Sajnálom, hogy nyáron nem vezettem "háztartási naplót" szépen kimutatta volna, hogy milyen kevés pénzt költöttünk élelmiszerre. Ez részben a szépen termő konyhakertnek, mások kertjének és a cserekereskedelemnek volt köszönhető, annak is a legmodernebb, internetes változatának. Hazafelé éppen hogy csak beugrottam tejért a kisboltba, kenyeret általában magam sütök, néha vettem egy kis húst, halat, másra szinte nem is volt szükség.
A baracklekvár-projekt és az üvegek lezárása után még ládányi barack érkezett, pár héttel később szeder. Blogger forrásból ringló, árukapcsolásként alma. Ez kicsit éretlen volt, így kerekedett belőle fahéjas-csillagánizsos lekvár.
Egy kedves olvasóm kalandos úton fagyasztott csepleszt (fátyolháj) küldött, a hájak és a téma feldolgozása még folyamatban van, majd beszámolok róla. Annus néni, aki nyugdíjas létére főállásban a csigákkal hadakozik a Hévízi tó mellett, nem felejtett el babot küldeni. Phzs újabb lekváros-mézes csomagocskával örvendeztetett meg. Megható, hogy egy karácsonyi angyal egész évben odafigyel védencére és töméntelen teendői között nem felejti el, hogy nyáron is jól esik a szilvalekváros derelye vagy bukta. És főleg a gondoskodás. Ezzel okafogyottá vált a Fonográf híres slágere, mely szerint: „én csak azt nem értem, miért nincs minden áldott nap karácsony?”
A baracklekvár-projekt és az üvegek lezárása után még ládányi barack érkezett, pár héttel később szeder. Blogger forrásból ringló, árukapcsolásként alma. Ez kicsit éretlen volt, így kerekedett belőle fahéjas-csillagánizsos lekvár.
Egy kedves olvasóm kalandos úton fagyasztott csepleszt (fátyolháj) küldött, a hájak és a téma feldolgozása még folyamatban van, majd beszámolok róla. Annus néni, aki nyugdíjas létére főállásban a csigákkal hadakozik a Hévízi tó mellett, nem felejtett el babot küldeni. Phzs újabb lekváros-mézes csomagocskával örvendeztetett meg. Megható, hogy egy karácsonyi angyal egész évben odafigyel védencére és töméntelen teendői között nem felejti el, hogy nyáron is jól esik a szilvalekváros derelye vagy bukta. És főleg a gondoskodás. Ezzel okafogyottá vált a Fonográf híres slágere, mely szerint: „én csak azt nem értem, miért nincs minden áldott nap karácsony?”
Jómagam céklát, mángoldot, paradicsomot, rukkolát és cukkínit áramoltattam visszafelé, konyhakész petrezselymet és céklasalátát készítettem, egyeseknek lekvár-válogatást állítottam össze. Édesszájúaknak süteményszállítmányok mentek, nem evő gyerekeknek kakaóscsiga, mézespuszedli. Érdekes, ilyenkor valamennyien "evő" gyerekekké válnak!
Egy kedves kommentelővel megosztottam a mag génbankomat, ezt nemzetbiztonsági okok miatt is tettem, ha valamelyikünk netán elbukna, a másik még képes legyen magasba emelni a fekete paprika zászlaját.
Ígéret van egy hagyatékból reám váró antik derelyevágóra, továbbá mandulára, dióra. Az egyébként kultúrát közvetítő Arnolfini Archívum az utolsó szem mogyoróit juttatta el hozzám, 100%-os Nutellának álcázva. Kekszet sütöttem belőle, nem csak az íze kedvéért, hanem mert szeretem érezni a mindent betöltő pörkölt mogyoró illatát.
Egy hozzátartozóm, látva a gasztro rokonlelkek cserekereskedelmét és a terményadományokat, meghatódva felsóhajtott: "lám, milyen normális ország lehetnénk, ha nem lennénk annyira hülyék!"
Mogyorós keksz
A mogyorót megtörtem, száraz serpenyőben megpirítottam és konyharuhában megdörzsöltem, hogy ledobja barna ruháját. Ezután még egy kicsit pirítottam és ledaráltam. 10 dkg mogyorót és 30 dkg lisztet egy tk. szódabikarbónával kevertem el, összemorzsoltam 15 dkg vaj és zsír keverékével, 8 dkg cukorral, és hozzáadtam 2 tojás sárgáját, sót.
