2014. január 11., szombat

Ünnepi meglepetések


Remélem, nem haragszanak meg a hozzátartozóim, de számomra az idei (tavalyi) karácsony legnagyobb meglepetése az egyik kereskedelmi tévé adása volt, ahol 24 órában közvetítették az egész képernyőt betöltő kandallóban történő hihetetlenül izgalmas eseményeket. Egy főzéssel-sütéssel alaposan átitatott nap éjszakáján omlottam le a valódi kandalló mellé, és tésztagyúrásban megfáradt ujjaim rátévedtek a távkapcsolónak arra a bizonyos gombjára. Nem hittem a szememnek: a képernyőn ott lobogott a tűz, ropogott is (a fülemnek ezek szerint hittem), és időnként egy gondos férfikéz benyúlt oldalról és újabb hasábot tett rá. Ez a hatás ért szemből, oldalról az igazi kandalló, amihez sajnos nem volt gondos férfikéz, illetve volt, de már régen lefeküdt a gazdájával együtt, így nekem kellett időnként felkászálódni, odalépni a tűztérhez és bedobni a fát. Az igazi kandallóval másnap további gondok szoktak lenni, ki kell hamuzni, néha ki kell tisztítani, körülötte összesöpörni, stb., míg a tévés tiszta, füst- és illatanyagmentes, és az ózonlyukat sem növeli. Ideáig jutottunk hát, gondoltam tévénézés közben, hogy már a kultúrán kívül a meleget is közvetítik! Vagy helyette.


A karácsony másik meglepetése, ami persze nem az, mert ezt az emberiség évezredek óta tudja: hogy az alkohol mindent visz! Nem az üveges, vagy a poharas, mert az olyan nyilvánvaló és direkt, hanem a rejtett! Ünnep előtt hetekig sütögettem az adventi aprókat, a célegyenesben a krémes süteményeket és az utolsó előtti napon ráeszméltem, hogy nagyon sok kiszáradt aszalt gyümölcs halmozódott fel a kamrában. Vagy hárommaréknyit nagy nehezen összeaprítottam, és felöntöttem másfél dl rum és pálinka keverékével. Lefedtem, hogy a kellemes illatok ne izgassanak és ne párologjanak. Bíztam abban, hogy a gyümölccsel átitatott alkoholt másnap majd sutyiban felhörpinthetem. Sajnos másnap a lé eltűnt, viszont a gyümölcsök életre keltek, kinyílottak, megduzzadtak, tombolt bennük az élet. Az aszalás a múlté lett, még mondja valaki hogy az idő kereke nem visszafordítható!

Valamilyen ösztöntől vezérleve a „friss” gyümölcsöket belegyúrtam egy kekszmasszába (25 dkg kekszmorzsa, 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor, két ek. kakaópor, de mindenből csakis a legjobbat használva!), az így kapott „bonbonokat” hosszúkás alakúra formáztam, majd csokiba mártottam és kidíszítettem. Csillogó kapszliban léptek fel és az ünnepek legnagyobb sikerévé váltak. Elszánt antialkoholista vendégeink is falták, mintha így akarták volna bepótolni, amit az elmúlt években elmulasztottak meginni. A sütifalatkák egy részét még masszaállapotukban lefagyasztottam és a szilveszteri utóbuli előtt díszítettem. Nesze neked balatonakali mandulából gyúrt bourbon vaníliás kifli és a többiek!


(a szerk. megjegyzése: a kandallós jelenségről Grecsó Krisztián is írt a mostani ÉS-ben!)

6 megjegyzés:

Hobbiszakács írta...

"másnap a lé eltűnt"

Nehéz eset... Ha a gyanusítottaknak van alibijük, akkor beismerő vallomás híján a tettes ismeretlen :-)

konyharuha írta...

Kedvet kaptam megcsinálni ezt a csodát, két okból: kaptam karácsonyra csokimártó célszerszám készletet, olyat, amit a képeken is látok. A másik ok: van egy csomó maradék mézeskalácsom, mit gondolsz, keksz-alapnak az is jó?

"saját levében" írta...

Persze, az biztosan sokat hozzátesz az ízéhez. Ilyen sütikbe lehet plusz fűszereket is tenni, fahéjat, kardamomot, stb. A csokimártót én is karácsonyra kaptam pár évvel ezelőtt, Németországból.

Planet Susannia írta...

A legfinomabb csokis meglepetés volt, amit eddig életemben ettem. Azt rejtette amit tökéletes burka ígért.
Nem szakad rám az ég, mert nem túlzok.
Szerencsére jó közel ültem a tálhoz, úgyhogy elraktároztam az ízét.

Zsuzsa írta...

Edina Kedves, ha elfogadod, játékra szeretnélek invitálni, nézz be hozzám légyszíves! :)

Palócprovence írta...

Játékba hívlak:
http://palocprovence.blogspot.hu/2014/02/7x7.html