A magyar társadalom végérvényesen kettészakadt. Megjelent egy új réteg, amely szép napot kíván és szép borokat iszik, amit a jónapotosok és jóborosok zavart füllel figyelnek. Ha a szavak végérvényesen összekeverednek, akár így is járhatunk a piacon:
- Szép napot!
- Szép reggelt! Szép hogy jön! Jó dagadót
kaptunk, nem érdekli?
- Érdekel, még jó!
- Persze hogy az, most mondom hogy friss.
- Na, adjon egy jó darabot! És szúrja fel jól,
hogy meg tudjam jól tölteni!
- Most jól szúrjam fel, vagy nagyon?
- Szépen. Mert ahogy a költő mondja, dolgozni
csak pontosan, jól, ahogy a csillag megy az égen...
- Szerencse hogy olyan sok szép írónk van a
jóirodalomban! Van mit idézni!
- Igen, ezt szépen mondta! Jé, ez a maga
kislánya? Csudajó!
- Igen, az. Honnan tudja?
- Látszik. Bájos. Nem akarja benevezni egy jóságversenyre? Tudja: világbéke, nyelvtanulás, a médiábanszeretnékdolgozni.
- Áááá dehogy, sincs pénzem jóászati beavatkozásokra,
anélkül meg nem megy. Tanuljon és dolgozzon inkább jól ez a lány, hogy aztán ne
a két jó szeméért szeressék. Na és mivel tölti meg a dagadót?
- Azt hiszem gombával. Az szép ötlet, nemde?
- Szép! Bizonyára szépen fog esni mindenkinek,
az egészségnek is szépet tesz. De nagyon vigyázzon, mindenképpen szép gombát
használjon, különben az egész családnak kampec lehet!
- Persze hogy azt fogok, ezért gondoltam a
légyölő galócára.
- Igazán szép ötlet! Az a piros kalap, meg a kis fehér pöttyök! Nagyon esztétikus! Na
viszlát, szép étvágyat hozzá!
- Szép napot magának is!
 |
| A fotó innen van: http://habolondneszeddle.blogspot.com |
bejegyzés
10 megjegyzés:
Jó meglátás! (Vagy szép?)
Amanita muscaria
Ez a feltűnő piros kalapon fehér pettyekkel rendelkező gomba minden korban felkeltette az emberek érdeklődését. Mondák és mítoszok tárgya, ezekben az istenek vagy az ördög szövetségese. Azonosítják a halhatatlanság italával, a Szómával, vagy az istenek italával az ambróziával is összefüggésbe hozzák. Szibériától Amerikáig sámánok nélkülözhetetlen „étke”, egyes kultúrákban az ősökkel való kapcsolatfelvétel közvetítője.
Ahol ez a gomba megterem, mindenhol szertartások kötődtek hozzá, mély tisztelet övezte hatalmas kultúrákban.
Frissen pszichedelikus hatása gyenge, kiszárítva szabadul fel az erős hallucinogén tüneteket okozó muszcimol ami a központi idegrendszerre fejti ki hatását. Első tünetei az elfogyasztástól számított 1/2-3 órán belül tapasztalható, kezdetben részegségszerű tünetek, pupillatágulás, száraz torok és szaporább szívverés, majd gyomor és bélpanaszok valamint szédülés és rángatódzás formájában jelentkezik. Említett velejárója a mozgáskényszer is. Úgy fél óra elteltével víziókkal és hallucinációkkal egybekötött kb. 2 órás alvásszerű állapotról számolnak be. A teljes élmény mintegy 6 órán át tart. Kis mennyiségben a májat károsítja, halált ritkán, sok termőtest (10 vagy több) elfogyasztásával okozhat. Hazánkban kevés halálesetről tudni. Élményként az ópiumhoz hasonlítják a pszichedelikus hatását, bár afrodiziákum-hatóanyagot nem sikerült belőle izolálni, az erotikus élmény fokozódásáról is több helyütt tesznek említést. E célú felhasználását pipába kendervirág és maszlaglevél keverékében ajánlják.
Lehetséges, hogy az ókori indiai szóma (Soma) - amit a Védák könyvében a halhatatlanság italának neveznek -, alkotórészéül légyölő galóca szolgált. A Rig-Véda IX. könyve teljes egészében a Soma-nak van szentelve. "A legfontosabb elbeszéli a Szóma égi eredetét: egy egészen az égig röppenő sas közeledett, sebesen, mint a gondolat és betört az ércvárba. (VIII,100,8) A madár elragadta a növényt és a földre hozta. ... a Soma a Föld köldökén, a hegyekben terem. (X,82,31)" A hipotézisek szerint eme rejtélyes italban a szárított galócát ghível vagy tejjel dehidratálva kisajtolták.
A germán isten, Wotan/Odin tudást és örök ifjúságot hozó italának alapanyaga a, a viking harcosok némely hírhedt csoportjai a légyölő galóca főzetét itták harcba indulva, a legyőzhetetlenség és sérthetetlenség illúziójával a legfélelmetesebb ellenségként rettegték nevüket.
