2012. december 28., péntek

Mélyhűtött befektetések




A mélyhűtő portfóliója teljesen más, mint a sima hűtőszekrényé. A legmegtérülőbb amit befektethetünk a mélyhűtőbe, szerintem a leveles tészta, a zöldségek közül a zöldborsó és az aprított petrezselyem illetve kapor, és ha már a tőke környékén járunk, a sertésszűz. Ezen alapanyagok birtoklása nélkül nem veheti fel nyugodtan a telefont a gasztrokalandor, mikor a váratlan vendégek éppen bejelentkezni készülnek.

A sertésszűz a legelegánsabb és egyik legfinomabb része a disznónak, ebből kifolyólag a legdrágább is, de ez már csak így szokott lenni. Ellenben itt nem kell izgulni, hogy félig megsütve vagy angolosan szeretik-e a vendégek, jól mutat egyben és érmére formázva is. A petrezselymet az ember termelheti maga is, csak ne felejtse el betakarítani, hogy aztán a hó alól kelljen előásnia december 24-én délután ötkor,  fagyoskodó római saláták
szemrehányó pillantásaitól övezve.

A leveles tésztának annyi arca van, hogy külön könyveket is szenteltek már neki. Aki kétszer él, az csinálhatja maga is, hajtogathatja óraszám, hűtögetheti, pihentetheti, de először is fussa körbe a várost tisztességes vajért hogy ne dolgozzon hiába, a lisztről nem is beszélve. Aki meg nem ér rá ennyire, az vásároljon kész tésztát, de előtte próbálja meg értelmezni a csomagoláson lévő leírást, ahol természetesen nem az van odaírva, hogy "vaj", hanem jobb esetben "állati és növényi zsiradék", és csak ritkán tüntetik fel hogy mindez hány százalék. A többi hozzávalóról meg jobb nem is tudni. 


Most következik egy szilveszterre ajánlott sós sütemény, pedig lenne mit mondani a megfelelő minőségű juhtúróról is! Hadd dicsekedjek, a helyi kisboltunkban finoman érzékeltettem, hogy az általuk forgalmazott juhtúrónak csak a neve az, mire elkezdtek szlovák bryndzát is rendelni és hála a többi vásárló reagálásának, hamarosan elkopott mellette a régi termék, az a homogén, fehér, sós, szinte folyékony krém. Bár tény, hogy az olcsóbb volt és magyar, de ennél több jó tulajdonsággal nem rendelkezett szegény.      

 
 Kapros juhtúrós stanglik
A mélyhűtött leveles tésztát 1-2 órával korábban kivettem és szobahőmérsékleten felengedtem. (Amennyiben nem mélyhűtött a tészta, ez természetesen nem szükséges.) Addig 20 dkg juhtúrót egy kisebb tojással összekevertem, aprított kaporlevelet szórtam bele.
A sütőt 200º-ra előmelegítettem. A lisztezett deszkán kinyújtott tésztának (kb. 40x40 cm) a felét megkentem a túrós keverékkel, majd ráhajtottam a nem túrós részét. Finoman megnyomkodtam és derelyevágóval 2 cm széles, 20 cm hosszú csíkokat vágtam belőle. A csíkokat átemeltem a sütőpapíros sütőlapra, a két végüket megfogva ellentétes irányban óvatosan megtekertem őket. Tojással megkentem, szezámmagot szórtam rájuk (ez elmaradhat) és megsütöttem.

4 megjegyzés:

spajzcetli írta...

… kelesztesz szájban ízeket, gyomrot hervadni nem hagyod - húúú!, erre máris inni kell!... :)
(régi, fanyelű rádlidat csak derelye szegdeléshez veszed kezedbe olykor-olykor?)

"saját levében" írta...

Ez most modern kiadású bejegyzés, modern eszközökkel! :)

konyharuha írta...

"aki kétszer él" :)))
A petrezselyem mégiscsak jobb a hó alól, ha kibírta, nem? A salátáknak hátat fordítva persze.

Rosita Vargas írta...

Luce muy rico es una delicia al paladar ,abrazos y abrazos.