2012. június 17., vasárnap

Gasztrokalandozás a Múzeumok Éjszakáján



Fegyelmezett és másokra tekintettel levő emberként bizonyos helyzetekben képes vagyok teljesen félretenni a gasztronómiai iránti rajongásomat. Akkor is, amikor a családdal összehajolunk a Múzeumok Éjszakája program fölött és megtervezzük a menetrendet. Tényleg nem verem az asztalt, hogy irány a Vendéglátóipari Múzeum, hiszen ma is milyen türelmesen kivárták, míg lefényképeztem a tojásos nokedlit. Fő szempont ezen a hársfaillatú júniusi éjjelen az, hogy mindenki eljusson az érdeklődésének megfelelő helyszínekre és mindannyian jól érezzük magunkat. Irányadó témakörök nálunk a művészetek, különösen a képzőművészet és az irodalom, a műszaki- és természettudományok, valamint minden más.

Arról tényleg nem tehetek, hogy bárhol járunk, egyszer csak ellenállhatatlan erők húznak egy bizonyos irányba.  Tegnap is, amikor Csinszkáék lakásába ugrottunk fel egy kis házibuliba – úgysem jártam náluk már vagy 20 éve –, egyszer csak azon kapom magam, hogy kint vagyok a konyhában, ahogy minden jó buliban. Papírmasé figuraként ott mosolyog Ady, Babits, Kosztolányi és Móricz. Nagy kedvencembe, Móriczba karolok bele egy közös fénykép erejéig, de aztán gyorsan kimenekülök vonzásából, nehogy szájtjára vegyen Nyáry Krisztián!

A Törley pincészet új látogatóközpontjában fel és alá bugyborékolunk az installáció keretét adó pezsgősüvegből a dugóba, és vissza. A gyár története Magyarország elmúlt száz évével dobbant együtt, egyszer fent, egyszer lent, talán ezért is döntünk úgy: ki tudja mit hoz és mit visz a jövő, hörpintsünk fel gyorsan néhány pohár finom száraz pezsgőt! 


A MÁV-GÉPÉSZET Zrt. Személykocsiműhelyében álmosan hallgatom csoportvezetőnk előadását a légfékezésről, a hidraulikus emelőkről és más műhelytitkokról. Felmászom a titokzatos motorvonatra, az Ezüst Nyílra, amellyel Kádár elvtárs utazgatott, körötte csend amerre ment, és néma tartomány. Azt meg kell hagyni, igényes formatervezők és kézművesek készítették ezt a járművet!
De mit nekem történelem, amikor ismét érezni kezdem a delejes vonzást! Egyszer csak megpillantom az Utasellátó személykocsiját, és kiszakadva a csoportból áhítattal indulok el feléje. Társaim közben munkavédelmi kobakban alámerülnek a szerelőgödörbe, tesztelik a modern IC üléseket és fogalmuk sincs arról, hogy én közben milyen csodákat látok. Az Utasellátó vállalat megelevenedett történelmét! 


Sajnos tárlatlátogatásom végén kiderül, június 15- től a MÁV megszünteti az utasok étkeztetését belföldi vonalain, a 64 éves vállalat történetének mélypontja ez. Bennem mégis nagy remények élnek, bár tudom, hogy napjainkban vonattal közlekedni nem elegáns dolog, mégis talán eljön az idő, amikor Európán belül kulturált körülmények között, gyorsan és pontosan zakatolunk egyik városból a másikba, közben pedig hazai porcelángyáraink modern étkészleteivel terítenek nekünk. 
Ha hűs, száraz Törleyt is kínálnak majd, én biztosan vonattal megyek!

 
 

 
 
 
 
  

9 megjegyzés:

spajzcetli írta...

…óóóóóóó!, azok a hatvanas évekbeli vasútállomási peronok, ahol a talpfa olajszaga keveredett az UTASELLÁTÓ konyháján készülő rántotthús illatával!!!... Azóta sem ettem olyan dunyhapanírú, teltzamatú, omlós borjúbécsiket, csontos karajokat!... Illetve, múltév szeptemberétől itt: http://www.vegallomasetterem.hu/
…Na, ne egy lepukkant restire gondoljatok! A 2012 es magyarországi Gault&Millai irányadó értékelése szerint a 10 pontjával ott van az északi, északkeleti régió nyolc legjobb étterme között…

rakottkert írta...

ezek gyönyörűek!
és tényleg hársfaillatú volt az éjszaka:)

"saját levében" írta...

Na, a Végállomás kezdheti gyártani a celofános csokirolót!:)
Kedves Konyharuha, látom te sem csak ízlelsz, hanem illatolsz is!
Aki ivott Utas üdítőt és emlékszik az ízére, kérem jelentkezzen és kommentben számoljon be az élményről!

Piszke írta...

óó celofános csokiroló.. és azok a színes utasellátós alufóliába csomagolt rumos-mazsolás-csokis piskótakockák...mindig hozott nekem az apukám, amikor vizsgázni volt az egyetemen....

Skandikamera írta...

Emlékszem, Spázcetli :-) A talpfa olajszagát a lépten-nyomon rácsorgó emberi melléktermék tette markánsabbá. Arra is, hogy a peronon való illegális :-) tartózkodás romantikáját meg-megzavarta a peronjegyet ellenőrző brigád körútja.
:-)

A mozdony dohogása, a koksz illata, a hetyke füttyszó és az ütközők csattogása szerencsére ellensúlyozta a válogatott megpróbáltatásokat.

Be(h) szép idők voltak! :-)

Cukroskata írta...

Az utas üdítő egy szénsavas citrom ízű nagyon édes ital volt. Én szerettem, a Bambi, és az állítólag kátrányból készült málnaszörp mellett ez volt a kedvencem. Azt hiszem más üdítő nem is volt, mégis éltünk valahogy :-)

Névtelen írta...

Szerbusztok! külön öröm számmora, ha a Múzeumok éjszakáján általam berendezett étkezőkocsiról és annak tárlatáról szólnak a hírek. Idén még két alkalommal volt az anyagom látható. Remélem jövőre még többször lesz ilyen formában látható.

Névtelen írta...

Ha vannak régi Utasellátós tárgyaitok és szívesen felajánlanátok, illetve tudnátok valamilyen formában támogatni a gyűjteményem kiállításom, várom jelentkezéseteket.

Üdvözlettel: Nehéz György
E-mail: vasut@freemail.hu

Nehéz György írta...

Itt még egyben a drága kicsi kancsó.