2008. november 4., kedd

Hét titok az Óperencián túlról

Ismét felkérés érkezett a szerkesztőségbe – Grenadinetól és Gabojszától - hogy válaszoljak valamire. Ezúttal hét titkot kellene kifecsegnem a konyhámról, de ha ezt megteszem, oda az inkognitóm, amit eddig gondosan saját levem alá rejtettem. Ellenben ha azt árulom el, hogy mit csinálok az Óperencián túl (ober Enns), azaz Ausztriában, akkor itthon még ugyanúgy titokban maradhatok. Könnyű dolgom van, mert múlt héten ismét a Császárvárosban császkáltam.

1., Szeretem a festészetet és a fotóművészetet, és ha valami jó kiállítás van Bécsben, kigurulok megnézni. Most Van Gogh volt az ürügy.

2., A városban általában a Nordsee-nál ebédelek. Szerencsére a nordsee-sok Budapesten már a spájzban vannak, vagyis egy pláza pincéjében, de biztatom őket, hogy jöjjenek ki nyugodtan a napfényre, pl. a körútra, de ha lehet olyan éttermi választékkal, amivel Ausztriában és Németországban szerepelnek. Rám számíthatnak, itthon is megeszem majd a bretagne-i hallevest, a friss salátákat, rákkal, mozzarellával, a lazacos, citromos spagettit, az omlós tintahalakat vagy csak a sima vaslapon sült halszeleteket, vajas burgonyával…

3., Még soha sem vettem kint Sacher-tortát, pedig dobozban is árusítják az utcán. Inkább megsütöm itthon a kis Sacher-kochbuchom alapján. Nem tudom ez az igazi recept-e, hiszen a jogi útra terelődött vita még mindig folyik, ha jól tudom.

4., Ausztriában jövet-menet mindig bevásárolok valamelyik élelmiszerboltban, és szánom-bánom, de olyasmiket veszek, amit itthon is megvehetnék, de úgy gondolom, azok ott jobb minőségűek és gyakran még olcsóbbak is. Aki olvassa a blogomat láthatja, hogy nem áll távol tőlem a hazai ízek és hagyományok ápolása, de az ízlelőbimbóimat és a pénztárcámat nem tudom becsapni.

Ez itt a reklám helye, ilyesmiket vásárolok: igazi táblás csokit (Lindt), kakaótartalmú kakaóport (Bensdorp), zamatos kávét (Meinl és Dallmayr), csokis és mogyorós ostyát (Pischinger), 80%-s majonézt (Kuner), alpesi üdítőt (Almdudler), tésztát, spagettit (Recheis), barnarumot (Inlander). A hagyományos lapos rágógumit (Wrigley’s) mert ez jobban fekszik a farmerom zsebében, amikor berúgom a Saloon lengőajtaját. Néha lisztet is veszek, ugyanis ott búzát is tesznek bele! Virslit, frankfurtit, párizsit, mert az osztrák húsipar nagyon elmaradott, még nem jöttek rá, hogy nem igazi húsból kell az ilyesmit készíteni, hanem pulykabőrből és ipari szalonnából, aztán már csak agyon kell füstölni, ezzel-azzal megtölteni és eladni. Debreceni barátaimat az őrületbe kergetem azzal, hogy „debreziner wurstot” is kint veszek. Nincs agyonborsozva, csipőspaprikázva, látszik benne a darabos hús, és olyan amilyennek a századelő hazai szakírói anno lejegyezték.

5., Nem tudok ellenállni a zizegős, celofán-mikulászacskónak, a többféle muffinkapszlinak, amit nem olyan hajtépő áron adnak, mint nálunk. Továbbá a kis sztanioloknak sem, amelyekbe házi készítésű bonbonjainkat csomagolhatjuk.

6., Művészetszeretőként értékelem a merész kortársakat, de most mégsem vettem a konyhaboltban plüss muffinokat, pedig ott csücsültek a muffinsütőben, legalább nyolcan, nyolcféle ábrázattal. Darabjukat három ajróért kínálták. Valahogy csak elleszek nélkülük.

7., Múzeumokban imádom a múzeum-shopokat, mert sok hülyeséget kis helyen árulni, csak azok képesek. De ha akad olyan őrült, mint pl. én, aki pár éve a Kunstforumban 10 eurót adtam ki egy puzzle-alakú süteményes kiszúróformáért, hát akkor meg is érdemlik, hogy éljenek és virágozzanak.

