2009. november 25., szerda

Párosan szép a mini habcsók – VKF! XXX.

A tojásfehérjével úgy vagyok, mint a spagettivel, a vízbe tekintve egyszerűn nem hiszem el hogy elég lesz amit kimértem belőle, mindig dobok utána egy marékkal és mindig pont az az egy maréknyi marad meg a vacsora végén.
A tojásfehérje fölé is behajolok amikor keveri a gép, a látványra rögtön elfog a pánik, beleütök még egyet, aztán meg annyi marad hogy a házat is bevakolhatnám vele. Legutóbb is így cselekedtem a mézes puszedli bevonása után: egyszer csak ott ültem a nagy fehérségben. Nosza, elő a habzsákot és kezdődhet a habcsók-képzés.

Imádom bonyolítani az egyszerű dolgokat a konyhában (is), ezért nem hagyományos méretű, hanem ujjpercnyi csókocskákat nyomtam a sütőlemezre. Azért, hogy majd kettesével a talpuknál fogva összeragaszthassam őket.

Eleinte azt hittem, kinyomni az összes habpuszit nem nagy ügy. Eredetileg két nagyméretű tepsit készítettem elő. Majd még egyet. Aztán előkaptam a pizzatepsiket és egy fém sütőlapot is. Pont ekkor fogyott el a massza – a türelmemmel egy időben. Megszárítottam a habcsókokat, majd bementem a fürdőszobába és előkerestem a sportkrémet a vállaimra meg a csuklómra és egy napot pihentem. De már a munkahelyemen – ott pihentem ugyanis – a ragasztókrémet terveztem fejben és számtalan variáció után ennél maradtam: olvasztott étcsoki + vaj + rum + őrölt mogyoró.

Azt viszont tényleg nem gondoltam, hogy a picurka sütik összeragasztása megközelíti egy marék bolha megpatkolásának nehézségi fokát. Pedig így van! Amikor már nem tudtak szórakoztatni a habcsókok, bekapcsoltam a konyhai lemezjátszót, végighallgattam két hegedűversenyt és egy fél operát, majd vagy félórányi csöndet, de még ekkor sem voltam kész. A vállfájdalmakat másnap a hátamban fellépő izomláz szerencsére teljesen elnyomta és minden mozdulatnál emlékeztetett arra az örvendetes tényre, hogy még élek!

De megérte! Egy 13 éves kritikus ételkritikus imigyen értékelte a mini habcsókokat: "Ember ilyet nem is tud csinálni! Ilyet csak cukrászda tud!"


(Chef Viki indította a 30. „Vigyázz! Kész! Főzz!” versenyt, melynek témája a karácsonyi gasztroajándékok. A receptet e versenynek ajánlom.)


Csokis-mogyorós mini habcsókok

4 tojásfehérjét felvertem géppel és szépen folyamatosan annyi porcukrot tettem bele, hogy nagyon sűrű legyen. Ez kb. 25 dkg, de tojásától függ. Egy tk. ecetet és két tk. keményítőt is tettem bele, a keményítőt beleszitáltam, ez egyébként elhagyható összetevő. Amikor a keverőkarról szinte alig cseppen le a massza, vagy azt szokták mondani, ha belevágunk egy késsel és megmarad a kés nyoma, akkor jó.
Habzsákba töltöttem és sütőpapíros tepsibe nyomogattam őket. Lehet akármilyen formával kísérletezni, púpok, karikák stb. 100 fokos sütőben szárítottam és még 1 napig száraz, meleg helyen tartottam őket.
A krém: 20 dkg étcsoki felolvasztva, 5 dkg vajjal és annyi darált mogyoróval elkeverve, amennyit felvesz. Az elmaradhatatlan rum elmaradhatatlan!

18 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Most nagy kedvet kaptam ehhez a játékhoz - de Tőled tanulva - majd vigyázok a mennyiséggel. A bolti színes habcsókot mindig utáltam, de ezt elolvasva összefutott a nyál a számban. Vennem kell egy rendes nyomózsákot...

Chef Viki írta...

Ahhh, ez embertelen :-))

Gyönyörűek lettek, az ízébe bele sem merek gondolni...

Köszönettel vettem, mentettem!

lúdanyó írta...

Nahát, azt hittem, hogy a spagettivel csak én vagyok így :)

trinity írta...

Ez el fog fogyni:)) A türelmed határtalan!

Palócprovence írta...

Nagyon cukik!

Limara írta...

Gyönyörűek! Kedvet kaptamtam hozzá, pedig nem vagyok egy habcsók imádó!:)

grenadine írta...

és milyen finom volt! :)

"saját levében" írta...

Nem is az ízük miatt szeretem őket, hanem a megjelenésük miatt. Olyan szép kis "tárgyak".

Ízbolygó írta...

Gyönyörűek! Az izomláz megérte. Még így is, hogy én nem ehettem belőle:-(((

Cserke írta...

A gyerekek mindig úgy eltalálják.
Ilyet ember nem is csinál...

Sajnos nálunk senki nem szereti, pedig a csinálásához erősen vonzódom.

Belinda írta...

Picit Huang-ti agyag hadseregére emlékeztetnek a csókok, persze a párhuzam nagyon távoli: alapanyag, a tevékenység célja (ehetőség), kor, hely stb., de a teljesítmény nem sokkal marad el a kínai mesterekétől:)

Vesta írta...

Nyithatnál boltot,nem gondoltál még rá? Ha helyes kis karikákat is tudsz,én vevő vagyok!

"saját levében" írta...

Inkább CSÓK-oltatlak benneteket. Legyen ennyi elég.

Névtelen írta...

A boltot gondold meg! Jó az első fotó.

spajzcetli írta...

... aprányi műremekek!...

Beatrix írta...

szia
gyönyörűek, gratulálok.
Végre találtam olat, amit én is szivesen elkészitek. Az alapanyagok már a konyhapulton, 1/4 óra múlva ebéd, s után jöhet a kreativitás :)

Örömmel venném, ha esetleg valaki tudna nekem nagyon finom, omlós kuglóf receptet adni, mert amiket kipróbáltam mind kemények és foszlanak. Pedig a boltban igazán finomat lehet venni.

"saját levében" írta...

Most ettük meg a kelt kakaós kuglófom utolsó morzsáit. Csinálok egy kuglófos posztot, megígérem!

Beatrix írta...

Az jó lesz, köszönöm

Hát az én habcsókjaim nem lettek ilyen szépek :( de majd a rutin a szépséget is meghozza. Ez volt az első próbálkozásom