnak az Otthonépületben, beöltöznek egyenruhájukba, megkapják az aznapi szolgálati beosztásukat, felvonják a zászlót és irány a munka! Mindenki ott ebédel, ahol szolgálatot teljesít. Az Otthon konyhájában porciózzák ki az ételeket és fém ételszállító edényekben vonaton küldik fel az egyes állomásokra. A gyerekek megterítenek a forgalmi irodában, ebéd után elmosogatnak és az üres edényeket visszaküldik. Vacsora szintén az Otthonban van, előtte szigorúan értékelik a dolgozókat, így csak a kiválóak tudnak a jól végzett munka tudatával a virslibe harapni. A konyhai személyzet nem feledkezik meg a tízórairól, az uzsonnáról valamint a szolgálatban levők folyadékkal való ellátásáról sem.

Ahol nincs ivóvíz, oda azt is küldenek - vonaton

Riportalanyaim elmondása szerint "a kaja jó". Gyakran van valamilyen tartalmas leves, gulyás, babgulyás, tésztával, palacsintával, illetve laktató húsétel, hagyományos köretekkel, ez egyik elégedetlenkedő szerint túl gyakran tarhonyával. Abban egyetértenek, hogy ott a hegyen minden sokkal jobban esik a gyomorba, mint otthon. (Rosszul evő gyerkőcöknek kifejezetten ajánlott munkahely! És kéthetente egy napot lehet lógni az iskolából az aktuális szolgálatok miatt!)

A vasút mentén néhány helyen mi is ehetünk:

• Hűvösvölgy állomás: Kisvasút Söröző és Pizzéria
• Szépjuhászné állomás: Szépjuhászné Étterem és büfé– télen lángossal és forralt borral tartják a lelket az emberben
• János-hegy állomás: itt kis sétával juthatunk el az Erzsébet-kilátóhoz és a Libegőhöz, büfé itt is van
• Virágvölgy, Normafa és Csillebérc állomások környéke: több étterem, szálloda is van arra, rétes is kapható, de én inkább a síház egytálételeire szavazok
• Széchenyi-hegy állomás: sósperec és motoros üdítő

Rendezvények alatt a felnőtt éhes szájakra is ügyelnek: az évente kétszer megrendezett teljesítménytúra résztvevői ebédet kapnak a vasutas Otthonban. De csak azok, akik felmutatják menetlevelüket, amely igazolja, hogy hajnal óta talpon (bakancsban) vannak és már bejártak ungot-berket.

Magyar lányok és német fiúk szolgálatban

A hitelesség kedvért álljon itt egy egykori úttörővasutas pajtás visszaemlékezése:

Az ebédekről nincs sok emlékem, csak annyi, hogy a vonat hozta és mindenki az állomáson ette meg, ahol szolgálatot teljesített. De a reggeli Hűvösvölgyben volt. Együtt ült az egész raj a hosszú asztaloknál, teát kaptunk, és olyan finom, friss, ropogós zsemlét, amilyet azt hiszem azóta se ettem sehol. Az öklünkkel ütögettük, hogy belapuljon akkorára, hogy bele tudjunk harapni. Aztán a rajvezető elüvöltötte magát, hogy "Jó étvágyat", és mi visszaordítottuk, hogy "kívánunk". A végén pedig azt ordította, hogy "egészségetekre", mi meg azt, hogy "váljék" Hát így...