Letűnt idők kompótja

Körtét készítettem Szép Heléna módra, bár ezt nem tudom bizonyítani, se kép se szöveg nincs róla. De nem is ez a fontos, hanem az a pillanat, amikor már-már öntöttem le a körte párolólevét a lefolyóba és hirtelen ripsz-ropsz átmentem tudatos környezetvédőbe: újrafelhasználtam a levet! Lé reload! A körtéket korábban párolókosárba fektettem, ami alatt kevés víz volt, benne fahéjjal és szegfűszeggel. Nyolc körtét szaunáztattam meg, így idővel a folyadék mennyisége megnövekedett, kiegészült a zamatos körte izzadságával, na ez került volna a lefolyóba, ha nem szólok időben magamra. A lé megmenekült és hozzáadott vízben almából, körtéből kompótot főztem. Még egy kicsi fahéjjal, szegfűszeggel, citrommal.

Eldobható világunkban mint annyi más, a kompót is kiment a divatból, pedig jómagam ezzel kezdtem hobbiszakács-pályafutásomat, gyerekkoromban kezdtem kompótot gyártani a lehullott gyümölcsökből. A butuska felnőttek megmosolyogtak, azt hitték ez könnyű étel, a gyerek csak összevagdos ezt azt, majd megfőzi és lehűti. Kárt nem tesz magában, és addig is csöndben van. Ha lett volna egy érzékeny ínyenc közöttük - de nem volt - azt tudta volna, hogy komoly balanszírozást igényel ez a műfaj: tudni kell a megfelelő időben kikapni a fahéjat és a citromot, ki kell dolgozni a szegfűszeg-belehelyzés technikáját, ismerni kell az egyes gyümölcsök savassági fokát, el kell találni a cukrozást és felismerni hogy melyik gyümölcs mikor "még ropogós" és mikor "vajpuha". Mindezt a tudást csak tapasztalati úton lehet megszerezni, ezért kell már zsenge gyermekkorban elkezdeni a tanulást.

Száz évvel ezelőtti polgárasszonyok még nem átallották kompóttal kínálni vendégeiket, a gyógyítóemberek pedig tudták, levénél jobb lázcsillapító már csak a befőttek leve lehet. Van ennek valami biokémiai magyarázata, amit most nem tudok előhúzni a fejemből, de azt tudomány nélkül is tudom, hogy a kompót az üdítők között is a legjobb és benne van már az eljövendő téli forralt borok üzenete. Persze ezt réges-régen, ártatlan gyermekként még nem sejthettem.


Magyar Elek (Ínyesmester) a kompótról:

„Mily szép a vésett üvegtál, midőn vegyes kompótfélék sorakoznak benne (…) Mily szép, színdús ez a tál, s milyen jó, ínycsiklandó, ami benne van, illatok és ízek nagyszerű egyvelege.”