2013. december 1., vasárnap

Libabonbon


Miközben egyre többen kutatják, hogy az étrend miként járul hozzá a negatív pszichés állapot kialakulásához, én továbbra is azt keresem, hogy a pozitív állapotot mi segíti elő. Nagy befektetést nem igényel a kutatás, megkérdezem a vizsgált személyeket hogy mit szeretnek enni-inni, illetve a magamon végzett kísérletek során ráfókuszálok az agyam által elővetített finomságra és már ugrok is azt elkészíteni. Tudományos tényként megállapítom, hogy ez a vetített kép mindenkinél más és más, van akit a halkonzerv tesz boldoggá, van akit a csokitorta. De mit egyen a húsevő, ha édes kis finomságra vágyik?

Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont! 



A libabonbon a libasült és a gumicukor találkozása a konyhapulton. A hús sütése után szűrjük le a finom libazsírt, amit később házikenyérre kenve lilahagymával elfogyaszthatunk, ha még kéjesebb érzésekre vágyunk, a tányért helyezzük az asztalon heverő életmód magazinra. De eltehetjük a zsírt hűvös kamrába vagy a hűtőszekrénybe is, hogy aztán kéznél legyen mint finom főzési alap. Haladó hedonisták süssenek krumplit benne! De szerencsére még ott a pecsenyelé, benne a fantasztikus pörkanyagok, amikre már rágondolni is gyönyörűség. Amennyiben nem készítünk belőle egy remek mártást, lehet belőle akár "bonbon" is. Csak szűrjük le, hogy viszonylag tiszta legyen, kicsit melegítsük fel és töltsük formába. Néhány óra alatt megdermed. Szép látvány, nem rontja a fogakat, cukorbetegek, tej- és lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Zselatintartalma jót tesz a kötőszöveteinknek, ez nem biztos hogy igaz, de nagyon jól hangzik. Meleg pirítóson érdemes szétnyomni. Ha senkinek sincs hozzá gusztusa, akkor mégiscsak dobjuk bele abba a bizonyos elmaradt mártásba, és forraljuk be egy kis vörösborral, vagy sherryvel. Utóbbiak biztosan elősegítik a boldogságérzést, rövid ideig biztosan.


3 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Azt hiszem, hogy pont ennyi kellett ahhoz, hogy a "beteges" elmúlt hetemet végül csak jókedvvel zárjam!
Most megint "agyalni" fogok, pont úgy, mint a fűszeres sajtkockáid után-nagyon frappáns a kivitelezés!!!
Nem érett még meg az idő a második könyvre???
:D :D :D

Névtelen írta...

… ez a gumicukorszerűségbe ojtott jus a pecsenyelé mennyei -egyben kézzelfogható- ideája!... (valóságos Gasztro-Micsurint tisztelhetünk személyedben…)
:)
(spajzcetli)

Bea írta...

Az a helyzet, hogy pont ma ettem sült hús (csibecomb) után maradt "kocsonyát", igaz nem volt ilyen guszta, ám az íze az elég meggyőző volt :)
Más vigaszom nincs, csak az, hogy cukor nem volt benne :D