5 könyv / 2008

A gasztrobloggereket méricskélő szociológusok most meg azt kérik, áruljuk el, hogy mely öt könyvre emlékszünk vissza szívesen az elmúlt évből?
Megmondom, de hogy ebből hogyan fogom kihozni a gasztrovonalat, azt még nem tudom.

Anthony Sheenard: A láthatatlan város

A.S. gyerekkori cimbora, ezért érdeklődéssel figyelem pályafutását. Csakhogy hiába imádom az irodalmat, sajnos a sci-fi nem vonz. Októberben együtt buliztunk Balatonfüreden - sült csülköt ettünk Holéczynél - ahonnan én fuvaroztam haza a 2007. év legjobb európai sci-fi íróját. Ahogy a ködös hajnalon elhaladtunk az alsóőrsi nádas mellett, határozottan éreztem hogy más dimenzióba kerültünk. Az ablaktörlő össze-vissza verdesett, a ventilátort nem lehetett beállítani, a fényszóró nem tudott megküzdeni a nedves aszfaltról visszaverődő csillogással, a rádió nem találta az állomásokat és furcsa lidérces fények villództak a tó felett. Anthony persze csak somolygott a bajusza alatt és szemmel láthatóan otthon érezte magát, pedig még nem is értünk haza. Bizony, már-már én is kezdtem érezni, hogy az igazság odaát van, valahol a déli parton.
Amikor kiszállt és elbúcsúztunk, ezt a könyvét ajánlotta, mert ez talán nem az a klasszikus sci-fi, amitől idegenkedem. Még hogy nem?! Hiszen az derül ki belőle, hogy az ember csak gyanútlanul jön-megy Budapesten, közben meg semmi sem az, aminek látszik. A könyv olvasása óta gyanakodva méregetem szomszédaimat, a kéregető hajléktalanokat, a két lányt és a cigányasszonyt a villamoson és mindenkit, aki egyszerű, hétköznapi emberi orcát öltött fel.
(A.S. egyébként erősen érdeklődik a gasztronómia iránt is.)


Szakács Eszter: Saudade .- Pécs: Jelenkor, 2006.

SZ.E. pécsi költőnő. Persze Pécsett könnyű költeni, én is éltem ott, tudom milyen a tavasz a székesegyház előtti parkban, és milyen a hóesés a Tettyén. Tavaly egy könyvespolc-átrendezés kapcsán huppantam le könyveivel és kezdtem újraolvasni őket. Ismét megéreztem, hogy milyen sokat számít, ha az ember más-más életkorban olvassa ugyanazokat a verseket.




Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába .- Bp.: Magvető, 2007.

B.É. fiatal kárpátaljai írónő, akinek több könyvét is olvastam, de eddig ez tetszett a legjobban. Csak azt tudom mondani, a jövő klasszikusai köztünk élnek! Előttünk állnak a sorban a hentesnél, mellettünk zötyögnek a buszon, elmennek mellettünk a piacon. Ne hagyjuk őket elmenni! Ne akkor vegyük észre őket, amikor unokánk az életrajzukat magolja irodalomórára. Nem mellékesen addigra a könyveiket is drágábban árusítják majd, és egy első kiadású Berniczky akkor már hmm...



Grecsó Krisztián: Isten hozott .- Bp.: Magvető, 2008.

Nyaralás előtt örömmel vettem, hogy ismét egy Grecsóval több lesz a polcomon és a fejemben, de nem gondoltam hogy ez lesz számomra a legkedvesebb regénye. Bár most hogy visszagondolok a Pletykaanyura, arra is ezt mondtam. Meg a Tánciskolára is.
Grecsót azért is nagyra értékelem, mert a Pletykaanyu után saját faluja kis híján kaszaélre hányta, de ő nem adta fel, nem tette le a billentyűzetet!




Friderikusz eddig / int. kész. Mihancsik Zsófia .- Pécs: Alexandra, 2008.

Amikor letettem a könyvet, azt mérlegeltem, hogy most rögtön emigráljak ebből az országból vagy várjak holnap reggelig? De aztán hideg is volt, meg a lencse is be volt áztatva, úgyhogy maradtam. Megvárom, hátha egyszer még csinál nekünk egy nézhető közszolgálati tévét ez a Fridi, vagy valami online adást, amiben persze magas szakmai színvonalú főzős műsorok is lesznek.