És honnan a cukrászpalánta? A nagy jólét és a tintahal termékenységet elősegítő hatásának köszönhetően szaporodni kezdtek védenceim, így húsvét óta már egy külön-bejáratú tarka cica is tartozik a házhoz. (a névadó története alapmű. Ld. itt!)
Időközben a „Schrödinger macskája” is jobb sorsra lett érdemes. Kigömbölyödött, jellegzetes öregnéni-kölni illata és öntudata lett. Hiába kínálgatom, arisztokratikusan elnéz a tányér felett, meg sem szagolja az ételt, mert kérem szépen, nem szorul ő rá semmiféle könyöradományra, neki már tisztességes állandó lakhatása van, megbecsült polgára lett a környéknek, még szavazati joga is van a cicatanácsban. Sőt, mi több, ő ott a hajléktalanügyi bizottság elnöke. De azért a régi barátokat nem veti meg, naponta jön, benéz, tartja a kapcsolatot, kegyesen enged egy kis simogatást. Ki tudja, mit hoz a tél, hol lyukasztja ki majd a fagy a szociális hálót…
A mi jószágaink őse bizonyára a vasmacska volt. Az evolúció során a Pannon tenger hátrahúzódott, magával sodorva a beléjefúlt mamutokat, de a kiszáradt tengerfenéken ott vergődött néhány rozsdás macskaős, akiknek génállománya máig hordozza a halak és a tenger gyümölcseinek szeretetét.
Cicával az ölemben üldögélek a teraszon és együtt képzeljük el, milyen lehetett, amikor itt a kert végében hullámzott a tenger, és kicsit nyugatabbra, kb. a fertőrákosi kőfejtő környékén lehetett a legkitűnőbb kagylótenyészet. (Bizony, láttam a mészkőnyomatukat!)
No, elég a múltba révedésből, a teraszról vissza a konyhába! Semmiféle macskajás cég nem tud olyan finom konzervet előállítani, ami felérne az általam grillezett és a barátok által gondosan leszopogatott halkoponyával és halgerinccel, amit a minap a szemeteskukából csent ki a cicakommandó. Futottak vele, hátra sem néztek, pedig mögöttük loholva győzködtem őket, hogy hagyjátok a fenébe, nincs azon már semmi, de az esti orosz makréla gyönyörű óarany bőrét majd megkaphatjátok!
Később, mikor befektettem a makrélát a gépbe, a keselyűvel keresztezett macsekok leültek a gőzpároló képernyőszerű ablaka elé, és tényleg nem találok jobb kifejezést, minthogy „néztek mint a moziban!”
A halat kimérve, egy bizonyos orosz ételeket forgalmazó hálózatnál veszem, nem árulom el a nevét, de irodalomszeretők gondoljanak csak Anatolij Ribakov híres regényére „Az …gyermekei” (vízszintes, öt betű!). A boltban mindig vetek egy pillantást a kaviárokra is, és erről eszembe jut, hogy lottózni kellene, át is megyek a szomszédos üzlethelyiségbe.
9 megjegyzés:
:-)
Jól megvigyorogtattál
:-)
Mint kutyatartó, megerősíthetem, hogy ők is képesek erre az attrakcióra.
És hogy a kutyák bármilyen mélyen aludjanak, a kekszesdoboz legdiszkrétebb kinyitására már előttem ülnek, megejtően vonzó arckifejezést öltve magukra.
És azt is, hogy bármilyen flegmán merednek a távolba a macskák, ha csak nyúlunk a Gimpetes doboz felé, már kétségbeesetten óbégatva tapossák egymást a lábunk előtt, igyekezvén elmagyarázni, hogy hamarosan elhullanak, heveny vitaminhiány következtében.
De jó kis írás kerekedett ebből, kétszer is el kellett olvasnom :)
A makréla és a macska nekem is a gyengém!
Vannak még mókusok és madarak is, de azok még indoor státuszban!
Akartam mondani: outdoor. De lehet hogy ez csak egy freudi elszólás volt?...
Ajjaj, sokan fognak még nálad tanyát verni :)
Most meg már itt lenne a szezonja egy jó kis szőlős receptnek is :)
Lesz szőlős! Nemsokára!
Jómagam is macskával főzök, már amikor -hozzátok képest ritkán- ezt teszem. Rá kellett jönnöm, hogy a főzőcsokoládé és a főzőtejszín mellett főzőmacska is létezik, aki egyben "érdekmacska" is.
Az érdeklődő vagy épp lenéző pillantásokból már előre tudom, hogyan teljesítek aznap :-)
Megjegyzés küldése