2014. április 7., hétfő

Tábori konyha 1942


Don-kanyar, 1942. A fénykép hátulján ez áll: Tábori konyha

A képen valószínűleg a katonai főzőüst és egy un. főzőláda látható.
A képről és a hozzá fűződő történetről itt olvashatsz!

6 megjegyzés:

Cserke írta...

Én pártolom, hogy te szerkeszd az értelmező szótár új kiadását.

Zsuzsa írta...

Apai Nagyapámat szintén besorozták,
"leharcolta" a maga idejét (nem volt kevés idő és nem volt sétagalopp), majd a háborúból hazatérve -szinte azonnal-, vissza is "küldték", egy kis "málenkij robotra", azért, mert Princz volt a neve -"mennie kellett"!
4,5 évig volt távol (4 éves volt az Édesapám nővére, mikor először látta az apját)!
Harmadszorra sikerült hazaszöknie
(vagonok alján), kétszer majdnem halálra verték, mert megtalálták Őket.
SOHA nem mesélt róla (a Nagymamám igen)!
Ez most nem volt egy vidám hozzászólás!
Köszönöm a magam nevében, hogy megosztottad az írást!!!

"saját levében" írta...

Cserke, rendben, végleg ki fogok törölni egy csomó szót belőle, és ezzel bizonyára a fogalom is megszűnik, amelyet takarnak. Utána meg már minek értelmezni őket? Az első ilyen szó: a háború lesz.

"saját levében" írta...

Zsuzsa, igen ez fontos lenne hogy mindenki érdeklődjön a rokonairól vagy kotorásszon a fiókokban, mert az ilyen történetek után máshogy látjuk a világot. És talán még tanulunk is belőle...áááá...ezt sajnos nem gondolom komolyan.

Roza írta...

Drága emlékű Édesapámtól de sokat hallgattuk azokról az időkről a megélt történeteit... 22 évesen került a pokolba... A behívóját az esküvőjükre hozta a postás. Nagyapám kérte, hozza másnap, hadd legyen egy boldog éjszakája az ifjú párnak...
Úgy halt meg szegény, 85 éves korában, hogy soha nem tudta teljesen feldolgozni az ott megélteket.

"saját levében" írta...

Kedves Roza, igen biztos hogy ilyesmit soha nem lehet feldogozni, főleg hogy abban az időben az elhallgatás volt a leggyakoribb reakció.