2009. november 22., vasárnap

Ecetes patikaszerek

Klinikai teszteléseket nem végeztem, de az ösztöneim azt súgják, az ecetes torma és az ecetes céklasaláta nagy ellensége lehet az influenzának, a téli fáradtságnak valamint a novemberi ködsenyvnek. Márpedig a hobbiszakács eszköztárának legfontosabb eleme az ösztönökre való fokozottabb odafigyelés, lévén hogy valódi szaktudása nem igazán van szegénynek.

Mindkét csemegét a technika modern vívmányainak segítségével készítem el.
A céklát pl. nem főzöm hanem sütöm, mert nem szeretném a főzővízzel együtt a vitaminokat is leküldeni a konyhai lefolyóba. A sütés úgy történik, mint a padlizsánnál, egyenként fóliába csomagolom a megmosott céklákat és a sütő rácsán kb. egy óra alatt megsütöm. Tűpróba és isteni illat jelzi, ha rendben vannak. Amikor kihűltek kicsomagolom és megpucolom őket (gumikesztyű nem árt). Közben kb. a felét meg is eszem, de Julia Child óta tudjuk, a konyhában általában egyedül vagyunk, ugyan ki látja hogy mit művelünk?

A vékony karikára való szeletelés hagyományát is felrúgtam, mert szerintem akkor összeragadnak a szeletek az ecetes lében és a villára is nehezebb feltűzni, így inkább apró hasábra vágom őket. Készítek egy ezerszer megkóstolt ecetes, sós, cukros, köménymagos levet és ebbe helyezem a felszeletelt céklákat. Egy-két csík torma is kell bele, na ennek elszopogatásával majd úgy 2 hét múlva mutatok ám csak igazán fityiszt a télnek - akarom mondani fügét, ha már úgyis gasztroblogban vagyunk.

A tormától sokan azért félnek, mert a reszelése egy rémálom. Igen, de ha a tisztítás után kis kockákra vágjuk és belehajítjuk egy konyhai aprítógépbe, akkor már csak szellőztetni kell a konyhát a gép felnyitása után, a konyhakész tormareszelék ott vár minket a tartályban. Lehet persze búvárszemüvegben, szánkban búvárpipával is tormát reszelni, hisz Julia Child úgyis megnyugtatott bennünket, hogy a konyhában általában egyedül vagyunk, de azért ne csináljunk magunkból bohócot!

Itt jön a nagy kérdés, hogy hallgassunk-e az évszázados szakirodalomra, mely szerint forrázzuk le húslevessel, avagy ne? És egyáltalán leforrázzuk-e? Szerintem ha mégis, akkor a forrázás csak sima vízzel történjen, mert a húsleves a későbbiekben elszínezi a tormát és kicsit más ízt ad neki, arról nem is beszélve, hogy ha nem sikerült a zsírtalanítás, a Huszárik-féle zsírcseppek megjelenhetnek a torma tetején. A zsír úgyis ott lesz majd a szánk szélén, amikor a füstölt főtt csülköt vagy oldalast, vagy a sült kolbászt esszük a tormával.
Tehát fogom a vízforralót és zutty neki. Néhány perces ácsorgás után – ő ácsorog, nem én – leszűröm és közben nagyokat inhalálok a mosogató fölött. Aki nagyon fél az erőstől, az le is öblítheti, de az meg minek eszik egyáltalán tormát?!
Ezután ez is kap egy ecetes, sós, cukros levet, de csak annyit hogy éppen hogy elfedje a reszelt tormát és gyakorlatilag kész is. Néhány nap múlva szépen összeérnek az ízek.
A tormából kitűnő tormamártás is készíthető pl. egy kis párolt marhahús mellé, zsemle- vagy krumpligombóccal. Szóval ne várjuk meg ezzel a húsvétot, hiszen a torma jelen van: itt és most!

14 megjegyzés:

grenadine írta...

reszelt alma is mehet a tormához

"saját levében" írta...

Vagy reszelt cékla a tormához, ahogy az oroszok csinálják.

spajzcetli írta...

…-ha osztályoznom kell- ez ismét ötös + egy lúdláb! Jelentkezz a büfében és hivatkozzál rám! :))
… feleségem savanya kedvence a cékla, az enyém a torma!!! Párom képes céklát kérni olyan ételhez is, mihez –hogy úgy mondjam- inkonvencionális! (Néhány nappal ezelőtt is elkerekedett a pincér szeme!...:))
Az eltevős csatos üvegeket nagyom irigylem! Nekünk is van ugyan 3 darab, „eredeti francia” foie gras volt benne –a címkét Franciaországban nyomták volna rá! . A mezőkovácskázi baromfi feldolgozó egyik munkatársától kaptuk –természetesen libamáj beltartalommal együtt. (Nem, nem lopta, náluk ez egyfajta béren kívüli juttatás volt. Sajnos –ott is- mára abbamaradt a libamáj feldolgozása.)

