Lila libanap

Beköltözött a költészet a gasztrokalandor fülébe, és éppen Szent Márton napján! Liba, liba, lila liba – ezt dúdolgatta, miközben a piacon csodálkozva kerülgette a mindenfelé tekergőző libasorokat. Annyira komolyan veszik már a városi népek ezt a hagyományt, hogy november elején valóban nekiindulnak libát vadászni. Nehéz időszak volt ez a piaci árusoknak! Mindenfelé röpködtek a sütési-főzési tanácsok és számtalan buta (libás) kérdésre kellett válaszolniuk a csüggedt henteseknek. Az álruhás gasztrokalandor igen jól szórakozott mindezen, látva ahogy a vásárlók többsége tanácstalanul toporog a kacsa-liba koordináta rendszer origójában.

Az amúgy is vidám kalandornak csúcsra járt a jókedve, vett hát három libamellet, egy fiatal vöröskáposztát, amit mi meg vegyünk most inkább lilának, majd felkutatta a piac exkluzív krumpliárusát, aki lila és kék krumplikat is termel. Nem olcsóért adja az árut, de ha tréfáról van szó, hősünknek a pénz kevéssé számít. Ebből kiindulva Szent Márton olaszrizlingje is került a kosárba, a lila gőz elérésének céljából. Otthon pedig konyhakész céklafejek várták a nagy napot. A főzés most valahogy sokkal színesebb tevékenység lett, néhány óra múlva a vajszínű konyhapult kezdett átmenni lilába, a mosogatószivacs már maga sem emlékezett eredeti színére.

Pedig nem történt semmi érdekes. Sült libamell, párolt krumpli, párolt almás káposzta és sült cékla került az asztalra, de most valahogy sokkal nehezebben hittek a szemüknek az ebédelők, mint egyébként. Nem értették, hogy az a kis pohár bor miként idézhetett elő ilyen nagy és összefüggő lila ködöt?  

Lila libamenü

A három libamellet egy gyors serpenyős pirítás után lassú tűzön sütöttem a sütőben, hogy omlós legyen. Tálalás előtt pihentettem.

A lila krumplit, ami egyébként „svájci kék” fajta volt, gőzben megpároltam, mert valami egyedi ízt vártam tőle, de semmi ilyesmit nem éreztem. Látványelemnek viszont kiváló volt.

A káposztát a szokásos módon megpároltam, só, cukor, ecet, köménymag és alma segítségével.

A céklát egyben megsütöttem, megpucoltam és vastagon felszeleteltem. Majd a liba zsírjában kicsit megsütöttem. Egyáltalán nem fröcsögött a zsírban, és kiválóan felszívott egy kis sós liba ízt, a maga fantasztikus édessége mellé. Ezek voltak az év utolsó garázstetős céklái.