A tanulmányból az is kiderült, hogy a múmiák mellé elhelyezett ételek és italok között, amelyek az örökélethez adtak táperőt még napjainkban is találnak friss, ropogós koktélparadicsomokat, de ezeket a régész-segédek azonnal bekapják, így soha nem kerülnek katalogizálásra.
Ha a kölcsönmacskáim meglátják a konyhaablakban a papírtálcát, hatalmasat fújnak rá. Ebből arra következtetek, hogy az ókori egyiptomi szent macskák és az ókori egyiptomi koktélparadicsomok között lehetett valami szakrális rivalizálás.
A január óta tartó konyhai kísérletem eddigi eredménye azért szomorú, mert szerettem volna a blogban sorozatot gondozni a témáról, de most már bizonyos, hogy akármeddig is élek, a paradicsomok túl fognak tenni rajtam. Így legfeljebb ők írnak majd rólam, hogy pfuj, még csak száz éves és milyen romlandó!
7 megjegyzés:
Oltári ez az írás! :-D Még mindig könnyezek a nevetéstől :-)
Kéne igaziból is szerkesztened egy ilyen vicces Acta Archaeologica Gastronomiae-mellékletet, és megemlíthetnéd benne a Fűszeres Eszter örökkévaló mekis hamburgerét is.
Mademoiselle, van ám jó oldala is a fogyasztók mérgezésének: ezt a tálca paradicsomot még simán fel tudom használni a húsvéti menüben!
1. Paradicsom nem vész el, csak nem alakul át.
2. Tiéd a tél, miénk a koktél.
3. Kertre néző, pirosnak mondott, feszes bőrű, három éves koktélparadicsomomat lávakőre cserélném!
4. Ha feldobják piros, ha leesik ugyanolyan.
5. Mi lehet belül?
Ervin! Hogy mi lehet belül? Gondolod hogy belevágjak ebbe a projektbe? És ha a szemembe fröccsen?
A dolgok mélyére kell hatolni! Ne hagyjuk ezt az unokákra...
Na ez is! :-)
Ilyet akár a hamburgerbe is tehetnek, ennek sincs semmi baja. rettenetes!
Eddig csak a pálinkára volt ráírva hogy "minőségét korlátlan ideig megőrzi"...
Megjegyzés küldése