A hűtőtáska azért kell, mert az ember nem tudhatja, mikor botlik bele egy frissen döglött birkába vagy mikor veri bele a fejét egy gerendáról lelógó bivalyszalámiba. A házi tarhonya a fehér vászonzsákban, az ott jól elvan, a debreceni mézeskalács is kibírja hűtés nélkül, a tiszai halászlevet, füstölt harcsát meg úgyis helyben elfogyasztom, szükségtelen szállítani. Bogrács? Nem cipelem, az ott minden háztartásban van, kölcsön lehet kérni. Persze nem megyek üres kézzel, a lekvárjaim jól szállíthatók, plusz 2-3 doboz saját sütivel nyomulok a cserekereskedelemben.
A barátokkal szombaton összedobtunk egy évadnyitó slambucot. Erről az ételről korában már írtam, itt olvashat róla, aki akar. A vacsoránk nem lett tökéletes, a látszat ellenére ez nem egy könnyen elkészíthető étel, nagy szakértelmet és sok tapasztalatot igényel. Valószínűleg az volt a probléma, hogy csak 31-szer forgattuk meg, netán 33-szor. Belátom, nem lehet egyszerre beszélgetni, inni, lovakat nézegetni és közben számolni a slambucforgatást!
Az a fajta városbéli puhány nyavalyás vagyok, aki télen együttérzően gondol az istállókban, ólakban telelő állatokra. Szegénykék unatkozva ácsorognak és a nyárról álmodoznak. Valahányszor friss zöldséget főzök, szárzellert roppantok, salátát keverek, megpróbálom elképzelni, milyen lehet tavasszal kiszabadulni a legelőre és a száraz téli takarmány után először beleharapni egy roppanó fűcsomóba, esővizet inni, vagy csak szaladni a végtelen irányába - amíg egy lelkiismeretes puli bele nem kap lábikránkba.
Az elmúlt napokban 2700 szürke marhát, 300 bivalyt, 2000 rackát, 250 lovat hajtottak ki a hortobágyi pusztákra. A kisebb állatok, pl. juhok már korábban kimehettek, nekik kevesebb fű is elég.
A kettős könyvelés régen is elvárás volt. A pásztorok is „kitöltötték” az un. rovásfát, ugyanis Szent György napján „került rovásra a jószág”. (A veszteséget külön, un. dögrováson tartották számon.) Ezt a hagyományt most is láthattuk a szombati rendezvényen, egy fa lécre rótták fel az adatokat, kettéhasították, ez egyik felét a Hortobágyi Kht. vezetője, a másikat az állatokért felelős számadó őrzi. Hogy meddig? Késő őszig, amikor sor kerül a szorulásra (szorításra), azaz a téli szállásra való behajtásra. A korabeli üzleti etika szerint:
„Tavasszal a kihajtáskor,
Minden bandzsi lehet pásztor.
De majd ősszel, szoruláskor,
Az a pásztor, aki számol!”
Addig is minden állat és minden ember vidáman bóklászhat a végtelen pusztán. De vigyázat, ahogy egyszer egy helyi szakember mondta nekem: borjúra ne lépjünk, ha életben akarunk maradni!
Jobbra át!
9 megjegyzés:
Szia, mi most hétvégén megyünk Hortobágyra, részleteznéd a "jobb csárdák" kitételt? Tavaly azt a tornácos nagyon szépet próbáltuk, de több a flanc meg a muzsikus, mnit a jó ebéd :-(
Niki
Szétmosolyogtam magam ezen a szövegen "lelkiismeretes puli" és dobom a tönkölypogácsát is.
Az ilyen programok okán nagyon irigykedem ám Rád! Én mindig is pusztakedvelő voltam, gyerekkoromban sokat jártunk az Alföldre állatokra vigyázni meg a földeken dolgozni, főleg dohánnyal, kukoricával.
Természetben kaptuk a fizetséget.
Párom viszont nem rajong a sík vidékért. A hegyes-dombos vidék is szép, csak más...meg nincs is ott ilyen hetedhétországra szóló vásár...
(amúgy a bioélelmiszerek kapcsán inkább nem hajigálok Felég tönkölypogácsát, mert egyrészt jobb megenni, másrészt meg magamra kéne hajítanom az elsőt...)
Sajtkukac! Ide szívesen visszamegyek bármikor: Patkós csárda (Tiszafüred után), Tiszacsegei csárda, Látókép (Debr. előtt). Ide nem szívesen: Nagycsárda (Hortob.faluban). Ez az amiről te is írtál.
Ági! Köszi a tönkölyt...
Napmátka, én sem itt születtem ezen a tájon, de elbűvölt az egyediségével. Persze nem a faluban kell leparkolni és szétnézni, meg a vásárokban szörnyülködni, hanem nagyon sokat túrázni.
Ez jó :)
a bio dolgokkal kapcsolatban nekem is vannak ilyen kétségeim ...
Én is hallottam azt a mondást, hogy a magyar biogazda azután permetez, hogy elment az ÖKO-Kht-s ellenőr :(.
De nekem inkább az gyanús, hogy egyszerűen elképzehetetlennek tartom, hogy a boltokban megjelenő HIHETETLEN mennyiségű bioterméket (illetve azok alapanyagait) megtermelhették effektíve valahol, volt rá föld, idő, termőterület és szorgos kézi munkaerő elég...Szerintem kizárt.
"mikor botlik bele egy frissen döglött birkába "
:-)))
Szép emlékek fűznek a Hortobágyhoz, még egyetemistaként Mátán voltam gyakorlaton.
A bioélelmiszerekkel kapcsolatos szkepticizmusodban teljes mértékben osztozom. A biotermesztés elméletben szuper dolog, csak sajna a kivitelezésbe becsúsznak picinyka "hibák"...-tisztelet a kivételnek!
Hinreißend schöne Bilder, obwohl ich den Text nicht verstehe - Ungarn, wie es in unseren Köpfen ist.
Megjegyzés küldése