Ha a Hortobágyra megyek, az alábbi dolgokat viszem magammal: túrabakancsot, messzelátót, fényképezőgépet, kerékpárt és HŰTŐTÁSKÁT! Utóbbi odafelé üres, minek is vinnék bármiféle elemózsiát, amikor tárt kapukkal várnak a jobbnál jobb csárdák? (Rosszabbak is vannak, egyszer majd leírom, hogy melyek azok.) A helyi kisboltokban pedig minden kapható, ezekben különösen szeretem végignézegetni az "iparcikkes" részleget: itt zománcos serpenyőre, hívogató légypapírra, békebeli vájlingra akadhat a gyűjtő.
A gulyás legjobb barátja
A barátokkal szombaton összedobtunk egy évadnyitó slambucot. Erről az ételről korában már írtam, itt olvashat róla, aki akar. A vacsoránk nem lett tökéletes, a látszat ellenére ez nem egy könnyen elkészíthető étel, nagy szakértelmet és sok tapasztalatot igényel. Valószínűleg az volt a probléma, hogy csak 31-szer forgattuk meg, netán 33-szor. Belátom, nem lehet egyszerre beszélgetni, inni, lovakat nézegetni és közben számolni a slambucforgatást!Április 24. Szent György napja, a kihajtás (kiverés) ünnepe
Az a fajta városbéli puhány nyavalyás vagyok, aki télen együttérzően gondol az istállókban, ólakban telelő állatokra. Szegénykék unatkozva ácsorognak és a nyárról álmodoznak. Valahányszor friss zöldséget főzök, szárzellert roppantok, salátát keverek, megpróbálom elképzelni, milyen lehet tavasszal kiszabadulni a legelőre és a száraz téli takarmány után először beleharapni egy roppanó fűcsomóba, esővizet inni, vagy csak szaladni a végtelen irányába - amíg egy lelkiismeretes puli bele nem kap lábikránkba.
Az elmúlt napokban 2700 szürke marhát, 300 bivalyt, 2000 rackát, 250 lovat hajtottak ki a hortobágyi pusztákra. A kisebb állatok, pl. juhok már korábban kimehettek, nekik kevesebb fű is elég.
A kettős könyvelés régen is elvárás volt. A pásztorok is „kitöltötték” az un. rovásfát, ugyanis Szent György napján „került rovásra a jószág”. (A veszteséget külön, un. dögrováson tartották számon.) Ezt a hagyományt most is láthattuk a szombati rendezvényen, egy fa lécre rótták fel az adatokat, kettéhasították, ez egyik felét a Hortobágyi Kht. vezetője, a másikat az állatokért felelős számadó őrzi. Hogy meddig? Késő őszig, amikor sor kerül a szorulásra (szorításra), azaz a téli szállásra való behajtásra. A korabeli üzleti etika szerint:„Tavasszal a kihajtáskor,
Minden bandzsi lehet pásztor.
De majd ősszel, szoruláskor,
Az a pásztor, aki számol!”
Addig is minden állat és minden ember vidáman bóklászhat a végtelen pusztán. De vigyázat, ahogy egyszer egy helyi szakember mondta nekem: borjúra ne lépjünk, ha életben akarunk maradni!
Far, hát
Jobbra át!A kihajtási ünnepet egy bioélelmiszer vásár kísérte, ami engem kevéssé kötött le. Valahogy nekem szemfényvesztésnek tűnik ez az iparág. Nem vagyok biztos abban, hogy valamennyi termelő, kereskedő megfelel az előírásoknak és azt is kétkedve nézem, hogy ha a szennyezett földe vetik a génmódosított magot és azt nitrátos vízzel öntözik, hogyan lesz abból biocucc?
Az vesse rám az első tönkölypogácsát, akinek soha nincsenek hasonló gondolatai!
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Szia, mi most hétvégén megyünk Hortobágyra, részleteznéd a "jobb csárdák" kitételt? Tavaly azt a tornácos nagyon szépet próbáltuk, de több a flanc meg a muzsikus, mnit a jó ebéd :-(
Niki
Szétmosolyogtam magam ezen a szövegen "lelkiismeretes puli" és dobom a tönkölypogácsát is.
Az ilyen programok okán nagyon irigykedem ám Rád! Én mindig is pusztakedvelő voltam, gyerekkoromban sokat jártunk az Alföldre állatokra vigyázni meg a földeken dolgozni, főleg dohánnyal, kukoricával.
Természetben kaptuk a fizetséget.
Párom viszont nem rajong a sík vidékért. A hegyes-dombos vidék is szép, csak más...meg nincs is ott ilyen hetedhétországra szóló vásár...
(amúgy a bioélelmiszerek kapcsán inkább nem hajigálok Felég tönkölypogácsát, mert egyrészt jobb megenni, másrészt meg magamra kéne hajítanom az elsőt...)
Sajtkukac! Ide szívesen visszamegyek bármikor: Patkós csárda (Tiszafüred után), Tiszacsegei csárda, Látókép (Debr. előtt). Ide nem szívesen: Nagycsárda (Hortob.faluban). Ez az amiről te is írtál.
Ági! Köszi a tönkölyt...
Napmátka, én sem itt születtem ezen a tájon, de elbűvölt az egyediségével. Persze nem a faluban kell leparkolni és szétnézni, meg a vásárokban szörnyülködni, hanem nagyon sokat túrázni.
Ez jó :)
a bio dolgokkal kapcsolatban nekem is vannak ilyen kétségeim ...
Én is hallottam azt a mondást, hogy a magyar biogazda azután permetez, hogy elment az ÖKO-Kht-s ellenőr :(.
De nekem inkább az gyanús, hogy egyszerűen elképzehetetlennek tartom, hogy a boltokban megjelenő HIHETETLEN mennyiségű bioterméket (illetve azok alapanyagait) megtermelhették effektíve valahol, volt rá föld, idő, termőterület és szorgos kézi munkaerő elég...Szerintem kizárt.
"mikor botlik bele egy frissen döglött birkába "
:-)))
Szép emlékek fűznek a Hortobágyhoz, még egyetemistaként Mátán voltam gyakorlaton.
A bioélelmiszerekkel kapcsolatos szkepticizmusodban teljes mértékben osztozom. A biotermesztés elméletben szuper dolog, csak sajna a kivitelezésbe becsúsznak picinyka "hibák"...-tisztelet a kivételnek!
Hinreißend schöne Bilder, obwohl ich den Text nicht verstehe - Ungarn, wie es in unseren Köpfen ist.
Megjegyzés küldése