Aludni megy már a puszta,
lézeng benne két turista.
Hobbiszakács gyomra kordul
a csárdánál sarkon fordul.
Fordulni ott nagyon nehéz,
mert a Tisza igen merész.
Emelkedett nem egy araszt
Nyalja már a csárdateraszt.
De a blogger nagyot szökell
egy pincért majd fel nem öklel!
Száraz helyre leültetik
Rögvest ételt hoznak neki.
Előétel csalafinta:
hallal töltött palacsinta.
Benne van a resztelt halmáj
Ettől fordul majd a pedál!
Haltepertő, lilahagyma
házilag füstölt a harcsa.
Sokféle a halas leves:
Korhely, sima, filés, vegyes.
Délben épp csak csipegetett
Pásztorételt eszegetett:
Csülkös pacal, slambuc, bárány,
birkapörkölt volt a tálján.
Ó de hol van már az ebéd!
40 kilométer tán csak elég
hogy a kalóriabomba
legyen hatástalanítva?! (vagy nem?...)
A gátőr vizslatva ballag,
(nem Pelikán névre hallgat!)
Buzgárt és átfolyást keres
Közben integetni sem rest.
Bloggerünk - mint állatbarát
Megemeli ennen farát.
Simogat még kutyát, lovat,
eteti a szúnyogokat.
Alvás előtt kitekinte:
s tengert lát ott, teringette!
Még nem törte át a gátot.
Behúzza a hálózsákot.
2010. május 31., hétfő
Csárdavacsora
Címkék:
események,
halak,
népi eledel
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Csárdaebéd?
Kötet?
Köteeeet????? Akkor inkább csárdatízórai és csárdauzsonna! A ti érdeketekben.
A kötet hallatán így lett munka a kötetlen verselésből. :)
Nahát, soha nem hittem volna, hogy versbe foglalva látom vissza magam!
:-))
Üdv, az "igazi HSZ"
(Jó, jó, tudom, hogy nagy általánosságban lettem említve...)
:-)))
Megjegyzés küldése