9.90.-

Viszont az Albertina boltja a múlt héten minden képzeletemet felülmúlta! Azt hiszem, a fogyasztói társadalom közízlése a mélypontjára érkezett, innen már csak felfelé mehetünk. Kapaszkodjatok, kedves olvasóim, leírom hogy mit nem vettem:
  • 30 cm magas, plüss Van Goghot, tépőzárral letéphető füllel. A fülön kis cédula jelezte, ezt odaadhatod szerelmednek, szerelmi ajándékként!
  • plüss hütőmágnes-Van Goghot, igencsak fagyos tekintettel, vörös szakállal
  • Van Gogh-önarcképes bögrét, melyen hő hatására a fül eltűnik
  • „Van Gogh action figure-t”. Olyan barbie-szerű kivitelben, a fej cserélhető (füles vagy fülkötéses) és négy képet választhatunk hogy éppen mit fessen a Mester a kezéből kivehető ecsettel. A művészettörténészeknek üzenem, hogy a testszínezés alapján megállapítottam: a festő minden jel szerint színesbőrű volt.
  • Vincent zoknit és nyakkendőt
  • „A csillagos éj” című képét kispárnán. Ha a Holdat megnyomjuk, a csillagokba varrt kis ledek villogni kezdenek. A Napra lehet nézni, de rá nem.
Annyira megsértődtem Van Gogh nevében, hogy nem vettem meg a halálfejes süteményes kiszúróformát sem, pedig pont ilyesmire volt szükségem halloween napján. Hello Wien!

Könyvajánló
Aki Bécs titkait szeretné megismerni, annak ajánlom Szászi Júlia "A Császárváros" című könyvét, Helikon, 2004.


10 megjegyzés:

Mirelle írta...

:) Nekem is vannak eltéve rejtett tartalékaim miniceruzából, meg egyszerre 6 különböző képszeletet felvevő fényképezőgépből....ezek azok, amiket az ember nem bír otthagyni a bécsi múzeum shopokban.

Egyébként úgy 6-7 éve mi rendszeresen rendeltünk Sacher-t a Sacherből. Nem rossz dolog.

Nordsee: azt hallottam, hogy csak szendvicsekkel törtek be a magyar paicra...

Grenadine írta...

nemcsak szendvicsekkel, múlt héten fish@chipset ettem.
mi az albertinában memoryt vettünk - minden muzeum shopban azt veszünk :). rögtön le is teszteltük az étteremben, amit szintén csak ajánlani tudok, mert remekül főznek.
http://grenadinegasztro.blogspot.com/2008/01/crepes-suzette-az-albertinban.html

Doctor Pepper írta...

na, hát végül elmentél a Van Goghra? És maga a kiállítás hogy tetszett?

"saját levében" írta...

A pesti boltban is van leves, és meleg kaja, de tény hogy nem olyan a választék még mint nyugatabbra.

Gr., emlékeztem az albertinás töklevesedre, de leszavaztak a társaim. Pedig lehet hogy ehettem volna íriszekből vagy napraforgókból főzött vangogh-levest!

"saját levében" írta...

A kiállítás szép volt, jól kiegészítette a budapestit és tényleg nem fontos neten megvenni a jegyet.

Lekvároskukta írta...

Teljesen igazad van a minőséget illetően.
Mi még a tejből is feltankolunk, amikor ott vagyunk, annyira szeretjük :)

gabojsza írta...

Köszönöm, hogy válaszoltál:-)
Kávéügyben (is) egy az ízlésünk, én is hétfőn tankoltam fel Meinl és Dallmayr kávékkal. Igaz, nem Bécsben, hanem Temesváron.

Hobbiszakács írta...

"Van Goghot, tépőzárral letéphető füllel"

Pazar ötlet! Long John Silver-baba letéphető lábbal, Homérosz kiszúrható szemmel... korán reggel más nem jut eszembe...
:-)

nagypapi írta...

Bécs felfedezéséhez ajánlom még D.Magyari Imre: Bécsi szeletek c. könyvét.
Idehaza (talán a Culinaris, és az Ázsia kivételével) nem kapok egész fehérborsot. Bécsben bármelyik élelmiszerboltban van. Miért?

lúdanyó írta...

Most keveredtem erre a bejegyzésedre. Mi is megnéztük Bécsben a Van Gogh kiállítást és elszörnyedve fedeztük fel a letéphető fülű Van Gogh figurát! Az ízléstelenségnek nincs határa :(
Élvezettel olvasgatlak.