A korábban aktívan működő "Vigyázz! Kész! Főzz!" mozgalmat most újabb fordulóra hívja a Nyárikonyhában tüsténkedő bloggertársunk.
A feladat: levelekkel kell főzőcskéznünk, de gyorsan, mert mindjárt
seprűvégre kerülnek és terelgethetjük befelé őket a komposztálóba. Nem
volt kétséges hogy a zsályát választom, mert a másik kedves levelem, a
mángold már elég teret kapott itt e blogon.
Amikor vendégeket fogadok és napokon át sütök-főzök, ágyneműt mosok,
mindig azt hiszem hogy nekem van a világon a legtöbb rokonom. De nem! A
zsályának sokkal több van! Ők nem egészen pontosan hétszázan vannak és
elég nagy diaszpórában élnek a világ kellemes helyein. Közülük én az
un. kerti zsályát, orvosi zsályát tartom (salvia officinalis), de
tervezem a látnoki zsálya (salvia divinorum) beszerzését is, csak előbb
meg kell néznem a vonatkozó jogszabályokat, nehogy aztán börtönnaplóba
menjen át a saját leve. (Ha mégis így alakul, a cím ez lesz: "Fogságom
blogja".)
Lehet hogy maradi vagyok, de a sokféle zsálya közül legszebbnek a zöld
színűt látom. Nem véletlen, hogy a klasszikus angol autómárkák
repertoárjában a kezdetektől ott szerepel ez a szín. Aki nem hiszi,
járjon utána a keresőkben az alábbi szókapcsolatoknak: Aston Martin +
sage green, Bentley + sage green, Rolls Royce + sage green. Ebből
egyenesen következik, hogy a gasztrosznobság elengedhetetlen alapanyaga
ez a fűszer- és gyógynövény. És talán ez a szín megy legjobban
ahhoz a puha látványhoz, amit a kertész szakirodalom úgy ír le, hogy a
levél "szürkén molyhos szőrű". Egyaránt kellemes őt megsimogatni,
megenni és kimondani is! Vajon hányan mondták ki előttem, mire a latin
salvia (salvus: ép, egészséges) szóból kiesett a v, és a maradék
„salia”-ból kizöngésedett ez a gyönyörű szó: ZSÁLYA?
Sertéshúsos és belsőségből készült ételekbe, kolbászokba, sajtos
fogásokba teszek a leggyakrabban zsályát, és időről időre beleszagolok a
zsályás üvegcsémbe, amelyben az ősz elején megszárított és
összepöndörödött leveleket tartom. A VKF!-re pedig egy olyan ételt
készítettem, ami előételnek vagy borkorcsolyának alkalmas leginkább.
Zsályaszendvics
A zsálya leveleit megmostam, majd rácsra téve
megszárítottam. Minden második levélre tettem egy-egy szelet mozzarella
sajtot, amibe belenyomtam egy-két ajókát. Befedtem egy másik levéllel,
óvatosan összenyomtam. Ha nem lett volna olyan lágy a sajt, mint amilyen
volt, inkább két vékony szeletet vágtam volna belől és közéjük tettem
volna a halat.
Hagyományos módon paníroztam, illetve a tojásba
és a zsemlemorzsába duplán. Működik sör-vagy bortésztával is, de akkor
kicsit amorfabb az eredmény, és több a pancsolás. Frissen jó csak,
amikor még roppan és folyik.
. |
Nem véletlen, hogy zsályazöld tálam is van... | | | | | | |
|
6 megjegyzés:
Még ilyet! Azok a kis habcsókok micsodák? :-)
Nagyon-nagyon tetszik! Zsályám nincs, de keresek, hogy kipróbálhassam! Andrea
Csodálatos! Mind a zsályaszendvics, mind a nyelvtörténet, mind a zöldek árnyalata és ezek összefüggésbe helyezése. Ezt szeretem.
:)) Zsályára fel, barátim!
A kis habcsókok: jó sűrű majonéz és egy kis rákpaszta, de őszintén elárulom, ennek csak a fotó miatt van jelentősége, egyébként jobb ha hagyjuk az ízeket ott a levelek között.
Nagyon aktív voltál ezen a hétvégén! :) A zsályaleveleket egészben szárítod meg?
Ha fűszerként teszem el, egészben szárítom, aztán elmorzsolom. De fel lehet vágni csíkokra is, úgy gyorsabban szárad. Itt csak leitattam róla a nedvességet és a rácson hagytam kicsit.
Megjegyzés küldése