2009. május 21., csütörtök

Az eper evolúciója

Nyelvész kertész legyen a talpán, aki neki mer vágni annak a bognak, hogy mit is nevezünk tulajdonképpen epernek, szamócának, földi epernek, fekete- vagy fehér epernek. Támogatom, hogy minden tájegység dédelgesse a maga elnevezését, ettől (is) szép az anyanyelvünk. De hogy a pesti piaci árusok mi mindenre képesek e téren is! Nekik köszönhető, hogy a szamóca mára már teljesen elvesztette identitását. Egyszerűen betelt nála a szörpös pohár.

Az egész azzal kezdődött, amikor a konzervgyárak a piros ételfestékbe kevertek egy kis eperzamatot, és ráírták az üvegre hogy „erdei szamócaszörp”. De legalább a címkén apró, erdei gyümölcsök voltak ábrázolva, háttérben elégedett macipofával. Ma a pesti piacokon a kofák szétválogatják a nagyszemű és a kisszemű epreket, és a kicsire ráírják hogy szamóca. Annyi eszük persze nincs, hogy akkor legalább tízszeres áron adják, hiszen az illatos, édes erdei szamóca kb. ennyivel több élvezetet ad, mint egy sima eper.

Akkor már legyen minden eper szamóca, kertészettudományilag ez állítólag rendben van, a vadon termő pedig legyen erdei szamóca. De hogy méret szerint legyenek megkülönböztetve, azt sugalmazva ezzel, hogy két különböző növényről van szó, ez már zavaros.


Idén pedig megjelent egy új növényfajta: a "Nem önkiszolgáló eper." Korábban az eprek sokkal talpraesettebbek voltak, fogták a tálcát vagy a kerekes kocsit és ügyesen kiszolgálták magukat. De ez az újfajta igencsak életképtelen teremtmény. Olyan, mint a tojóketrecbe zárt ipari tyúk. Magatehetetlenül hever a ládákban, nincs mellette zacskó, sem lekerekített lapátka, csak a felirat mely szerint ő NÖE! eper. Idegen kéz érintésétől megborzong, apró magjai erre libabőrösen kifelé fordulnak. Erkölcsös teremtmény ő, inkább még kívánatos korában megrohad, mintsem eladja magát.

Megkóstoltam volna, de nem ért rá az árus kiszolgálni, annyira rágyógyult fejére a mobiltelefonja. Hiába ragasztottam ki gyorsan magamra, hogy "Nem önkiszolgáló vásárló". Még egy darabig nézegettük egymást az eperrel, aztán eloldalogtam a portál mellől. Egyedül, segítség nélkül!


Túrós epres kosárkák

Hagyományos linzer tésztából kis kosárkákat sütöttem, sütőbabbal, hogy a belső térfogata biztosítva legyen.
50 dkg tehéntúrót átnyomtam krumplinyomón, hozzákevertem 25 dkg mascarponét, kb. 1,5 dl tejszínt, cukrot, egy citrom reszelt héját és 1 kupica citromos Cointreaut. (Ez az ital szerintem másra nem is nagyon jó, a továbbiakban maradok a klasszikus narancsos változatnál.) Az így kapott krémet lehűtöttem.
A házban fellelhető gyerekeket megkértem, hogy állítsák össze a sütit: a kosárkákba krémet kanalaztak, arra epret tettek. A hosszúkás csónak-formába pedig tavalyi fagyasztott szedret.

Vigyázat, ha túl korán töltjük meg, átázhat a tészta, ha későn, akkor meg nagyon kemény lesz és nem simul össze a krémmel! Talán ezért is jobb 1-2 nappal korábban megsütni a kosárkákat.

16 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Ez jó :) az írás, meg a recept,
a viselkedésforma annál kevésbé

Cserke írta...

Ez kell nekem!!
Ha kifordulnak a magok az eperből, azt megeheti az is, aki a héten gyorsan allergiás lett az eperre.
Hogy ilyet nálunk nem árulnak...

Igaz, így sokkal takarékosabb, mert csak két főre kell pazarékolni a pénzt.

Zsuzsa írta...

Bibibá, nálunk már tavaly is volt a Bosnyákon nemönkiszolgálóeper, és olyan, de olyan vérmes eladóval, amit még nem is pipáltam. Csak úgy hullottak körülötte az öregasszonyok. És mégis vitték az epret, mint a cukrot. Pedig biztos vagyok benne, hogy a hapsinál még egy légpuska is volt a pult alatt. Ki érti ezt.

"saját levében" írta...

Nocsak, akkor életképes fajta ez!

sajtkukac írta...

jajdejóvoltezmármegint!!!!!!
A süti is, de ez a sztori!!!
Szerencsére minálunk vidéken még nem szaporodik ez a típus, sőt ilyenkor tavasszal kifejezetten szeretek a gyermekekkel piacra menni, mert a nénik mindig jól megetetik: egy kis borsó, egy kis eper....

Niki

Grenadine írta...

a süti valóban nagyon jó volt!!! hátmég a grillezett húsok, zöldségek, saláták, stb..:))

erős ildikó írta...

Nocsak, én ezzel az eperfajtával még nem találkoztam...igaz, nem sokat voltam piacon az idén.
Talán holnapután kinézek. Az epres kosárkák viszont jól jönnének most! Teljesen ki vagyok éhezve egy kis édességre.

Vesta írta...

Aha, szóval ez volt Desszert desszertje :)
Mifelénk, itt messze vidéken, nem terjedt még el ez a fajta, tudok egy helyet, ahol addig válogathatom az epret kedvemre, míg el nem szégyellem magam :)

Méhn Niki írta...

Hm, én is sütöttem múltkor gyümölcskosárkát, de ez jobbnak tűnik! :) Ki fogom próbálni, recept mentve! :)

Cukroskata írta...

Ez a nem önkiszolgáló eper nagyon jó. És közben megismerkedtél egy nem kiszolgáló eladóval is :-))))))))

Névtelen írta...

Gratulálok a blogodhoz. Sajnálom, hogy csak most találtam ide, a hsz-ed után.
Persze idő is kellene, amiből meg kevés van.
maradok olvasód: húsgombóc

"saját levében" írta...

Én is szeretem a húsgombócokat! :)))

Piszke írta...

A legjobb önkiszolgáló eper meg mégis az szerintem, hogy tudunk egy klassz kiserdőt, - amit senki más - , kimegyünk és úgy ahogy van lelegeljük az erdei szamócát a medvék elől. Segítsen valaki!

lúdanyó írta...

Úgy illik, hogy akit megajándékoznak, az tudjon róla. Hát ezért.

Planet Susannia írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Planet Susannia írta...

Attól tartok, nem csak az elnevezés, de az eprek minősége is nagyon megváltozott az utóbbi időkben.
Én nem a megszépítő messzeségnek tudom be, hogy gyerekkorunkban aromásabbak voltak az eprek, hanem az irdatlan hévvel véghez vitt nemesítésnek, amitől transzportképesek, tartósabbak lettek az eprek és megszűnt az igazi szamóca a piacon.
Lásd. Saját Levében kísérletét a paradicsomokkal anno...