2009. március 10., kedd

Bennefőtt gombóc és szerelemgolyó

A bennefőtt gombócot Grenadine ültette a fülembe. Onnan gurult kalapácson, üllőn, kengyelen át az agyamba és görgött ide-oda heteken keresztül. Egy módja van csak annak, hogy lekerüljön a gyomromba, ha megfőzöm - gondoltam. Ezzel a probléma nehezén már túl is jutottam és már csak azt kellett kitalálnom, milyen egytálételt állítsak össze, amiben a gombócokat „bennefőzhetem”. Szarvasom nem volt, a vadászó barátom azt a bizonyos szaftos őzgerincet is csak ígérgeti már egy éve! Remélem olvassa ezt a bejegyzést! (Ha nem majd ellinkelem neki.)

Egy bárányka combjára akadtam a mélyhűtőben, ez lett hát az alap. Úgy terveztem, hogy bárányragut készítek gombával, de elvetettem az ötletet, mert a piacon gyönyörű borjúmájba botlottam és végül az került a bárány és a krumpligombócok mellé. Igen, mert egyszerű burgonyagombócokat főztem bele a már kész ételbe, amit kicsit bővebb lére hagytam, hogy a gombócoknak legyen miben ficánkolniuk.

Juj, de mit láttam a hentesnél! Ez volt kiírva a pult plexitetejére: „sertéstüdő, borjúmáj, pacal, szerelemgolyó kapható”. Elvörösödve pislogtam és próbáltam megfejteni a szórejtvényt, vagy legalább megpillantani egy ilyen golyót a pacal környékén. Az is megfordult a fejemben, hogy a hentes talán kiterjesztette a tevékenységi körét, mert hús árusításából már nem nagyon lehet megélni.
Miután a borjúmáj révén közelebb kerültünk egymáshoz és hátrapillantva láttam, hogy senki nem áll mögöttem, óvatosan előhoztam ezt a golyó dolgot. Ő meg hetykén visszakérdezett, hogy „miért, mit gondol, mi lehet az?”
Na, ezt utálom, kérdésre kérdés, hadd vergődjön a szerencsétlen vásárló a veres képével! Pár másodpercig úgy tettem, mintha elmélyülten vizslatnám a biztonságosabbnak tűnő felvágottas részleget.
- Szóval, mit gondol? - forgatta meg bennem újra az indiszkréció csontozókését.
Veszettül pörgött az agyam, felvillantak benne mindenféle korhatáros filmajánlók, meg távol-keleti szexterapeuták hirdetései.
- Hát a bikatöke! - adta meg végül a kegyelemdöfést a hentes.
- Persze, gondoltam hogy az! - vágtam ki magam lazán és talán még kacsintottam is hozzá, de így utólag belegondolva ez elég nagy marhaság volt.

Nem érdemeltem kegyelmet, mert tudnom kellett volna miről beszélünk, hiszen ilyesmit ettem már az Alföldön, ahogy kakasherét is és valóban mindkettő jegyezni való étel.
Ezek a szerelemgolyók is afféle bennefőtt gombócok.

(Utóirat: az imént rákerestem a gugliban a „szerelemgolyó”-ra. Még egyszer juuujjjj!)

5 megjegyzés:

Vesta írta...

Én is rákerestem most :))Mindjárt más ez így, hogy a bennefőtt gombóc háromszor is megelőzi a rücskös rózsaszínt :))

"saját levében" írta...

De jó!!!!! Tegnap este még a rücskös rózsaszín vezette a listát! Éljen a szemérmes gugli! (Kíváncsi vagyok mit mutat majd a statisztikám néhány nap múlva.)

Grenadine írta...

.. és akkor most rólam szól az első sor a guglin, mindjárt utánunk jön a kéjgolyó .. köszi enleves :)))

napmátka írta...

Az étel is, a fotó is, ráadásul a sztori - igazi élmény volt!
(Persze Te még meg is ehetted, mi meg csak nézzük...most én is golyózhatok egy darabig!)

"saját levében" írta...

Gren! Az örökkévalóságért is áldozatokat kell hozni!