2010. május 12., szerda

Kuruc konyha

Nemrég Maimoninál előjött a derelye kontra barátfüle tudományos vita, ez engem is alaposan megkavart, mert úgy tudtam a két név ugyanazt az ételt fedi. Ezt erősíti az Értelmező Kéziszótár is, valamint Ínyesmester, aki szerint a barátfüle = lekváros derelye, de elbizonytalanított az a sok hozzászóló, akik szerint a barátfüle krumplis tésztából készül. Tehát igaz a mondás: „ahány ház, annyi szinonima.

Az ottani kommentemben eldicsekedtem azzal, hogy autentikus helyen ettem szilvalekváros derelyét, a tarpai Malom Csárda vendégeként. Ficzéné Margit néni felvillantotta nekünk a helyi konyhaművészetet és az alábbi menüsort varázsolta elénk:
  • tarpai kötött tésztaleves
  • gerslis töltött káposzta
  • szilvalekváros derelye
Igen, ezt így, egymás után, egy ültő helyünkben! Nem vagyok híve a mennyiségi evésnek, de néha érdemes gyomrunkat tágulása bírni, ha az idő és az alkalom kevés, de a megkóstolni-való sok és finom. Szerencse, hogy ebéd előtt alaposan bejártuk a környéket. Utána meg kénytelenek voltunk még egyszer bejárni, azaz lejárni – az ebédet.

A vendéglátás exkluzív volt, mi pedig igyekeztünk kitenni magunkért, nem nyafogtunk, hogy jajj, nem bírunk ám sokat enni, húúú ebből egy fogás is sok, hanem kanalaztunk és elégedett hümmögésekkel nyeltünk. Bekukkantottam a konyhába, meglestem a levesbetét titkát, összehasonlító kutatásokat végeztem a nyírségi kukoricás káposztával és a gerslis káposztával, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy miként képesek a derelyetésztát olyan vékonyra nyújtani? Amikor a morzsa alá néztem, a leheletvékony tésztaburok alatt áttűnve látszott a szilvalekvár, de nem lyukadt ki, nem folyt ki főzés közben. Bezzeg az én derelyém mindig vastag, egy mentsége van csak: most éppen a phzs-tól kapott szilvalekvár rejtőzik benne, amit álló napig főztek, cukrot soha nem látott, egy valóságos szilvaesszencia!


Még egy megjegyzés: ha egy falu honlapján külön menüpontot tartanak fenn a gasztronómiának, akkor oda már csak puszta szolidalításból is muszáj ellátogatni, nem?


Szilvalekváros derelye (Barátfüle?)

40 dkg lisztből, csipet sóból és három kis tojásból tésztát gyúrtam, majd hagytam pihenni. Vajon zsemlemorzsát pirítottam. A tésztát két részletben kinyújtottam – sajnos nem eléggé. Az egyikre kis halmokban szilvalekvárt tettem, a másik lapot ráfektettem és derelyevágóval kb. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam belőle. Előtte a vágás helyét vizes ecsettel bekenegettem, hogy a tészta biztosabban tapadjon, ezt kis nyomogatással is elősegítettem.


Enyhén sós vízben kifőztem és lecsepegtetés után a morzsában meghempergettem őket. Egyes könyvek ajánlják, hogy a morzsában fürdetés után öntözzük meg olvasztott vajjal és szórjuk meg darált dióval is.

4 megjegyzés:

phzs írta...

Tényleg jól néz ki ez a lekvár. :-)
Kérsz még?

"saját levében" írta...

Hááát, ha az angyal intézkedne, nem bánnám! Nem állt el sokáig...:)

spajzcetli írta...

"Egyes könyvek ajánlják, hogy a morzsában fürdetés után öntözzük meg olvasztott vajjal"
…Aki sültvaj nélkül adja fel a derelyét –legyen az krumplis- vagy laskatésztás változat, legyen a tölteléke édes vagy sós -, annak penitenciaként a derelyék számával megegyező „miatyánkot” és „üdvözlégyet” kell elmormolnia.
Naná, hogy térdenállva, lehajtott fejjel, és az étkezőasztal előtt!... (És akkor az önkorbácsolástól nagyvonalúan eltekintek.) :)))

Nálunk a sültvaj olyan állandó konyhai ízesítő, mint másnál a só, bors, őröltpaprika. Abba mártogatjuk a héjában sült krumplit, azzal öntözzük meg a kukoricagancát (miután rákerült a túró), ez kerül a fahéjas-cukros tejbegrízre, tejberizsre, na és a krumplis tésztából készült, édes baracklekvárral töltött, sós túróval alaposan meghintett derelye szinte kiköveteli magának a sültvajas locsolást…

…A nagymama (dédnagymama?) rádlijáról fotót készíteni és azt közszemlére bocsátani: övönaluli… (nekem is volt…, de már nincs…, se nagymama…, se rádli,,,,,,,,,,,,,,,,,,,)

Anikó írta...

Nem csak morzsába lehet forgatni, hanem darált, cukros mákba is. Azzal is mennyei.Pl.a Felvidéken így volt szokásban.