2009. augusztus 25., kedd

5 x ötödik mondatok

Nem elég, hogy napjainkban már a titkosszolgálatok is a netet bújják, ahelyett hogy ügynökeik száguldó vonatok és repülőgépek tetején verekednének dacolva a gravitációval, utána pedig martinis koktélt innának rázva, nem keverve, szóval nem elég hogy hagytuk így elpuhulni a világot, mi bloggerek még a mellényüket is kitárjuk és odakiáltunk: ide lőjetek!
Azaz, kedves titkosügynökök és nyilvános olvasók, itt van az a lyuk, ahol benézhettek a lelkünkbe, a lakásunkba, a könyvespolcunkra. Nesze neked anonimitás meg intimitás! Nem lehet többé elbújni a szilvalekváros szilkék mögött, vagy fejünkre húzni a zsírosbödönt. Körkérdésekkel piszkáljuk ki egymásból a titkokat, leíratjuk egymással ország-világ előtt, hogy éppen mit olvasunk és hogy annak mi az ötödik mondata a 161. oldalon. Kitárom hát a könyvkupacot, ami ott tornyosul az éjjeliszekrényemen.
  • Mint egy családterapeuta, párhuzamosan olvasom egy házaspár visszaemlékezéseit. A feleség: Szántó Piroska, a férj Vas István. Két izgalmas személyiség, körülöttük pedig a korabeli értelmiség, művész elit, tiltott, tűrt, támogatott emberek. Egy adag XX. század. Ma már együtt nyugszanak a Farkasrétiben, de esténként mesélnek nekem az életükről.
    Vas István: Azután I-II., Bp.: Szépirod. Kvk., 1990.
    ötödik mondat: „Hiszen az elmúlt két hónap alatt mindvégig tudatában voltam idillünk ideiglenességében.”
    Szántó Piroska: Bálám szamara, Bp.: Szépirod. Kvk., 1982.
    ötödik mondat: „A másik ilyen levegőben lévő szó a hagyományos.”
  • Korábban már olvasgattam belőle, de most ismét elővettem. Ámulva lesem a néhai világot, amikor még szakemberek dolgoztak a vendéglátóiparban, nem kivénhedt sportolók meg lusta gengszterek, akik azt hiszik a vendéglátás a legkényelmesebb pénzkeresési mód. Aztán csak csúszik, csúszik lefelé a szakma, kihalnak az utolsó bölények is és ki emlékszik már a Komlókertre vagy a Wampeticsre?
    Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei.- Bp.: Közgazd. és Jogi Kvk., 1979.
    ötödik mondat: „A főépület előtt díszmedencés kertben táncos uzsonnákat is rendeztek”.
  • A kommunikáció divatos tudományág, szerintem nálunk van az egy főre jutó legtöbb kommunikációs szakember, de mintha hatásosan kommunikálni egyre kevesebben tudnának. Ez a könyv más színvonal, ajánlom mindenkinek.
    Aczél Petra: Új retorika: közélet, kommunikáció, kampány.- Pozsony: Kalligram, 2009.
    161. oldal ötödik mondat: nincs, négy van és kész.
  • Csak azért olvasom, mert könnyű, papírkötéses és nem ciki a strandon. És mert még nem olvastam. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe.- Bp.: Ulpius, 2007.
    ötödik mondat: „Az élet eseményeit azonnal megtudja, mihelyt megtörténnek.”
Ha a titkosszolgákon kívül nem félnék a pszichológusoktól is, akkor leírnám, hogy esténként nem vacsorázom, ellenben gyakran olvasgatok szakácskönyveket. Tudom, tudom, mindenkinek megvan a maga perverziója!

6 megjegyzés:

Vesta írta...

Most már azt is tudjuk, miért nem küzdesz súlyfelesleggel!Én vacsora után olvasok szakácskönyveket :(

"saját levében" írta...

Jujjj, az ám az igazi perverzió!

bodzablog írta...

Milyen igazad van a titkosszolgákkal kapcsolatban... Most elgondolkodtam, hogy simán leírtam én is, mit olvasok, stb. De ma nem hagytam lemásolni a cégnél a jogsimat, mert nincs gk.mozgatási engedélyem a garázsban. Nem kértem anno és jól van ez így, van épp elég pasi erre. Akkor meg minek nekik a jogsim másolata? Csak azért mert kocsival járok és itt parkolok, ne gyűjtsenek már be még több infót rólam.
Miután megvédtem az igazam, akkor gondolkodtam el, hogy a munkáltatóm úgyis mindent tud rólam. :) vagy mégsem?

trinity írta...

:DDD
Tetszik..Igen sokat elárul, ki mit olvas.
A szakácskönyv: evés közben is képes vagyok olvasgatni ezeket:)

erős ildikó írta...

Vacsora helyett nekem is jöhet szakácskönyv, akár a másnapi menüötletekhez is.
A vendéglátással kapcsolatos könyv felkeltette a figyelmemet, majd utánanézek.
Nekem a Dorian Gray alapmű, minden borzalmával és közönyös bölcsességével szeretem, ahogy Oscar Wilde-ot is, érdekes lenne tudni, Benned milyen nyomokat hagy.

csíki sándor írta...

Gyakran olvasgatok szakácskönyveket én is. (Evés közben azért nem.) Mesterien lettek a könyvek felvezetve.