2009. február 4., szerda

Antivegetáriánus síparadicsom

Hófehér paradicsom

Korábban azt hittem, hogy a síelés túléléséhez elegendő egy csésze forró májgombócleves, vagy egy izmos bernáthegyi dupla rummal. De az idén olyasmit láttam, amit még soha: a sípálya melletti hütte előtt egy komplett süldő malac forgott a parázs felett. Azaz a lángok felett, meg is pörkölődött hamar a bőre, emiatt csúnya pillantásokat vetettem a főnökre, aki megértette az üzenetet, és gyorsan dobott egy kis havat a tűzre, mire az hipp-hopp lement parázsba. A malac illata erősen alkalmas volt arra, hogy elterelje a sportolók figyelmét fő tevékenységükről. Ahogy egyik rendszeres olvasóm mondaná: "Kúúúúl! Zsííííír!" hangulat uralkodott a pályán.

Azt mondják a tudatos vásárlók, hogy soha ne menjünk üres gyomorral vásárolni, mert az éhes ember hajlamos több felesleges élelmiszert venni. Hát én kiegészíteném a megfigyelést azzal, hogy ha olyan helyen lakunk, ahol csak hetente háromszor két órára nyitja ki a boltot a mosolygós bajuszos kereskedő, és ráadásul csak síléccel lehet megközelíteni az üzletet a többméteres hófalak között, nos akkor is garantált a tudatos vásárlás. Miután kiválasztottam az árucikkeket, összeraktam őket egy háromdimenziós puzzle-ba és rogyasztott térddel, hunyorított szemmel kivetítettem a hátizsákom űrtartalmára. Áááá, azonmód felértékelődtek az otthoni maradékok, és leértékelődött a tej, meg minden ami nagy helyet foglal. De miután kiderült hogy a boltos valójában hentes, az általa készített füstölt sonkából és tarjából is vettem 15-15 dkg-ot, mert az nem kíván sok helyet a hátamon. Vagy ha hazafelé a hó fogságába esek, ezekkel simán kihúzom pár napig.

Útban a bolt felé

Ideiglenes konyhámba, ami egy régi parasztházban volt, nagyobb adag marhapörkölttel érkeztem, amit itthon lábszárból főztem. Ezt egyszer mint önmagát tálaltam fel, a maradékot pedig áttranszformáltam gulyáslevessé. A zöldségeket külön főztem meg, és utólag rotyogtattam össze a pörkölttel. Tudom, hogy erre a Gundelek a szívükhöz kapnának, de egyik könyvükben sincs utalás arra, hogy fekete pályán hogyan főzzünk magyaros ételeket. Előkerült még a kosaramból egy dobozka, benne karácsonyi süteményválogatással, ezt eddig a mélyhűtőben rejtegettem és a hegyen pattintottam fel - mindenki nagy örömére.

Amikor már nincs hozott anyagom és kedvem a további főzőcskézéshez, akkor megtámadjuk a hüttéket. Jöhetnek a sült kolbászok, gőzgombócok, palacsintalevesek, rummal bélelt forró csokik. Kétezer méteren az ember nem gondol sovány csirkemellekre és könnyű salátákra.

Vigyázz! A tetőn dolgoznak!

Miután jóllakottan visszasiklok a pályákra, ott leginkább szemlélődni, a felvonókban pedig hallgatózni szeretek. Itt szoktam találkozni a Magyar Macsó Férfi típusával. Ennek itthoni háztartásomban híján vagyok, így ilyenkor gyönyörködöm ki magam benne. E típus alapvető jellemzői:
  • csoportosan jár síelni, mert úgy kell neki a közönség, mint a tiszta hegyi levegő
  • már az első napon kiderül, hogy ő a társaság középpontja, a helyi sztár
  • a pálya szélén hangoskodik, jótanácsokat osztogat, kioktat
  • bár nagy sportember, de dohányzik, laposüvegből iszik
  • termoszból kávézik, mert őrajta aztán osztrák kocsmáros ne gazdagodjék! Különben is, ő ezt a kávét fele annyiból megfőzi otthon!
  • örömmel csapja be a szállásadókat, ezt úgy mondja: "jó üzletet csináltam"
  • történeteinek főhőse mindig ő maga, hihetetlen kalandok övezik életútját, mindenhol járt, mindenkit ismer, Európa valamennyi síterepét "levette"
  • feleségét leszólja, gyermekeit megalázza, vicceinek örökös témája a nő
  • nem mellesleg ő az autópályák ördöge is, tisztul előtte a sáv miközben vezet, de vezetési stílusát le lehet olvasni autója színéből és a kipufogójából is
  • mindenhol szemetel, ledobja a hóra a magyar csokipapírt, ebből is látszik hogy européer, hiszen otthon érzi magát
  • ő a legjobb országimázs: már messziről könnyen felismerhető, mással össze nem téveszthető
A Magyar Macsó Férfit soha senki nem látta síelni. Csak én. Szembefordult a lejtővel és rettenetes hóekében billegve, mindenkit letarolva, nyílegyenesen elindult lefelé.

10 megjegyzés:

Grenadine írta...

huuu, most jöttem rá, lehet hogy háztartásod tagjai vannak a tetőn :)

"saját levében" írta...

Nem, azok a hegytetőn vannak!

Hobbiszakács írta...

:-)

Köszi a vigyorognivalót a reggelimhez!


:-)

Malac + Macsó + hütte - csak nem Új-Zélandon jártál?

:-)

Wienermädel + Co írta...

http://wienermaedel.blogspot.com/2007/11/genug-ist-genug.html
Deine Winterbilder sehen aus wie bei uns zu Hause (wo wir nur in der warmen Jahreszeit leben - den Winter haben wir jetzt lieber in Wien)!

Liebe Grüße

PartizánOrsi írta...

Megint jó írás (vannak itt rosszak? Kórus: nem, nincsenek.)Az elsö fotón lévö hely nagyon ismerös, nem Zürs az véletlenül?

Vesta írta...

Kíváncsi lennék én is ennek a paradicsomi helynek a nevére,de ne félj, nem azért, mert meg akarom ismerni a Nagy Magyar Macsót :))

"saját levében" írta...

Nassfeld - Hermagor! A Macsó meg már sajnos sokfelé elszaporodott...

Csíki Sándor írta...

Tetszett, élveztem a stílust, amely, mint tudjuk, maga az ember:)

"saját levében" írta...

Kedves Sándor! Azt tippelem, hogy maga nem MMF! :))

Csíki Sándor írta...

A kiosztott bizalom mély lényeglátásról és pythiai képességekről árulkodik:)