Hűtőszekrényben pihentettem, majd kis golyókat formáltam belőlük, a sütőlapon kicsit kilapítottam és pecsenyés villával csíkokat nyomtam rájuk. 190 fokon megsütöttem. Rágni nem kellett őket.
Egy kedves kommentelővel megosztottam a mag génbankomat, ezt nemzetbiztonsági okok miatt is tettem, ha valamelyikünk netán elbukna, a másik még képes legyen magasba emelni a fekete paprika zászlaját.
Ígéret van egy hagyatékból reám váró antik derelyevágóra, továbbá mandulára, dióra. Az egyébként kultúrát közvetítő Arnolfini Archívum az utolsó szem mogyoróit juttatta el hozzám, 100%-os Nutellának álcázva. Kekszet sütöttem belőle, nem csak az íze kedvéért, hanem mert szeretem érezni a mindent betöltő pörkölt mogyoró illatát.
Egy hozzátartozóm, látva a gasztro rokonlelkek cserekereskedelmét és a terményadományokat, meghatódva felsóhajtott: "lám, milyen normális ország lehetnénk, ha nem lennénk annyira hülyék!"
Mogyorós keksz
A mogyorót megtörtem, száraz serpenyőben megpirítottam és konyharuhában megdörzsöltem, hogy ledobja barna ruháját. Ezután még egy kicsit pirítottam és ledaráltam. 10 dkg mogyorót és 30 dkg lisztet egy tk. szódabikarbónával kevertem el, összemorzsoltam 15 dkg vaj és zsír keverékével, 8 dkg cukorral, és hozzáadtam 2 tojás sárgáját, sót.
Hűtőszekrényben pihentettem, majd kis golyókat formáltam belőlük, a sütőlapon kicsit kilapítottam és pecsenyés villával csíkokat nyomtam rájuk. 190 fokon megsütöttem. Rágni nem kellett őket.
Bejegyzések
8 megjegyzés:
Ez a hozzátartozód neked. Hogy ez mekkora igazságot szólt.
Úgy irigyellek a cserekereskedelemért, kár, hogy ilyesmiben sosincs részem.
Szépek a kekszek!
Bölcs meglátás a hozzátartozótól! :-)
A hájba (cseplesz) cigánkát tessék csomagolni:
"...ha a májat megdarálják, hozzáadnak azonos mennyiségű bekevert kolbászhúst, egy tojást, kevés abált szalonnát, apróra vágott vöröshagymát, esetleg egy kevés főtt rizst, ezt összekeverik és a tölteléket a háj hártyájába tekerve, göngyölve töltött káposzta nagyságú, de laposabb táskákat készítenek. Ezeket zsiradékban kisütik és hagymás tört krumplival csodálatos étel. "
Olyan szilvalekvárom nekem is van a polcon, mint amilyen a képen szerepel :-)
Cerke, Ildy, a Remény mindenkit túlél!
CV, köszi, feljegyzem! Most dermed egy csepleszes húspástétom a hűtőben. Spajzcetli, aki küldte az anyagot, szintén mellékelt szakirodalmat.
A cseplesz = háj, mint hájas pogácsa, vagy annak egy része? Nálunk anyósom sütötte, utóbbi években egyre ritkábban kerül hozzá alapanyag. A cserekereskedelem jó dolog, mi is űzzük, főként a szomszédasszonnyal. Utoljára ecetes szilvát kapott macskaőrzésért cserébe. Állatorvos férj révén, aki még vidéken is praktizál, kerül néha (sajna egyre ritkábban) egy kis falusi ez-az (tojás, lekvár, túró, sajt, telente egyszer-egyszer husi, fénypontként jó kis házi sonka)az asztalra. Lekvárt a falura költözött osztrák könyvtárosnővel, Franciskával szoktunk cserélni. Jó dolog adni is, kapni is. Igazad van: Bár a másé mindig finomabb, ez a cserebere messze túlvezet a gasztronómián.
Lehet, hogy deja vu, de én már tegnap nagyot vigyorogtam a hozzátartozói (el)szóláson.
:-)
jól mondja a hozzátartozód, egyetértek:)
mi a kertszomszédokkal csereberélünk a "vőgyben" zöldséget, gyümölcsöt, a kecske biznisz is beindult, de az idén valaki semmit sem hagyott ott az "elcserélt" cukkinik helyett.:( még várok....
...és akkor itt meg kell említeni Saját Levében legújabb szokását is: képzőművészt megnyitóján diós sütivel és frissen főzött eperlekvárral meglepni...
Megjegyzés küldése