A görög dionüszoszi ünnepek nélkülözhetetlen velejárója volt – ahogy ezt egyre több lelet tanúsítja – az érzéki örömök fokozásában fontos szerepet játszott. Borba vegyítve fogyasztották, feltételezik, hogy alapanyagául szolgált a híres ambrózia-italnak is, más módon a borostyánból főzött sör mellé szolgálták Dionüszosz tiszteletére.
Hérodotosz is említi haoma-ivó szakákként a szkítákat, akik a haomának nevezett pszichedelikus italt fogyasztották, amit a légyölő galóca főzetéből állítottak elő.
A római császároknak is kedvelt növénye volt, számos kultúrában fogyasztása a gazdagok kiváltsága. Ahol szegények nem tudtak hozzájutni vagy megfizetni, a gombát fogyasztók vizeletét itták meg, mert az még tartalmazott hatóanyagokat. Ez jól szemlélteti értékét és becsben tartását. A Plaincourault-kápolna freskóján (13. sz.) a tudás fája zavarba ejtően hasonlít a légyölő galócához…
A szibériai sámánok hite szerint a piros és fehérbe öltözött varázsló az ünnepeken a sátor felső nyílásán érkezve, vállán a zsákjában hozta a kincset érő piros-fehér gombát. A szellemek világába vezető utat nyitotta meg transzba esve a hatásától. Ehhez 2-3-szor 7 galócát fogyasztottak (ették vagy füstjét beszívták), majd pár óra múlva tejjel hatástalanították a mérget. Profétikus, gyógyító üzeneteket közvetítettek az általa kiváltott állapotban. Az ősmagyarok papjai, a táltosok az őshazában, vagyis Eurázsiában is honos légyölő és párduc galóca fogyasztása révén estek révületbe.
Érdekes adalék lehet a mikulás-mítoszhoz, hogy úgy tartják, a rénszarvasok Amanita Muscariát fogyasztva repítették magasba a piros-fehérbe öltözött Mikulás szánját.
Jó étvágyat! :)
Ebben a szép világban, jó, hogy vagy!
Vidám napot!
"A magyar társadalom végérvényesen kettészakadt."
Az egyik fele megeszi a bolondgombát, a másik fele meg nem?
:-)
Jesszus Mária! Senki nem mondta ki határozottan: Ne fogyasszátok!!! Az ismertetőből is kimaradt a világos megfogalmazás, hogy MÉRGES GOMBA, bármilyen szép kultúrtörténete is van és bármennyire is jólöltözöttnek tűnik. Lelőhelytől függően változik a hatóanyag tartalma, így 10 gombánál is hamarabb el lehet jutni a légzésbénuláshoz.
Mindig meglepetés számomra a mesekönyvek szép, piros alapon fehér pöttyös mérgesgombája.
Teljesen igazad van, én is mindig csodálkozom, amikor azt mondjál, hogy nagyon szép bor. Hogy lehet valaminek szép az íze? A kinézete meg jó? :-)
Nnna, szépen vagyunk! Jól megadtad nekünk, alkalmanként „Szép napot!”-ozóknak! :)) Kiviláglik, igenmód „hasogassa” a füledet, „báncsa” a nyelvérzéked ez a köszönési forma. Én is használom módjával, ha már köszöntött személlyel korábban „bizalmasabb”, közvetlenebb társalgást is megengedő nexusba kerültem. Pl. a szakrendelő ajtaját kivágva, nem mondom hetykén az urológusnak, hogy „Szép napot!”. :) Viszont, ha a hentesemnek „Jó napot!”-tal köszönnék, legkevesebb, hogy nagyon csúnyán nézne rám, de talán még a kezében lévő bárdot is megsergetné feje fölött, morcosan! Majd lecsihadva, megkérdezné –némi kétségbeeséssel a szemében: - Annyira silány minőség volt a múltkori felsál és marhanyak?!...
Én nem vagyok egy negédeskedő, tolakodóan bizalmaskodó alkat, de bizonyos helyzetekben, alkalmakkor ez a jónapottal való köszönés számomra kicsit személytelen, rideg, tüntetően távolságtartó. (Az „oszt’ jónapot!” óta egyenesen viszolyogtató!!!)
Egyébiránt, valóban (minimum) kettébe feslik a társadalom firhangja! Mert vannak, akik felszúratják a hentessel a dagadónak valót –a szégyentelen csúfságot fokozva, még formára is vágatják!-, és vannak, akik nem!... :))
Érdekes, ki a gombára cuppant,ki erre az újmódi/mi különbek vagyunk másoknál/köszönésre.Igen, ez új divat,ezt először egyébként borravaló osztogatás után hallottam,ma már butikban, hentesnél, piacokon, mindenütt hallani.Talán a "jó napot" jelentése már a múlté?Ha már jó nem lehet, legalább szép legyen, de ez meg az időjárásra vonatkozik inkább....na szóval mindegy, csak NE HELLÓÓÓÓ, valami negédes, érdekes hangsúllyal!!!!
Itt jegyzem meg, hogy ahogyan írsz és gondolkodsz az az nagyon közel áll hozzám.Nagyon szeretem olvasni a blogodat.Köszönöm
Én is köszönöm! Mindenféle szépet és jót mindenkinek!
Megjegyzés küldése