2009. október 24., szombat

Cukros anyanyelvünk

Ezt a cukortartót végkiárusításon vettem egy barkácsáruházban, pedig egyáltalán nem volt rá szükségem. Ráadásul nehéz megtölteni, a cukor a lakás nedvességtartalmát követve időnként belekövesedik és különben is ne egy tárgy mondja meg nekem hogy mennyi cukrot akarjak a kávémba adagolni! Mégis a konyhám legelőkelőbb helyén tartom, mert ahányszor csak ránézek felvidulok, hiszen azt tükrözi számomra, hogy tényleg nyelvében él a nemzet!

Tavaly nyáron egy dalmáciai étteremben ültünk, közelünkben egy felvidéki család ebédelt. Érdeklődve füleltem át asztalukhoz hogy magamba szívjam csodás kiejtésüket, mivel nagy rajongója vagyok a nyelvjárásoknak. Kávét kértek, meg is kapták elegáns tálcán finom csészékkel, adagolós cukortartóval. A férfi elkezdte borogatni a cukortartót, majd tompa csörömpölés hallatszott. Hirtelen felszökkent, nadrágján vastag kávécsík húzódott, kezében a szétesett cukortartó alkatrészei.
– Minő csővet tártol a kezedben, Ferikém? – érdeklődött az asszony.
– Ááá, haggyá má! Csák á cukor belébászódott á kávémbá!

7 megjegyzés:

trinity írta...

:)))))

spajzcetli írta...

…felvidéki -de már szlovák területen lévő- magyar család tulajdonában lévő panzió telefonszámát hívom és szabad szoba után érdeklődöm. A vonal túloldaláról jön a válasz:
-Nénycs, mér á hóóz óótcsinólós álátt ván!
Négyszer kellett ismételtetnem, míg megértetem…

olzka írta...

:)

szepyke írta...

:)))))
Ez de jó!
Spajzcetli szövegét kétszer el kellett olvasnom, mire megértettem a mondatot...
:))))

Most komolyan, milyen szép nyelv a miénk, nem?
Annyira büszke szoktam rá lenni, hogy külföldieknek egy valamire kb 5 szót tudok mondani, míg nekik egy szavuk van kb 15 dologra... :)))

"saját levében" írta...

Én négyszer olvastam el Spajzcetlit, de végül leesett!
Szerintem is büszkének kellene lennünk a sokféleségre és biztatni azokat akik még tudnak szépen beszélni. Vagyis "ízesen" - csak hogy méltó legyek a gasztro vonalhoz.

duende írta...

:)))))))
Ez milyen jó volt! :))

napmátka írta...

Nekem nem csak a nyelvi része tetszett, hanem a sokszor fölöslegesen kitalált és beszerzett konyhai mütyürjeink...