Az egyik köztudomású tévedés szerint a barátság a felekben fellehető közös vonásokon nyugszik. Van, hogy éppenséggel az ellentéteken. Itt van pl. Barát 1. – kinek neve melletti sorszám semmiféle minőségi megkülönböztetést nem üzen, csupán az olvasó tájékozódását segíti a történetben – szóval Barát 1. pl. utálja a mákot, míg Barát 2. és Barát 3. szereti. Sőt, Barát 3. valósággal rajong a mákonyos ételekért, e tény a másik két barátban időnként nem kis aggodalmat kelt, mit lehet tudni ebben a mai függőséges világban…
Egyébként Barát 2. és Barát 3. a sütés-főzést kényszerű tevékenységként kezeli, de szerencséjükre ott van nekik Barát 1., aki meg teljességgel bele van habarodva ebbe. Árnyalódik a kép azzal, hogy Barát 2.- höz két kiskorú is tartozik, akik szintén odavannak a mákért, de annál is jobban a kakaós csigáért. Barát 1. következésképpen köteles a rendszeres kakaós csigák mellett a mákos fronton is teljesíteni, ennek kellemetlen velejárója, hogy sütés közben meg kell kóstolnia a máktölteléket, ami igencsak nehezére esik, de azért van a barátsági érzelem, hogy az ilyen helyzeteken átsegítse az embert. Egyébként az ő kedvenc édessége a sós, ezt az ellentétet is fel kell dolgoznia a másik két barátnak, valahányszor beülnek hármasban egy cukrászdába.
Legutóbb Barát 1. helyes kis linzerkosárkákkal készült a találkozóra, amelyekbe mákos tölteléket tett, ami darált-cukrozott mákból és meggylekvárból állt. Az összetevőket addig kevergette, míg úgy nem döntött, ez pont jó lesz: nem folyik ki majd sütés közben, de fogtörően kemény sem lesz. A fogyasztás utáni mákmintázat nem számít, régi barátok között az őszinte pöttyös mosoly nem probléma.
A kosárkák 24-lyukú muffin sütőben készültek (a mélyedések átmérője 4 cm), és biztos ami biztos, a töltelék tetejére egy-egy kis szívecske is került, újra megpecsételve a barátságot.
Mákos-meggyes kosárkák
40 dkg lisztet összekevertem 10 dkg porcukorral és csipet sóval, elmorzsoltam benne 20 dkg vajat és 8 dkg zsírt, majd 2 tojás sárgájával összegyúrtam. Ha nem ment volna, tettem volna bele egy kis hideg vizet is, de ment. A tésztát hagytam pihenni a hűtőben 2 órán át.
Cukrozott-darált mákot összekevertem néhány kanál meggylekvárral, a sütőt bekapcsoltam 190 fokra.
A tésztát kinyújtottam kb. 3 mm vékonyra, virág alakú kerek szaggatóval kiszaggattam és a formába tettem, kicsit megnyomkodtam. (Ha a formánk nem tapadásmentes, vajazzuk ki előtte!) Belekanalaztam egy-egy teáskanál tölteléket, a tetejére kis szív alakú tésztát helyeztem, kicsit bele is nyomtam. (Számítani kell a tészta és a töltelék megdagadására!) Halvány aranybarnára megsütöttem. Amikor langyosra hűlt, a formából kivettem és ment bele a következő adag tészta. Meg lehet szórni porcukorral. Egy korábbi mákos ajándék:
Whisky, jég és a nagyon mákos kocka
12 megjegyzés:
Nagyon csinosak lettek!
Amúgy meg: a címet olvasva megdobbant a szívem, mert a 'Légből szőtt gubó'-ra asszociáltam (nem a mákosra). Reméltem, arról írsz (a konyhasónaplón).
Remélhetek? :)
Ajaj, egy Murakami könyvet olvastam eddig, és nagy csalódás volt. Ha leapad az a nagy könyvcsomag ott az éjjeliszekrényemen, lehet hogy nekiveselkedek még egynek, de csak a kedvedért. :)
Naigen, megnéztem azóta a konyhasónaplót: nem hemzseg a Murakami kritikáktól. Talán inkább Vestánál kellene kopogtatnom...
andr,
hidd el,nekem is nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam a címet :))
De sajnos sejtettem, hogy SL gubója nem légből szőtt lesz :(
Murakami eddigi legjobb könyve szerintem az 1Q84, és most, hogy tudom,érdekel valakit,el is határoztam, hogy fogok írni róla!
Amúgy SL,a sütid sem lehet rossz, lennék a barátod :)
Rákérdezhetek?
Barátfüle?
:-))
Talált! De nem süllyed!
Ahogy mondani szokás: madarat tolláról, embernek meg mákja van ha van barátja!
Vesta, a lennék-kel már elkéstél! :))
Csak hallani akartam :)
Az előző kommentemet töröltem. Újraolvasva korábbi megfogalmazásomat, szóhasználatomat, akár félreérthető, kétértelmű (szalonképtelen) is lehettem. Nem annak szántam… Restellem pontatlan, szerencsétlen megnyilvánulásom… :(((
… „andr”, Murakami egyik regényének szakértői „fixálását” kérő kommentje, valamint ”sajátlevében” –mint előolvasó- kapcsán jutott eszembe:
… néhány nappal ezelőtt kezdtem el egy, a Konyhasónaplón nem promotált (de egyik olvasóköri tag által privátban javasolt) könyv olvasását, nevezetesen A repülő hegyet. …
Kint barátságtalan a tél (többnyire ilyennek kell lennie!), de bent, a nappali légterében tökéletes a komfortérzet - a cserépkályhánknak köszönhetően…
Olvasás közben, a történésekben lapról lapra haladva… –szinte észrevétlenül- egyre araszolok –centiről centire- a cserépkályha közelébe, majd leülök a padkájára… A szobai hőmérő 21,2 C fokot mutat, én összehúzom magamon a -csak szabadtéri zord viszonyok között viselt- pufisan tömzsi gyapjúpulóveremet … Fázom…
Súlyosan szép ez a többnyire a Himalájában játszódó történet (az írországi betétek lennének az én idillikus világom!).
… Forró, nyári napokon újraolvasom – klimatizált szobára nem lesz szükség…
Igen, igen! A repülő hegyet kéretik elolvasni! (Írta Christoph Ransmayr, fordította Márton László. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008.) Olvasás közben javallott egy tálka jakvajas tea szürcsölgetése és a biztosítóköteleket kérjük bekapcsolni!
Megjegyzés küldése