Az év során gyakran felmerült bennem, hogy jó móka volt, de most már ennyi, letészem a habverőt, nyugodjék, és befekszem a csipkerózsika weboldalak közé, de érdekes módon mindig ilyenkor jött valami nógatás, amiből az tűnt ki, hogy ha nem is sokan, de vannak akik várják a folytatást, akár egy szappanoperánál. Őket meg ugyebár nem hagyhatom benne a cserben.
A családom rezignáltan vette tudomásul mindazt, ami a bloggal való együttéléssel jár. Hogy pl. nem tálalok fel forró ételt nekik, de csak azért, mert a terítés és a tálalás közé beékelődött a fotózás folyamata is. (Megtanultam a fényképezőgépről letakarítani a zsír, liszt és egyéb ételmaradékokat!) A konyhában türelmesen bukdácsolnak a fotóállványban, és nem nevetnek együtt a szomszédokkal, amikor a szabadtéri fényeket kergetem kezemben egy tál étellel, hónom alatt a masinával, nyomomban a macskákkal. Utóbbiak rájöttek, hogy amíg a keresőben kukucskálok, addig felelőtlenül becsukom a másik szememet…
Sokan követték figyelemmel a valóságsót, amelynek főszereplői az elpusztíthatatlan szilveszteri koktélparadicsomok voltak. Nyár elején eltemettem a paradicsomokat, de semmi ok a szomorúságra, biztos forrásból tudom, hogy töretlen az életerejük, és már kétszer megjárták a magmát, oda-vissza.
Ahhoz képest, hogy az internet állítólag elidegeníti az embert, kifordít bennünket önmagunkból és kiüresíti a kapcsolatainkat, én mégis itt akadtam rá néhány új barátra. Igazira és virtuálisra is. A virtuális azért jobb, mert nem kell alkalmazkodni hozzá, csak letöltök egy 5.0-ás frissítést és ennyi…
Február óta figyelem a blogstatisztikát, amely ezer titkot rejteget. Na jó, annál azért többet. Persze tudom, hogy a számok mögött emberek lapulnak, és időnként megpróbálom elképzelni őket, hogy vajon hol élnek és mivel foglalkoznak? A Bruneiben lakó olvasóm bizonyára a szultán udvari személyzetise. Jelzem neki, hogy konyhai kisegítő nem szívesen lennék, csináltam ilyesmit diákkoromban a Balatonon, és mondhatom, igencsak fárasztó. De előkóstolóként vagy ételkritikusként bizonyára jó szolgálatot tennék és felvirágoztatnám a szultáni palotát.
Hogy Hollywoodban is olvassák a blogomat, mi mást jelenthet, mint azt hogy hamarosan megfilmesítési szerződést írhatok alá. Aztán egy év múlva elnyerem a "legjobb gasztroblog-film" díját és utcahossznyi limuzinon gördülök be a díjkiosztóra. A vörös szőnyegen jelenlegi, a kordonon túl jövőbeli szeretőim toporognak - ők valamennyien a belső értékeim miatt rajonganak értem. A lépcső tetejéről még visszafordulok, az összes fogamat megvillantom a vakuk előtt és teátrálisan integetek a fakanalammal.
A díjátadás után könnyeimmel küszködve rebegem el, hogy köszönök mindent a zöldségesemnek, a hentesemnek és a vírusirtómnak, hiszen nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Az amerikai közönségnek pedig, akik nem tudják mi a különbség a Hungary és a hungry között, ezt a zárómondatot vetem oda:
"Fox, Korda és Zukor unokája vagyok én,
Hagymától síró, vidám, mezítlábas blogger!"
A konkurens stúdiók tulajdonosai és a kritikusaim pedig főjenek csak a saját levükben!
13 megjegyzés:
A most már hamarosan beköszöntő hollywoodi filmszerződésig és azután is további jó blogolást kíván Eszter a Tintalevesről.
:-))
Gratulálok az elsőhöz és még sok ilyet!:-)
gratula!:))
innen pécsről (nem messze hollywoodtól...:))
Minden blogger életében
van egy pillanat,
de...
Lásd még: http://arnolfiniblog.blogspot.com/2009/01/egy-ve-f-sajt-levben-no1-gasztroblog.html
No, ezért is érdemes...
Boldog blogolást kívánok, még sok éven keresztül szeretnélek olvasni!:-)))
Gratulálok! :-)
kedves enleves, receptes nethelyednek legyen new esztendeje kellemes! eszed ne menjen el, ne jegeld e kedves webhelyet, ellenben jegyezz szellemeseket, ezzel szerezve nekem kellemes perceket!
szeretettel: gren
Megboldogult blogodra hadd helyezzek petrezselyem-bazsalikom-rozmaringból font koszorút...
Remélem senki sem lát, amikor fülig vigyorral olvasom (újra) a soraidat.
A habverőt hajítsd ki, de a tollat ne tedd le!
Találkoz(z)unk a blogmásvilágon!
:-))
Isten éltesse a blogot! (És szerzőjét!)Abba ne hagyd! K.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, a ti neveteket is fel fogom sorolni a díjkiosztón!
Boldog blogszülinapot kívánok. Ne tedd le a habverőt! Arany János is még remek dolgokat alkotott, miután a letevéssel fenyegetőzött :-)
Bár Apámat nem Poloniusnak hívták, (hogy autentikus legyek)hogy bölcseket mondjak itt Neked, de kétségtelen: nagyon közel áll hozzám (a recepteken, fotókon,ízlésünk hasonlóságán túl)az irodalmi vénád is! "Köretben" Te vagy a legjobb! Ne maradj "saját levedben", oszdd meg velünk továbbra is...Tiszta szívemből gratulálok a blogodhoz, tarts ki itt vagyunk, olvasunk, várunk rád, élvezzük: szeretünk!
Ofélia
Jól látod, nem hagyhatsz minket a cserben!Pocsék egy napom volt, most meg itt vigyorgok a gép előtt!!
Megjegyzés küldése