Ízes útinapló 4. rész – arról, hogy ha nincs szőlő, az alma is jó, de még milyen jó!
A Calvadost szerintem a magyar ember „A Diadalív árnyékában” című Erich Maria Remarque regényből ismeri, amely a második világháború előtti Párizsban játszódik és a szereplők állandóan Calvadost isznak. Legalábbis úgy emlékszem. Érthető, ez a finom ital bizonyára jól oldotta a közelgő háború miatti szorongást, főleg a német emigránsokban és talán mindenki másban is. És ha pont megfelelő az ital hőmérséklete és pont a megfelelő pohárban kínálják, az onnan felszálló illatfelhő csodás élménnyel ajándékozza meg orrunkat, majd az ízek a nyelvünket, az összhatás pedig a lelkünket. Jómagam korábban inkább főzni szoktam vele, vagy almából készült mártásokba igazítottam, csak módjával, mert ahhoz túl drága, de most, hogy a Calvadost szülőhelyén láthattam és kóstolhattam, sokkal jobban megbecsülöm. Ahogy a Pastist is, legutóbb még a brüsszeli reptéren is azt vásároltam, magam is elcsodálkoztam, hogy vajon miért? (Miért?! Mert éreztem hogy jön a nyár, azért!)
 |
| Ezt a fotót 6 évvel ezelőtt készítettem, valamilyen almakoktél pancsolása után |
A Calvadost cidre lepárlásából készítik, kb. 40%-os alkoholtartalommal, tölgyfahordóban érlelve. A normandiai és bretagne-i cidre más, mint a hazánkat pár éve elárasztó angol ciderek. A franciák többféle almafajtát használnak és mellőzik a hozzáadott cukrot, koncentrátumokat, ízfokozókat. Aki mégis ilyesmihez folyamodna, annak szigorú törvények csapnak a kezére. Valahol azt olvastam, hogy a cidre: folyékony almamozaik. Igen, ez a legjobb kifejezés. Bretagne-ban jellegzetes alakú, széles szájú kerámia csészében teszik a vendég elé a még erősen pezsgő cidre-t. Egészen megható, hogy az alma- és körteléből mi mindent készítenek, mi pedig görcsösen próbáljuk begyömöszölni az általunk ismert kategóriákba: almabor? almasör? almapezsgő? almalé? szűrt vagy szűretlen? Inkább jobb feladni ezeket a próbálkozásokat és csak egyszerűen élvezni a változatos ízeket, nézegetni a rengeteg almafát a házak, templomok, kastélyok kertjében, vagy az árokparton vadon termőket. A falvak kapualjaiban vagy garázsokban házi préselők árulják leveiket, a piacokon is fontos árucikk az ilyen-olyan cidre.
 |
| Piac Bretagne-ben |
 |
| Templomkert |
 |
| Normandia |
 |
| Bretagne, de nem az almatermő rész |
Azt hiszem, nincs szükség nyelvészeti kutatásokra ha meg akarjuk állapítani, tényleg van-e rokonság a bretonok és a kelták között, elég a sörös és cidre-s címkéket olvasgatni, csak az a kérdés, melyik tudományos akadémia fogadná el bizonyítéknak ezeket a feliratokat, ízeket.
Az előző rész tartalmából: arról, hogy járjuk az utunkat
Bejegyzések
3 megjegyzés:
almabor? almasör? almapezsgő? almalé?- én is mindig ezen gondolkodom, mi is az igazi motiváló kifejezés, mikor barátaimat kínálom az általam úgy imádott francia cidre-vel. Hiába gyönyörű a parafadugós palack, ők csak legyintenek és boldogult ifjúságukra hivatkoznak, mikor a bulik előtt az ABC-ben vett olcsó almaborral kondicionálták magukat.
Tudják mi ez, ittak már ilyet. Utálják is.
Szóval több jut nekem. De már tudom, hogy jövő nyáron veled majd megoszthatom...
Bizony, hogy a Diadalívből ismertük meg a calvadost, én egészen biztosan, irigyellek ezért az útért, csodás lehetett, nekem valamiért Bretagne és Normandia a szívem csücske Franciaországból, meg a Loire völgye.
... és itthon meg inkább kivágták Szabolcsban az almásokat, mert nem tudták eladni az almát, az eszükbe sem jutott, hogy feldolgozzák helyben...néha azt gondolom, hogy szörnyű országban élek.
Azért hosszú távon a borokat nem cserélném el a cidre-re. És legalább borral nem állunk annyira rosszul.
Megjegyzés küldése