2008. február 15., péntek

A romlás zöldségei, avagy klónok a konyhaablakban




Előző bejegyzésemben utaltam már arra, hogy biológiai kísérleteket folytatok a konyhaablak párkányán, bizonyos - szilveszterre vásárolt, de el nem fogyasztott - koktélparadicsomokkal.

Laboratóriumi körülmények:
közel a radiátorhoz, folyamatosan kb. 21ºC fok, természetes erős fény, esetenként napsütés.

Helyzetjelentés:

Az obszerváció alá vett obejktumok továbbra is eredeti állapotukban leledzenek. Színük élénk piros, bőrük feszes, csillogó, húsuk kemény. Illatuk nincs. Ízük soha nem is volt. A nyolcból kettőnél figyelhető meg kis ráncosodás, amely a vízveszteségnek tudható be, valószínűleg a nem megfelelő héj-szigetelés miatt. Bomlást okozó organizmusoknak nyoma nincs, a rothadás egyébként megható életfolyamata eddig nem indult be.



Idő-meghatározás:
az egyedek minimum két hónaposak lehetnek, tekintettel arra, hogy valószínűleg már december közepén leszedték őket Spanyolországban. Leszedték a Koktélparadicsomelőállító Üzem gyártósorának végtermékfutószalagjáról, miután a Zöldség-Gyümölcs Klónozó Üzemi Laboratórium lombikjaiból egy gombnyomással odateleportálták őket.

Káros sugárzási szintek lehetséges mértéke:
- nem érte káros sugárzás őket, hiszen sosem látták a Napot
- sok káros sugárzás érte őket, és ha megeszem már nem sokáig fogom látni a Napot



Ápolás, gondozás:
nem igényel. A fotózás előtti törölgetés felesleges, mert a belőlük kipárolgó tartósítógázok nem engednek port leülni a felületükre.

Tervezett kísérletek:
- házi pingpongbajnokság koktélparadicsom-labdákkal
- agresszív szövetroncsolás húsklopfolóval, első-csapásmérő mikrohullámú melegítést követően
- gyulladásos megbetegedésekre gyógyszerkísérlet: napi 2x1 paradicsom reggel és este, hiszen ebben már úgyis benne van az antibiotikum

Tudományos konferencia kezdeményezése:
Kérem, győzzön meg valaki arról, hogy létezik olyan fajtájú paradicsom, amelynél ez a jelenség normális. És hogy emberi fogyasztásra alkalmas.

7 megjegyzés:

Piszke írta...

Én most vettem észre a hűtőszekrény zöldségtárolójában(nem 0 fokos, csak normál) kuporgó 4 db szilvát és egy darab piros kicsi szőlőfürtöt, amiket kb október közepén vettem. És azért csak most, mert ennyi idő alatt SEMMI nem történt velük.(nem buggyantak szét, nem eresztettek ronda barnás levet stb)Ha normális, természetes gyümölcsök lettek volna, már rég előmásztak volna maguktól.Mindkettő olasz származék.
Tanulságos.

Névtelen írta...

Kedves Piszke, legalább nem kell többé a befőzéssel bajlódnunk! De mit esznek az emberek kb. 30 év múlva?

Zsubori Ervin írta...

Azért ne legyünk igazságtalanok, ellenpélda is akad. Ilyen például az önrobbanó kaiforniai paprika. Rendben van, hogy Kalifornia messze van, de mindig furdalt a líváncsiság, mennyi felhalmozott tudás, nóhó kell ahhoz, hogy egy kábé 197 forintba kerülő paprikát úgy lőjenek be, hogy szerda délután az üzletben még mélybordó, kőkemény és kívánatos legyen, csütörtök estére viszont - zöldpárti öngyilkos merénylőként - felrobbantsa önmagát a spejzban, posványbarnára, levedzőre és metánszagúra metamorfálva.

Névtelen írta...

Lehet hogy ezek a paradicsomok is önmegsemmisítőek, csak elromlott az időzítőjük? Én a cserepes fűszernövényekkel vagyok így, a boltban irulnak-virulnak, aztán ahogy meglátják a kertkaput, azonnal elhervadnak.

Névtelen írta...

Sok évvel ezelőtti tapasztalat: vettem pár szál sárgarépát, betettem a hűtőszekrény alsó rekeszébe, majd megfeledkeztem róla. Pár hét múlva pakolászás közben ráakadtam egy zacskóra, amelyben barna hányásszerű lé volt kicsi maszlaggal. Nem ismertem rá, később hálát adtam azért, hogy megfeledkeztem eme "répáról", és nem tálaltam fel a családomnak! (A répa nem volt hungarikum.)

Névtelen írta...

Kedves Névtelen! Egy alföldi termelő ismerősöm mondta, hogy ezek a répák nem is látnak földet! Jobb esetben valami zsákos homokszerűségben vannak. A magyar répa meg gyakran nitrátos, ahogy a dinnyéink is.

Garffyka írta...

Hű, ezek ám az időtálló paradicsomok, talán még a piramisokat is lepipálják.
Édesapám évekkel ezelőtt északkeleti szomszédunktól hozott egy kicsi, kocka alakú és nehéz-tömör vmit. Jóanyám felszeletelte, szép vékonyra, szellősen kisorakoztatta a konyhai fűtőtestre, száradni ... kb két hét múlva kidobtuk ... eszébe sem jutott megszáradni ... megpenészedett ... állítólag kenyér volt.