(A torma kapcsán feltolult gyerekkori emlékek majd holnap reggel „priváti” mennek. Most nem tudom leírni, -rágondolva- túlságosan bepárásodott a szemüvegem…………………)

"saját levében" írta...

Lúdlábból most egy időre elegem van! (ld. Márton-napi bejegyzés) De azért köszönöm.

Adrien írta...

Tetszik a jegyzet, számomra hiánypótló. Nagyon gyakorlatias a leírás, bátorságot adott ahhoz, hogy belevágjak. A céklát mindenképp megcsinálom (lehet, hogy a tormát is, bár csak magam miatt... meglátom).

És igen, az emlékek nálam is megjelentek.
Köszönöm!

spajzcetli írta...

(A 60-as évek vasárnap délelőttjeit idéző emléktöredékek)

… kismiséről hazaérve nagyapám a kamrapolcról leemelte a tekerős húsdarálót, szétszedte és a négyágú kés éleit finoman átdörzsölte egy korábban odakészített és vízbemártott, csorba fenőkő darabbal…
… a cementlapos gangra kihozta a konyhából a viaszosvászonnal fedett hokedlit és rásrófolta a már összeszerelt szerkezetet, majd egy -a konyha kredencből elővett- vahankát tolt a tárcsa alá…
… indigókék gangát akasztott a nyakába, maga elé kötötte és elindult a kertbe…
…menetközben a nyitott fészer egyik gerendájáról leakasztotta a filkót, a kovácsoltvas, csavart nyelű kocér bőrszíjon lógó fafityegőjét a farzsebébe tűzte és az ásót is magához vette…
… a kert végében lévő tormásban a legdúsabb levelűeket kezdte kiásni…
…miután a 3-4 (nem több!) dundi torma belekerült a filkóba, az ásót a kocér segítségével akkurátusan megtisztogatta…
… az udvari kerekes kútnál vizet húzott, a tormák zöldjét lecsavarta, a még kicsit földes gyökereket pedig megtisztogatta egy bekennyel, majd a vízben átsikálta azokat a gyükerkefével…
… már a gangon a megtörölgetett tormahengereket meghámozta a dikicsével –ami egy öreg oltóbicska volt…
… és elkezdődött a darálás…

(Vasárnap nem múlhatott el húsleves és leveshús nélkül, no meg leveshús sem kerülhetett az asztalra frissen darált torma nélkül! Nagyapám nem figurázott vele, csak így, a maga önvalójában szerette, talán ha egyszer-egyszer néhány csepp ecettel ízesítette. A maradékot -az akkor járatos, műanyagtetős, vastag falú- mustáros pohárba zárta… Az öcsém manapság is hasonlóan adja fel nekünk a tormát -mikor ott vagyunk náluk ebédelős vendégségben-, előttünk reszeli a főtthúsos tányérunkra!...)

Névtelen írta...

Spájzcetlinek:
nem gang, hanem "padka".

baba_ írta...

Ha nem sértelek meg vele, nézz be hozzám:
http://href.hu/x/aosw

spajzcetli írta...

...Névtelennek üzenem: ...Nembaj! Úgy is gyalog megyünk!...
Nagyapám, nagyanyám -talán úrhatnám hóbortból? :)- mindig így nevezte ezt a konyha ajtó előtti-kb10 négyzetméteres- cementlapos területet, mely félig volt fedett -ők úgy mondták: "félhajas"...
(Születésemtől harminc évig éltem falun, a nagyszüleim mellett...)

roll. írta...

az igazi influenzagyilkos a nyers cekla apritoban apritva reszelt tormaval, meg az nyers cekla nyers repaval vagy almaval keverve, c vitaminbombak

spajzcetli írta...

Névtelennek: ...hhúúúúúú! ...most tettemm le a lencsegulyásos fakanalamat (elkészült "Az Öreg" féle változata!), na meg a kiürült sörös pilkért is!...

...lehet, hogy tényleg p a d k a volt és nem g a n g ? ?... :))

...Turbigó! Megyek neked egy papír szögmérővel!!!...

Névtelen írta...

Így van ez ha a falusi emberfia városi menyecskét vesz el és beköltözik a városba, a padkából gang lesz, a sifonból kredenc...a minap néztek rám is hülyén amikor azt találtam mondani menjen már át valaki a közértbe...aztán helyesbítettem: a bótba.

A papír-vinklit nem értem.

spajzcetli írta...

Névtelennek: annak idején ez egy szólás-mondás volt a (műszaki) iskolában: "...Fogadjunk egy papír szögmérőben!..." (20 fillérbe került darabja a sarki ÁPISZ-ban!...)(Weöres Sándor: Tizenegy szimfónia c. verses kötete pedig 22,-Ft-ba a szomszéd könyvesboltban.) (1973-at mutatott a naptár...)

Adrien írta...

A Börzsönyben is gang volt a gang, pedig nem volt városi a menyecske, sőt a legközelebbi város is minimum 20 km-re volt (van, még ma is).

És de jó, most megtudtam, mit is jelent a "féhaj".