2009. december 7., hétfő

Karácsonyi gyümölcskenyér

Már elkészült és lefagyasztva várja, hogy eljöjjön az ő ideje. Az a nap, amikor kap egy helyes kis csokikabátot, a hátára pedig apróra vágott sózatlan mogyorót- vagy pisztáciát. Ha nem lenne lefagyasztva, akkor nem állna el, illetve nem maradna ideje az elállásra, mert a konyhában keringő portyázók azonnal lecsapnának rá. Tapasztalatból mondom.

A gyümölcskenyerektől azért félnek sokan, mert a gyümölcsök leszállhatnak a massza aljára és az nagy szégyen a szakácsra nézve. Ezt persze csak mi hobbiszakácsok hisszük, a vendégek ilyesmit észre sem vennének, ha sápítozásunkkal fel nem hívnánk rá a figyelmet. A leszállás ellen az egyik gyógymód az, hogy olyan sütőbe toljuk be a tésztát, ami már elérte a sütési hőmérsékletet és akkor azonnal elkezd megkötni a tojás, de sokan esküsznek a gyümölcsök lisztbe forgatására is, mert így nem ragadnak össze a főszereplők és az esetleges nedvesség is semlegesítve lesz. A lisztezést én is alkalmazom és olyan sok gyümölcsöt teszek bele, hogy egyszerűen nincs hova leszállnia a daraboknak, hiszen ott lent már minden hely foglalt. Amennyiben púpos lesz a teteje, mint ennek itt, azt le lehet vágni a csokoládé-bevonat előtt.


Az aszalt és kandírozott gyümölcsök válogatásánál nagyon odafigyelek, mert jártam már úgy, hogy csak a műcitrus íze jött át, szomorú ízfokozós hangulattal vonva be az egész karácsonyt. Nem kell bele fűszer, fahéj, gyömbér stb., mert a jó minőségű gyümölcsnek önmagában is remek zamata van. Ha valamelyik nagyon száraz, pl. a mazsola, akkor érdemes rumba áztatni néhány órán keresztül. Megunt, de még jó állapotú birsalmasajtot is kockázhatunk bele. Annyira laktató, hogy a szeleteket félbe vágva teszem majd a süteményes tálra, miközben ezeket a fotókat mutogatom és sopánkodni kezdek, hogy jaj, most már szép, de ezt nézzétek meg, milyen púpos volt a sütés után!


Gyümölcskenyér

A sütőt bekapcsoltam és 185°-ra állítottam.
125 g puha vajat és 150 g cukrot elkezdtem keverni a géppel, amikor habos lett, egyenként beleütöttem 4 tojást. Majd kevés rumot, végül 150 g lisztet 1 kávéskanál sütőporral belekevertem.
A rum és a liszt mennyisége a tojások méretétől függhet, a cukor pedig az ízlésünktől és a gyümölcsök édességi fokától. Lényeg, hogy a végén egy szokásos, nehezen folyós masszát kapjunk. Ebbe forgattam bele a gyümölcsöket, 500 g apróra vágott és meglisztezett, majd lerázott aszalt gyümölcsöt (ebbe most füge, sárgadinnye, cseresznye, sárgabarack, mazsola és durvára vágott dió került). Sütőpapírral bélelt vekni formában sütöttem, de az őzgerinc lett volna az igazi! Kb. 60 percig sült.

11 megjegyzés:

Cserke írta...

Én nem félek a gyümölcskenyértől.
Adj egy darabot és pillanatok műve hogy morzsányi ne legyen belőle.
Adj még egyet, abból sem marad.
Ilyen egy bátor vagyok én.

"saját levében" írta...

Cserke, kés nélkül, puszta kézzel kiállsz ellene?

kjano43 írta...

szeretem

Gasztromami írta...

nyamm nyamm. Én se félek tőle, féljen ő :-)

lekvároskukta írta...

Szépek lettek!!
Én sem félek tőlük :)

Cserke írta...

Nagyon vagesz vagyok, nem tudtad eddig?

Moha írta...

Nekem ilyen kis púposan is jöhetne...,csokibevonat nélkül is..

Macus írta...

Én se félek a gyümölcskenyértől...
most vettem ki a sütőből. Mindenkit Életveszélyesen megfenyegettem, nehogy hozzányúljon. Ajándék lesz.
Olyan jó az illata!
Köszönöm a receptet!

spajzcetli írta...

...hhmmmmm..., van egy -számomra- értelmezhetetlen mondat a leírásban: "Megunt, de még jó állapotú birsalmasajtot is kockázhatunk bele." :)...
(Talán egy gasztro-scifi-ben...)

csíki sándor írta...

Szokás szerint ismét szép, és ínycsiklandó. Ez tényleg nagyon gazdagon készült.

trinity írta...

Nekem is mindig púpos lesz:))) Nem baj az...